Az „Aranykor” emlékei

Nagy Lóri „nyakleves antológiája” egy „aranykorszakbéli” utazásra invitált. Abba a magasztos és gyönyörű korszakba, ahol a ragyogás eltompult az áramszünetek végett. Újra láttam gyerek- és ifjúkorom helyszíneit. Viszont a kötet sokkal kíméletesebb volt hozzám, mint a fent említett sorok, hiszen nem a dogmákkal átitatott országos kommunista szellentős légkört kellett már megint magamba szívjam, hanem egy sokkal vidámabbat.

Igen, eszembe jutottak a tömbházkörnyéki bandázások, focik, tekergések a városon belül és kívül, de a hajdani iskolás élmények is. Böngészés közben számos tanár elevenedett meg előttem, noha viselkedésükről is felismertem volna, de nevén nevezve őket még élénkebben törtek elő belőlem az emlékek.

Az iskolai élet bemutatása egy fiatalember „kalandjain” keresztül hű képet festett az akkori oktatási helyzetről. A diákok a lehetőségekhez igazodva, a határokat feszegetve, finoman szólva huncutkodtak, csúful mondva pedig gazemberkedtek. A rendszer „jóságos” követelése szellemében a tanároknak is inkább a fentről érkező parancsot kellett teljesíteni. Ennek egyeztetése bizony nem ment simán, sem a diákok, sem a tanárok részéről.

Mint gyerekek szerfelett ismertük a pedagógusok szinte személyre szabott fenyítési módszereit, és valamelyest elfogadtuk azokat, de azért a vadállati magatartást azt mégsem toleráltuk. Ebből kifolyólag megesett, hogy összetűzésbe kerültünk a tanárokkal, ők meg emiatt a feletteseikkel (igazgató, tanfelügyelő). Sajnos itt sem állt meg a menet… Ugyanakkor tartalmasnak és felelősségteljesnek mondott feladatokat bíztak ránk a pedagógus elvtársak. Volt őszeleji pityókaszedés, májusi gyógynövénygyűjtés, iskolai kirándulások stb., meg Cseucseszkú elvtárs és a Párt ünneplése, amelyet Nagy Vezírünk egy munkalátogatás keretén belül akart nyélbe ütni. Minket tanuló ifjúságot mindenféle próbákra kényszerítettek... Mindezek az esetek történeti tálalása a kötetben kedélyesen viccekkel van átitatva. Na persze vannak olyan visszaemlékezések is, amelyben eltörpül a vicc, s a jókedv tovaszáll, de az olvasókedv ennek dacára egy cseppet sem.

Csíkszereda város életének mindennapjai mögött először szinte lopva, majd egyre fokozódva kirajzolódik az egész hajdani politika. Először a titkosszolgálat emberei jelennek meg árnyékként továbbsuhanva imitt-amott, majd a kisebbségi székely-magyar sors, aztán az ország helyzete válik tiszta csórén láthatóvá. Az efféle gazmeztelenséget el sem tudta takarni a szemmel látható kézzelfogható valóság. Maga az akkori politika pucérsága a rendszerváltás utáni leplezni vágyó fosztos (rongyos) 30 évet beburkolva csalta kelepcébe, eljátszódva, mintha minden a legnagyobb rendjén volna. Ezért helyénvaló a könyvvégi kis emléksorok kijózanító üzenete, hogy valamit érdemes lenne már úgy istenigazából tenni, mert a jelenlegi fásult világ sajnos a régi berögzült dogmák folytatására alapoz.

Azt hiszem, hogy a könyv úgy mesél az olvasónak, mintha jó barátja lenne. Olyan érzésünk támad, mintha elbeszélgetnénk a szerzővel, mint jó haverrel a régi szép vagy nem éppen babás, de annál inkább érdekfeszítő történetekről. Úgy érzem, hogy ez a közvetlenség teszi olvashatóvá a könyvet, amelyet, ahogy már említettem a derű és a bizakodás kísér végig. A visszaemlékezés egyben történelem, gyerekkori csínytevések gyűjteménye, valamint egy napló, amelynek segítségével felidézhetjük saját élményeinket egyaránt. Bármikor beleolvashatunk, keresgélhetünk benne, mert megkaptuk a szerzői bizalmat!

Ajánlom nemcsak azoknak, akik átmasírozták ezt az időszakot, hanem akik derülni, jókat kacagni, vagy éppenséggel csak őszinte olvasmányt szeretnének csemegézni. Mindemellett lehet a sorok között is olvasni, van mit fontolóra venni. Úgy vélem, érdemes népszerűsíteni olvasókörökben, mint gyógyító eszközt, hiszen ott lapul benne a megoldásokat kereső fiatal ész találékonysága.

Borbé Levente,

könyvtáros

Ünnepi hangulatban

2019. december 16-án az iskola könyvtára is ünnepi hangulatba öltözött. 

 

Kis „ünnepi könyvtárat” alakítottam ki a karácsonyi ünnepkör és szokások dokumentumaiból. Eme köteteket az érdeklődök kikölcsönözhetik vagy helyben is használhatják. De, ha akarják, akár lefénymásolhatják, vagy fényképezhetik.

A könyvtár előtti nagy asztalon a karácsonyt felidéző költemények és illusztrációk kaptak helyet. A válogatott művek neves magyar költők munkáiból adnak ízelítőt e témában. Az illusztrációk között akadnak híres festők munkái is.

A karácsonyi témát felölelő dokumentumok halmazát adventi és karácsonyi szokásokat megelevenítő írások, zenéskönyvek, festményalbumok és irodalmi művek teszik ki.

Eme kötetek nagy része a könyvtár tulajdona, de akadnak közöttük otthonról hozottak is.

A karácsonyváró kiállítás a téli szünidő kezdetéig megtekinthető.

Borbé Levente,

könyvtáros

Naplónkba foglalt „paradicsomi” gondolatok

Az „Olvass többet! határtalanul – magyarul” nemzetközi irodalmi vetélkedő kapcsán került kezembe Mark Twain (Samuel Langhorne Clemens) Ádám és Éva naplója című könyve. Kezdetben a na hadd lám félkíváncsiság motorja hajtott. Bevallom, úgy, mint ahogy evés közben jön meg az étvágy, a kis iromány is lapról-lapra egyre jobban lenyűgözött. Hogy mik vannak! Ráadásul én még nem olvastam! Kár lett volna kihagyni...

Röviden: az olvasmány a férfi és a nő természetének különbözőségére, s az ebből születendő félreértésekre, valamint megoldására fókuszál, mindezt hétköznapi dolgokra leegyszerűsítve.

A naplóban feldolgozott szokatlan alkotás derűt csalt az ábrázatomra, ugyanakkor mélyen elgondolkoztatott. A két-két részből álló mű a paradicsomkertben élő Ádám naplójával kezdődik, amint beszámol arról, hogy a másik „teremtmény” egyfolytában a sarkában van, és neki mennyire kínos ez a helyzet.

A szinte hűbelebalázs módjára kezdet egyre izgalmassá válik. Az író bámulatos képzelőerejével és humorával megjelenített fantázianaplót tárja elénk. A bejegyzésekben a nemek közötti ki nem beszélt megfigyelésről szóló események sorozatával találkozunk.

Betekintést nyerhetünk Ádám és Éva „paradicsomi” viszonyáról. A XIX. századi író gondolatvilágával megspékelt magával ragadó derűs közlése szinte észrevétlenül avat be kettejük titokzatos világába, amelyet igazából mi magunk sem ismerünk különösebben. Főleg ebben a formában.

Ádám naplója itt a kiűzetésen keresztül egészen a gyerekei születéséig tart. Ezt követi Éva naplója. A humor ebből sem marad el. Attól lesz még szellemesebb és vidámabb, hogy ugyanazon történet az Éva szemszögéből teljesen más. Végeredményben két párhuzamos napló formájában megírt bibliai teremtéstörténet szórakoztató, bohókás, de ugyanakkor megfontolandó részhistória.

Példának okáért, Ádám amíg nem eszik az almából eléggé zavarja őt Éva mindennapi intézkedései. Aztán lassanként rájön, hogy mennyire nélkülözhetetlen számára, mint társ ez a „hosszú hajú teremtmény”.

Éva viszont egyfolytában ábrándok között élteti az Ádámról kialakított képének mivoltát. Az eltúlzott érzelmi megnyilvánulása egészen mókás dolgokat szül egymás kapcsolatában. Viszont a gyerekek születése alatt kialakuló már-már bizarr viszonyukat a lépésekben haladó közeledés, az egymáshoz való ragaszkodás enyhíti.

* * *

A férfi és a nő életvitelének és gondolkodásmódjának, s ennek egyeztetésének csudanaplója ez a szerzemény. Érzelmi világa hullámzóan gazdag. Miközben egyre derültebbek leszünk tőle, s néha önkéntelen felkacagunk az események sorozatán,  mégis mindvégig ott motoszkál bennünk valami megmagyarázhatatlan szorongás. Ez a könyv végéig elkísér, de utolsó sorai támpontot adnak a feloldozásra, és a szabadság meglelésére.

A budapesti Ver-Deco Művészeti Kör és Alkotóegyesület kiállításából származó műalkotás.

Mark Twain sajátos humora mellett ugyanúgy megkapjuk az emberi érzések sokszínű skáláját, amit a naplóbejegyzések időpontjával is fokoz. Az összetartozás érzését, és az egyedül nem megy állapotát teljesen kihangsúlyozva teszi meg. Hamar rájövünk, hogy nincs itt semmi baj, sőt, de minden a figyelmen és az ezt követő egyeztetésen múlik.

A fotókat jómagam készítettem. 

Borbé Levente,

könyvtáros

Jó barátunk a kétbalkezes varázsló

Nemrégiben böngésztem Békés Pál: A kétbalkezes varázsló című meseregényét. Szerfelett érdemesnek találtam néhány gondolat erejéig pötyögni róla.

*

A történet már az első pillanattól fogva leköt. A pörgős eseménysorozat közepette egy varázslóiskolába csöppenünk be, ahol elég hamar kiderül Fitzhuber Dongó tanonc kétbalkezessége. Ettől eltekintve ő is lediplomázik. A diplomaosztás az első munkahellyel jár. Mivel utolsónak tudta elvégezni a varázslóiskolát, nem éppen valami előkelő helyen kap munkát. A Nimbusz Bertalan utcai lakótelep körzeti varázslója lesz. Nem elég bajból az ügyetlensége, de még elődjének hátrahagyott levele sem túl kecsegtető hangvételű. Mint pályakezdő varázsló, ebből a poros kis körzeti hivatalból igyekszik valamit kihozni. Néhány nap elteltével már szinte fáj neki a tétlensége. Még varázsló mivoltában is kételkedni kezd, nem beszélve az ezzel járó munkája hasznosságáról. Szerencsére a szemközti tömbház ötödik emeletén észrevesz egy búslakodónak látszó fiúcskát. Kapcsolatba lép véle. A fiúcska töredelmesen bevallja, hogy izgalmakat akar, igazi mesét az életébe. Innen tekeredik egy jó nagyot az esemény. A kedves kétbalkezes varázsló valóságos kalandba bonyolódik bele. Mint menet közben kiderül, egy egész királyság udvartartása lakik abban a tömbházban. Szegények szanálva voltak... Akarva-akaratlanul Fitzhuber Dongó és Éliás Tóbiás, mert így hívták a kisfiút, saját meséjükbe csöppennek belé. Így a cselekmény ezúttal abban a tíz emeletes tömbházban folytatódik. Elsőre Badar királlyal találkoznak, aki beszámol a tönkrement királyságáról, aminek helyén vegyi üzemet működtetnek. Őt és az alattvalóit erre a lakótelepre költöztették. Sajnos egymásról szinte semmit sem tudnak. Badar király megkéri, hogy derítsék fel, hol lehet az ő gyönyörűséges kislánya, Lanolin hercegnő. Lépcsőházi útjuk alatt rengeteg kalandban lesz részük. A házban „felfedezett” hajdani királyságbéli emberekről, még ha némelyikük gonosznak is néz ki, ismerkedésük és társalgásuk során kiderül, hogy mégsem azok. Na jó, van bennük némi lökkentség és spiritusz a hülyeségre, de ez sem akadályozza meg abban, hogy megoldást találjanak a bajukra. Hiszen nem igazán lelkendeznek az egyedülléttől.

A háztömbben előforduló mesés alakok még jobban elvarázsolják az olvasót. S ahogy egy meséhez „illik”, ott laknak rendesen szellemek, dzsinnek, beszélő állatok, még egy boszorka is, és más mesés lények. Fitzhuber Dongó sem kutya egy személyiség, mindig magával hurcolja a hátizsákjában a varázskönyvét, hogy mindig „kéznél” legyen. Igaz, a varázslás neki nehezen megy, de ettől lesz mókás a mese.

*

Viszont a történet igazi varázslata mégis az, hogy az előgördülő nehézségeket, problémákat együttes erővel próbálják megoldani. És amikor végleg kijutottak a slamasztikából, akkor az együttlét örömén, a királyság létének fenntartásán (az adott körülmények között is), munkálkodnak a szereplők. Nyilvánvaló, hogy mindezt Fitzhuber Dongónak és a kalandok után áhítozó Éliás Tóbiásnak köszönhetik. Na ugye, hogy bárkiből lehet szakértő a saját szakterületén, hős és ünnepelt „sztár”!

* * *

Békés Pál meséje egyszerűen nagyszerű. A nagyon komoly varázslóiskolától indulva egy félresikerült varázslótanonc kalandjáról szól, aki szinte véletlenszerűen gabalyodik bele a már említett fontos ügy megoldásába. Szinte szikrázik a cselekmény, miközben ő maga igazi hőssé avanzsál elő. Egy nagy ajándékot kap ettől a „munkától”, elsősorban önbizalmat, és mint hab a tortán, barátot és sok kedves ismerőst. Nem volt hiábavaló elszántsága és kitartása.

Az olvasó pedig hamar rájön, hogy a mesék nemcsak a mesekönyvekben léteznek. Nap mint nap körüllengenek bennünket. A titok az, hogy képesek vagyunk-e észrevenni.

*

Ajánlom egyszerű elolvasásra, szétbeszélő olvasókörök témájának és biblioterápiás foglalkozásokra is. Ebből a történetből elsősorban a közös munka eredményét, az összedolgozást, az egymás iránti tiszteletet tartom fontosnak. Vannak megoldások, de arra bizony rá kell dolgozni, hiszen semmit sem kapunk csak úgy tálcán felkínálva.

Borbé Levente,

könyvtárpedagógus

ReMeK-e-hírlevél 2019/12. számából

Bővült a Digitális Irodalmi Akadémia
 A nemzet művészeinek felvételével harminchat főre emelte létszámát a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA), ezzel a döntéssel Czakó Gábor, Dobai Péter, Kalász Márton, Kiss Anna, Tornai József és Tőzsér Árpád vált a testület új tagjává.
A Digitális Irodalmi Akadémia tagjai Demeter Szilárdnak, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatójának a kezdeményezésére döntöttek a bővítésről. A DIA közelmúltban megújult alapszabálya ugyanis lehetővé teszi, hogy A Nemzet Művésze címmel kitüntetett írók, költők ezentúl titkos szavazással az akadémia tagjainak sorába kerülhessenek – közölte a PIM.
Az intézmény programjaként működő Digitális Irodalmi Akadémia elsődleges feladata a tagok életművének digitalizálása és közzététele az interneten (dia.hu). A digitális szolgáltatás célja, hogy minél szélesebb körben, ingyenesen elérhetővé tegye a kortárs magyar szépirodalom legkiválóbb alkotóinak műveit. A mostani tagfelvétellel (az alapítás óta elhunyt, illetve posztumusz tagokkal együtt) 101 főre bővült azoknak az íróknak, költőknek száma, akiknek teljes alkotói életműve a digitális könyvtárba kerülhet – emlékeztet a közlemény.
Forrás:  https://www.3szek.ro/load/cikk/128539/bovult-a-digitalis-irodalmi-akademia

Jelentős gyarapodás az erdélyi sajtóanyagok digitális gyűjteményében
Több sikeres együttműködésnek (Iskola Alapítvány, Minerva Művelődési Egyesület) és saját erőfeszítéseknek köszönhetően a Kolozsvári Egyetemi Könyvtár digitális gyűjteménye jelentősen növekedett 2019 őszén.
A 2018 végi 76 000 digitális dokumentumról 125 000-re nőtt az elérhető anyagok száma, az új tételek nagy része magyar nyelvű periodika: több mind 45, többé-kevésbé teljes cím került feltöltésre a honlapukra.
Elsősorban a 19-20. századi napisajtó-gyűjtemény bővült jelentős mértékben (többek között elérhető a Magyar Polgár majdnem teljes 40 éve, az Ellenzék jelentős része, az Erdélyi Híradó, Keleti Újság, Új Kelet), kulturális, irodalmi és művészeti folyóiratok (Művészet, Zord Idő, a Dolgozó Nő, a Művelődés). Elsősorban kolozsvári, bukaresti és marosvásárhelyi kiadású anyagok kerültek most digitalizálásra, a vidéki sajtóból pedig - ízelítőül - Szászmedgyes magyar nyelvű időszaki kiadványai (Medgyesi Lapok, Medgyes és vidéke, Plebánia).
Összesen immár 438 periodikacím érhető el a digitális könyvtárban, illetve ezek mellett több ezer könyv közül is lehet válogatni, itt: http://dspace.bcucluj.ro/?locale=hu
Forrás: https://www.facebook.com/groups/2263096380388684/permalink/2810860405612276/

Szatyorpont a könyvtárban
A 2019-es Európai Hulladékcsökkentési Hét alkalmából nyitott állandó Szatyorpontot a Bod Péter Megyei Könyvtár 2019. november 19-én. Az intézmény munkatársai által vászonhulladékokból varrt, a könyvtár logójával ellátott szatyrokat egy következő könyvtárlátogatásig örömmel kölcsönadják az olvasóknak.

Hősi halottak emlék nélkül
 Székely határőrök a napóleoni háborúkban címmel tartott tartalmas előadást 2019. november 22-én dr. Csikány Tamás hadtörténész a Bod Péter Megyei Könyvtárban: mint kutatásaiból kiderül, a több mint két évtizedig tartó francia háborúkban több száz csíki és háromszéki székely vesztette életét, emlékük azonban feledésbe merült – nem tudunk arról, hol temették el őket, emlékművek sem jelölik hősi haláluk helyszínét, sőt, sok esetben nevüket sem őrizte meg az utókor.
Bár a császári ezredek legtöbbjéről fennmaradt részletes leírás, a Mária Terézia korában felállított székely határőr gyalogezredek története nincs megírva, ezért a kutatónak nehéz a dolga: napiparancsokból, különböző jegyzőkönyvekből kell megidéznie a múltat. A székely határőrgyalogságot elsősorban a könnyű harcászatban alkalmazták, habár a sorharcászatot is elsajátíttatták velük, így alkalmassá váltak támadások esetén az első sorban való bevetésre. Általában azonban elő- vagy utóvéd szerepét töltötték be – mindkét megbízatás sok áldozatot követelt. Elővédként az ellenség felderítése, harcra provokálása, erejének felmérése, majd a gyors visszavonulás volt feladatuk, ehhez lövésztudás, bátorság, helyzetfelismerés szükségeltetett – csupa olyan tulajdonság, melyekkel eleve rendelkeztek, illetve melyeket még békeidőben, amikor két évente három hónapnyi határőrségre kötelezték őket, kifejlesztettek magukban; utóvédként a visszavonulás fedezése szintén a könnyű harcászati modort kívánta meg. Számos és nehéz feladatuk során állandó veszteségek érték a székely határőrgyalogságot, ezek azonban oly kis jelentőségűek voltak a császári hadvezetés számára, hogy legfennebb annyit jegyeztek fel: a harcban meghalt ennyi, megsebesült annyi katona. Nevük, haláluk körülményei, sírhelyük ismeretlen.
Forrás: https://www..3szek.ro/load/cikk/128432/hosi-halottak-emlek- 

Para István karikaturista új könyvének bemutatója
Nagy érdeklődés övezte Para István karikaturista új könyvének bemutatóját 2019. november 25-én, a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár előadótermében. A PARA című kötet a Hargita Népe napilap és a művész 25 éves együttműködésének eredményeként látott napvilágot. Para Istvánnal Muszka Sándor író és költő beszélgetett népes közönség jelenlétében: a karikaturista munkájáról faggatta a szerzőt, a közönség soraiból is érkeztek kérdések, többek közt arról, hogy mitől működik ilyen jól a székely humor. Para szerint a székely humort azért kedvelik az emberek, mert ízesebb, csattanósabb mint más népé.
Forrás: http://konyvtar.hargitamegye.ro/hu/nd/806/para-istvan-konyvbemutatoja-a-konyvtarban

Vakrandi egy könyvvel – újratöltve
A Vakrandi egy könyvvel a Kájoni János Megyei Könyvtár legnépszerűbb, legtöbb embert megmozgató olvasásnépszerűsítő programja volt 2018-ban. Ennek nyomán idén sem maradt el az akció. A 'randizni' vágyók a könyvtár kölcsönző részlegén találkozhattak újra az előre becsomagolt könyvekkel, amelyeket a könyvtár az utóbbi időben vásárolt. A vadonatúj könyvek mindenkinek meglepetést jelentettek, hiszen csak otthon derült ki, hogy mit választott az olvasó. A csomagoláson található kis cédula csupán a mű tartalmát, műfaját jelezte. Hargita Megye Tanácsának támogatásával idén sokkal több könyvet vásárolhatott a könyvtár, mintegy 500, frissen megjelent kötetet csomagoltak be a könyvtárosok a 'vakrandira', amely 2019. november 20-án kezdődött, és tart mindaddig, amíg el nem fogynak a randizókat váró könyvek. Kuna Ibolya könyvtáros lelkesen számolt be az akcióról a Hargita Népe napilap munkatársának: a közvélemény ellenére a legtöbb olvasónk a fiatal generációhoz tartozik, a randira előkészített könyvek nagy százalékát is ők vitték haza.
Sajtóvisszhang: https://liget.ro/studio/vakrandi-egy-konyvvel-olvasast-nepszerusito-akcio-a-konyvtarban
Forrás: http://konyvtar.hargitamegye.ro/hu/nd/799/vakrandi-egy-konyvvel

A nyakleves antológiája – Nagy Lóránt kötetét mutatták be
Nagy Lóránt a hetvenes-nyolcvanas évek hangulatát megidéző történeket tartalmazó, A nyakleves antológiája című kötetének bemutatójára népes közönség gyűlt össze a Kájoni János Megyei könyvtár előadótermében 2019. november 12-én. A csíkszeredai elsőkönyves szerzővel Nagy Péter beszélgetett. A kötetben 26 történet kapott helyet, és ezek mindegyikében elcsattan minimum egy pofon – innen a cím. Nagy Lóránt a csíkszeredai Nagy István Művészeti Líceum klasszikus gitár tanára, aki az írásban is éppen annyira otthon van, mint a sportban és a zenélésben, önironikus, sajátos humorú történetekben meséli el a gyermekkori történeteket. A beszélgetés során ezeknek a világába nyert betekintést a közönség, szó volt nyaklevesekről, szülői és tanári fegyelmezésről, csínytevésekről. Valóság és fikció keveredik a történetekben, sokan magukra ismerhetnek egy-egy szereplőben, de kitalált karakterek is megjelennek. Következő kötete már készül, valószínűleg jövő tavaszra jelenik meg – árulta el a szerző, aki zenei tehetségét is felcsillantotta, gitárzenével szórakoztatva közönségét.
Sajtóvisszhang: https://liget.ro/studio/harom-helyszinen-a-nyakleves-antologiaja
Forrás: http://konyvtar.hargitamegye.ro/hu/nd/801/nagy-lorant-a-nyakleves-antologiaja-cimu-kotetet-mutattak-be-konyvtarban

Marosvásárhelyi könyvvásár: miért nem tudják ezt más városok is utánuk csinálni?
Nagyon szubjektív beszámoló a 25. Marosvásárhelyi Könyvvásárról.
Egy színvonalas könyvvásárt megszervezni minden bizonnyal nem túl nagy ördöngösség, viszont tekintve, hogy Erdélyben gyakorlatilag csak Marosvásárhelynek sikerül, mégis kétségeket ébreszt az előző kijelentéssel kapcsolatban. Mára pedig annyira megkerülhetetlen lett a vásárhelyi rendezvény, hogy az erdélyi kiadók közül többen is annak időpontjára időzítik az új megjelenéseket. Az pedig, hogy 25 év alatt egy cseppet sem veszített a színvonalából, sokat elmond róla. Amúgy is kevés dolog ér meg 25 évet Erdélyben...
Forrás és teljes cikk itt: http://multikult.transindex.ro/?cikk=28128&marosvasarhelyi_konyvvasar_miert_nem_tudjak_ezt_mas_varosok_is_utanuk_csinalni

A Székely Mikó Kollégium dokumentációs könyvtáráról
2019. november 21-én ünnepelte fennállásának 160. évfordulóját a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium, de a jubileumi rendezvénysorozat már korábban kezdetét vette.
November 5-én beszélgetésre került sor az iskola talán legértékesebb kincséről, az úgynevezett dokumentációs könyvtárról. Ezt könyvtárőrként Csikós Júlia ügyeli, vigyázza, gondozza, s közben csendben, szerényen olyan munkát végez, amelynek egy szeletkéjét a nyitó nap délutánján mutatta be. A Székely Mikó Kollégium megjelenítése a sajtóban, a közmédiában, a világhálón – sok egyéb mellett – régóta kutatási témája, s az eredmény elképesztően meglepő: az elkészült bibliográfia, adattár 1857-től indul, és a képernyőn is bemutatott adatok közel háromszáz újságból, folyóiratból, időszakos vagy rendszeresen megjelent sajtótermékekből kerültek elő. A repertóriumban nem csupán azok a címek szerepelnek, amelyek kimondottan a Mikóról szóló írást jelölnek, de azok is, amelyekben csupán említés, utalás történik az iskolára. Csak a Háromszék című napilapban közel 3000 írás foglalkozik a Mikóval, tanárai, tanulói életével, munkájával, eredményeivel.
A hatalmas anyag, köszönhetően Kádár István informatikusnak, aki maga is, Csikós Júliához hasonlóan, ennek a tanintézetnek a végzettje, digitálisan is feldolgozva, kötetbe rendezve kézbe is vehető, tanulmányozható, ám közreadása roppant hasznos lehetne. A személynév-mutatókkal, tárgymutatóval, sorszámmal ellátott gazdag anyagban könnyen el lehet igazodni, s akinek további kutakodásra van kedve, ez az anyag segítségére lehet. Mint eddig is segített a könyvtárőr mindazoknak, akik bármilyen téren eligazítást, könyvészeti útbaigazítást, egy-egy tanulmány megírásához szükséges anyagot kerestek. Mindezek mellett arra is jutott az odafigyelésből és erőből, hogy kismúzeumot rendezzen be az iskola múltjának érzékeltetésére, bemutatására.
Forrás: https://www.hirmondo.ro/velemeny/a-konyvtar-unnepe/

Könyvtár nyílt Resicabányán
A Platanus egyesület nemrég könyvtárat nyitott Resicabányán, amely minden, olvasni szerető diák és felnőtt számára elérhető. A könyvek adományokból kerültek az állományba. A kezdeményezők köszönetüjet fejezik ki az adományozóknak, és mindenkit, aki magyar írók könyveit keresi, olvasná, szeretettel várnak! Még van hely, szívesen elfogadnak további adományokat is – tette közzé a Nyugati Jelen portálon Kun László elnök.
Forrás: http://www.nyugatijelen.com/jelenido/konyvtar_nyilt_resicabanyan.php

Kerekasztal-beszélgetés romániai magyar kulturális folyóiratok főszerkesztőivel
„Mit visz át a jövőbe a jelen irodalma?” – ezt a kérdéskört járták körül romániai magyar kulturális folyóiratok főszerkesztői a 25. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron. A beszélgetésen Karácsonyi Zsolt (Helikon), Borsodi L. László (Székelyföld), Szűcs László (Várad) és Vida Gábor (Látó) vett részt.
A beszélgetést Vida Gábor vezette, aki indításként arról beszélt, meglátása szerint régen a főszerkesztőnek sokkal nagyobb beleszólása volt abba például, hogy mit hoznak le a folyóiratban. Szűcs László ezzel kapcsolatban elmondta, a Várad folyóiratnál a képzőművészet rovatba egyáltalán nem szól bele. Az ő esetük egyébként is kivételes, hiszen a könyvkiadást és a rendezvények szervezését is magukra kellett vállalniuk. Karácsonyi Zsolt egyetértett azzal, hogy valóban sokat változott a főszerkesztők feladata. Meglátása szerint ma már inkább csapatkapitány szerepét tölti be, aki csak kivételes esetekben szól bele, hogy mi kerüljön vagy mi ne a folyóiratba. Ugyanakkor az intézményi háttér fenntartását is a főszerkesztői feladatok közé sorolta. Borsodi L. László nemrég foglalta el a Székelyföldnél a főszerkesztői széket, ennek körülményeiről mesélt röviden.
Forrás és teljes cikk itt: https://www.helikon.ro/irodalomrol-szabadsagrol-felelossegvallalasrol-kerekasztal-beszelgetes-romaniai-magyar-folyoiratok-foszerkesztoivel/

Beszélgetés Farkas Árpád költővel
 Az anyanyelvi kultúra megmaradásáról, ennek ápolásáról, „nyelvi nyársakról” is beszélgetett Farkas Árpád költő és Birtalan Andrea.
„Igaz, hogy az anyanyelvi kultúra meghatározója a nemzeti identitásnak, de nem mindegy, hogy milyenféle megmaradás-eszményről beszélünk. Lehetsz hajnalt rikkantó kakas a trágyadombodon, harangozó a toronyban.” – fogalmaz a költő az interjúban.
A beszélgetés kapcsán szó esett a kommunizmusban gyakori, sorok közötti üzenetekről, a költői nyelv többletfunkcióiról is, a székely nyelvjárás esetleges metafizikai többletéről, ezek kapcsán Farkas Árpád a következőképpen fogalmazott: „Anyanyelvem padlásán is szétnézve nem ódzkodtam az archaizmusoktól sem, és a tájszavakat sem hagytam a szérűkön. Persze, igyekeztem takarékosan bánni vélük. A tájnyelvi vagy akár archaikus elemek használatában nem egzotikumot keresnék, hanem olyan, bármely hajtűkanyarban elveszejthető többletet, amelyről az előre- és hátratekintő ember vesz csak ugyanazon időben tudomást. (...)”. Hozzátette: „Én úgy érzem, hogy a tudós, kutató emberek mellett költőink feladata volna – ha már invenciós készletükből megújítására nem futná – legalább munkaeszközük, a nyelv őrizése és korszinten tartása.”
Forrás és teljes interjú itt: https://www.3szek.ro/load/cikk/128178/nyelvi-nyarsak-kozott-feher-ingben-a-feher-papir-elott-/-farkas-arpad-koltot-kerdezi-birtalan-andrea/

A Hargita-hegység turistakalauza
Zsigmond Enikő A Hargita-hegység turistakalauza című művének bemutatójára került sor Sepsiszentgyörgyön, 2019. november 14-én. A baróti Tortoma kiadónál megjelent kötet egyben egy tervezett, a Kárpát-koszorú hegyeiről szóló sorozat első darabja.
Az újonnan indított sorozatot a kiadó hiánypótlónak szánja, hiszen, amint Demeter László igazgató elmondta, a koszorú 152 hegységet foglal magában, a Hargita az első, amit ismertetnek, de készül a Csukás-hegység, illetve a lengyelországi Pieninek, valamint az osztrák Rozália-hegység is. „Bízom benne, hogy kialakulhat egy olyan könyvsorozat, amely vezérfonal lehet a Kárpát-koszorú megismerésében, fontosnak tartjuk a magyar helynév­anyag megismertetését, ez e kötetek erőssége lehet” – tette hozzá Demeter László.
Kisgyörgy Zoltán geológusként, helytörténészként beszélt csíkszeredai kollégája, Zsigmond Enikő kötetéről, kiemelve annak gazdagságát: „bőséges adattár, melyben minden évszám és név megtalálható, ami fontos és jellemző erre a műfajra”.
Mint fogalmazott, a turistakalauz első részét megírhatta volna akár külön könyvként is Az én Hargitám címmel, mert sokszor ráismer a lelkére, az érzéseire, látja, hogy nagyon szereti ezt a hegységet, a második rész pedig a jelzett turistaösvényekről szól, ez csak úgy születhetett meg, hogy a szerző alaposan, sokszor bejárta a Hargitát.
Forrás: https://www.3szek.ro/load/cikk/128198/zsigmond-eniko-hargitaja

Sepsiszentgyörgy városkalauza
 Immár negyedik kötetét mutatta be Török Árpád nyugalmazott földrajztanár, akiről a Sepsiszentgyörgyi városkalauz című új kötetének bemutatóján elhangzott, hogy nem szokványos útikönyveket ír, mindegyikben van valami meglepő vagy megdöbbentő, ráadásul nem csupán a múltról, hanem a jelenről is szólnak. Most megjelent könyvének egyik nagy erénye csodálatos magyar helyneveink gondos begyűjtése.
A számbavétel egyébként a névadó személyiségek ismertetésére és sok más részletre is kiterjed: a jeles épületek mellett a kevésbé jelentősek, valamint a kapuk, kerítések, homlokzatok szépen, esetenként művészien megmunkált díszítőelemeire, a szobrok mellett a város és a környék távolabbi és közelebbi múltjáról „beszélő” kövekre, de kihajtható térképre és történelmi eseménynaptárra is. Számos kép és rajz is segíti az értékvadászatra indulókat.
Forrás: https://www.3szek.ro/load/cikk/128423/varoskalauz-meglepetesekkel
Sajtóvisszhang: https://www.hirmondo.ro/kultura/a-tornyok-es-kopjafak-varosa/

 Újabb kötet Kőrösi Csoma Sándorról
A kétszáz éve Távol-Keletre indult Kőrösi Csoma Sándorról jelent meg a száz kötetesre tervezett Székely Könyvtár sorozat frissen kiadott, 76. könyve, amelyet a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron mutattak be az érdeklődőknek.
Idén november végén volt éppen 200 éve annak, hogy a világszerte talán leghíresebb székely, Kőrösi Csoma Sándor nyelvtudós, a tibeti–angol szótár megalkotója útnak indult Nagyenyedről. A Kőrösi Csoma Sándor az újabb kutatások tükrében című kiadvány a Hargita Kiadóhivatalnál látott napvilágot, anyagát Molnár Vilmos válogatta és szerkesztette.
„A kötetbe került írásokat igyekeztem úgy összeválogatni, hogy azok valamiképpen tükrözzék az utóbbi évek-évtizedek Csoma-kutatását. Egy-egy kutató, miközben új dolgokat fedez fel, régi tévhiteket cáfol meg, néha maga is görget tovább tévedéseket. Sokan, sokféle szemszögből járultak hozzá ahhoz, hogy teljesebb, világosabb legyen a kép, de hogy valamikor ismert lesz-e róla a teljes igazság, az egyelőre kérdés marad” – vallja a kötet szerkesztője.
„A kötet 250 oldalas, de lehetett volna sokkal hosszabb is, mert anyag volt bőven. Az is szempont volt, hogy aki eddig nem olvasott Csomáról, vagy keveset tud, az is kapjon átfogó képet. Ezért benne van nagy vonalakban az egész életútja” – mondta el Molnár Vilmos.
Forrás: https://kronikaonline.ro/kultura/a-ketszaz-eve-utnak-indult-korosi-csoma-sandor-nyelvtudosrol-tibetologusrol-szolo-kutatasokat-ismerteto-kotet-latott-napvilagot

Láng Zsolt Bolyai-regényéről
 Kiemelkedő érdeklődés mellett mutatták be Láng Zsolt író új regényét, amely Bolyai Jánosról szól. A regény története két párhuzamos szálon fut: egyrészt van egy jelenkori író, Herr Láng, aki a matematikus kéziratos hagyatékát tanulmányozza ösztöndíjasként egy svájci kolostorban, másrészt megelevenedik a Bolyaiak kora is, amikor János hazatért Marosvásárhelyre. Egy bonyolult apa–fiú kapcsolat kibontakozása mellett tanúi lehetünk egy meg nem értett gondolkodó mindennapi tépelődéseinek is.
„Az volt érezhető, hogy nem vásárhelyiként inkább ne nyúljak Bolyaiékhoz” - mondta Láng Zsolt arra vonatkozóan, hogy miként reagáltak, amikor szóba került, hogy Bolyai több mint 12 ezer lapból álló kéziratát olvasgatja. Pedig elmondása szerint sokáig fel sem merült benne, hogy regényt írjon Marosvásárhely kultikus matematikusáról, csupán bő két évvel ezelőtt gondolt először arra, hogy tényleg regényt ír Bolyairól, akinek a kéziratait viszont már korábban is látta, lapozgatta. „1990-ben, amikor Marosvásárhelyre költöztem, a Teleki Téka egy oázis volt számomra. Akkor Szatmárhoz képest Vásárhely kicsi, szűk város volt, viszont a Teleki Téka egy világot jelentett, és én rengeteget ültem bent. Egyszer Réka, aki ott könyvtáros volt, bevitt a raktárba, ahol egy hosszú asztalon két óriási papírlapokból álló torony állt. Mondta, hogy akkor fénymásolták le a Bolyai kéziratos hagyatékát, és több mint 12 ezer kéziratos papírlap van ott. Ahogy ezt elmondta, az egyik torony elkezdett dőlni a másikra és az egész szétszóródott. Kezdtük szedegetni, és én közben olvasgattam ezeket. Valami fantasztikus kéziratok voltak, grafikailag is” - idézte fel az első találkozását, bár akkor még nem merült fel egy regény megírásának az ötlete.
A vásárhelyiekről pedig még nem lehet tudni, hogy megbékéltek-e azzal a ténnyel, hogy valaki regényt írt a „szent” Bolyairól, de Láng úgy gondolja, ha jól sikerült megírnia, akkor lesznek páran, akik utálni fogják ezt a könyvet, mert Bolyait is utálták, amiért megmondta a véleményét, amit gondolt. Láng szerint nem véletlen, hogy egyedül élte le az élete végét egy olyan nyomorúságos albérletben, ami rendszeresen beázott.
Forrás: http://multikult.transindex.ro/?cikk=28131

Székelyudvarhely története képeskönyvben elmesélve
 Megjelent a Kincses Képeskönyv-sorozat székelyudvarhelyi kiadása: a színes illusztrációkkal tarkított, igényesen szerkesztett kötet a város múltját és jelenét tárja az olvasó elé, és egyaránt jelent izgalmas olvasmányt gyermekek és felnőttek számára.
A Mozsikácska együttes gyerekkoncertjével egybekötött könyvbemutatón ismerkedhetett meg a székelyudvarhelyi közönség a kötet alkotóival 2019. november 22-én: a Székelyudvarhely város támogatásával, a Haáz Rezső Múzeummal partnerségben megvalósított könyv szerkesztője és felelős kiadója Zágoni Bálint, az illusztrációkat Jánosi Andrea készítette. A Kincses Képeskönyv-sorozatban Székelyudvarhely a kilencedik bemutatott város, a kétéves munka után megszületett kötet különlegessége, hogy a benne lévő szövegeket helyi történészek (Kolumbán Zsuzsanna, Nyárádi Zsolt, Simon Mária Tímea, Sófalvi András és Szász Hunor) írták, a szakmai lektorálást  Hermann Gusztáv Mihály végezte. A képeskönyv a mai Székelyudvarhely helyén alapított, hajdani (2–3. századi) római katonai település korától a 21. századi megújuló városig tárja az olvasó elé a Küküllő-parti kisváros történelmét. Az illusztrációk előbb festmények formájában születtek meg, árulta el Jánosi Andrea, majd ezek reprodukciói kerültek az oldalakra. A szerzők maguk is aprólékos gonddal, de szakértelemmel mesélik el a város fejlődését.
A kötetet elsősorban általános iskolás gyerekeknek ajánlják a készítők, de ígérete szerint Gálfi Árpád, Székelyudvarhely polgármestere az elkövetkező hetekben a város napközijeibe is ellátogat, és a kötettel ajándékozza meg az intézményeket.
Forrás: https://szekelyhon.ro/aktualis/szekelyudvarhely-tortenelme-kepeskonyvben-elmeselve

Szerkesztők:
Bákai Magdolna, bakai.magdolna@gmail.com
Borbé Levente (Márton Áron Főgimnázium, Csíkszereda, könyvtáros), borbelevi@yahoo.fr
Kelemen Katalin (Kájoni János Megyei Könyvtár, Csíkszereda, könyvtáros), kelemen.katalin@yahoo.co.uk
Kovács Eszter (Központi Egyetemi Könyvtár, Kolozsvár, könyvtáros), kovacseszti@yahoo.com
Tóth-Wagner Anikó (Bod Péter Megyei Könyvtár, Sepsiszentgyörgy, könyvtáros), twsa@freemail.hu
Olvasószerkesztő: Szonda Szabolcs (Bod Péter Megyei Könyvtár, Sepsiszentgyörgy, igazgató), szonda_szabolcs@kmkt.ro

E lapszám felelős szerkesztői: Bákai Magdolna és Kovács Eszter.