Kivételes alkotások a Márton Áron Főgimnázium diákjaitól

E tanév kezdetétől a Márton Áron Főgimnázium szépművészeti tantermében lázas munka folyt a beavatott diákok körében. Az újrahasznosítás égisze alatt két projekt indult útjára. Az egyik a régi székek átalakítása magyar versek alapján, a másik pedig használt kartondobozokból készült festmények és fénydobozok voltak. A kiállításra szánt alkotások Ráduly Margit képzőművészet tanár segítségével születtek meg. Természetesen, a tanulókkal való közös ötletelgetésével. Több osztály is beledolgozott ebbe a kreatív foglalkozásba. Sorrendben a következők: IX.A, X.A, X.B, XI.A, XI.B, XII.A, XII.B, valamint IX.C, IX.D, IX.E.

Jómagam egy kis költészetet csempésztem be a csapat egy részének két előadásommal, a görög istenek megvillantásával, amelyek táptalajául is szolgáltak a magyar költészetnek. Résztvettek a IX.A, IX.B. osztályok.

Az alkotásokhoz felhasznált kartondobozok és hajdani megkopott székek a feldolgozás után frissen ragyogtak. Hiszen, ahogy említettem, a hangsúly mégiscsak az újrahasznosításon volt. A művek napról-napra szép sorjában, életre kelve, sorakoztak fel egymás mellett. Bámulatos hatásuk látványát a székekből kiáramló mikróvilágképek adták, amelyeknek folytatásaként a művek kivetítődtek a felettük lévő kartonokra. Ahol csak a kartonos festmények maradtak, ott magyar költők idézeteivel tarkított írások tették még csodálatosabbá az alkotásokat. Mindenképpen egy összhatást teremtve hozták létre azt a harmóniát, amely átkarolva kalandra hívott, felfedezni magunkat, s végigkísért belsőnk lélekútján. A varázslattal határos alkotásokat megtekintve a szemlélőnek egy kicsit meg lehetett pihenni a mindennapok kopottnak hitt ösvényein, hiszen tudatában vagyunk annak, hogy ami számít, az szellemileg gazdagít is. 

Az említett két projekt lehetőséget adott a Falakon túl a fenntarthatóság jegyében született projekttel való összekapcsolódásra, amelynek vezetői Boda-Székedi Eszter német nyelvtanár és Tódor Imre társadalomtudományok szakos tanár voltak. A meglévő projektek hasonlóképpen az újrahasznosítás jegyében találkoztak. Az alkotások hangsúlyosabban, új színben tűntek fel. Egy működőképes, fenntartható közösségi életmód megidézésének lehetőségét is rejtette magában. A felhasznált anyagok már egymagukban is erről árulkodtak. 

A mesés műveket irányításommal a gimnáziumi diákokkal április 10-én átszállítottuk a Kájoni János Megyei Könyvtár előadótermébe, ahol később, Ráduly Margit tanárnő útbaigazításával, a művek megtalálták helyüket. A Magyar Költészet Napja keretén belül a Versek 4 lábon című rendezvényre, április 11-re, a kiállítás készen állt a megnyitóra. Orbán Edina magyar nyelv és irodalomszakos tanár mondott köszöntőbeszédet, és ismertette a kiállítás anyagát. Mindezt Simon András zenetanár által betanított három megzenésített költemény követte. Majd elkezdődött a magyar költészetnapi szavalóverseny. 

Az expozíció tíz napos látogatás után, szintén a diákok segítségével, visszakerült A Márton Áron Főgimnázium falai közé. Az Iskola másként hét keretén belül (április 22-26.) újra ki lettek állítva a MAGházba, ahol ismételten megtörtént az ünnepélyes megnyitó. Itt a művészet teremnek a fények játékához kapcsolódó műalkotásai is kiállításra kerültek. Az a belső univerzum, amely költészetbe formálva életre kelt, ezzel a kiállításrészleggel kitárult. A színek, a lámpákkal megvilágított terek, vagy éppen felfedezésre váró idézetek léleksimogató hatásukkal felemelő érzést kölcsönöztek a látogatók sorának. A tárlatvezetést Ráduly Margit és jómagam vállaltuk fel.

Mondhatni, egy remekbe sikerült projekt művészi eredményét lehetett megtekinteni.

A sikerre való tekintettel a kreatív alkotások még egy jó ideig a MAGház falait fogják díszíteni.

Fényképezte: Ráduly Margit és Borbé Levente

Borbé Levente,

könyvtáros

 

Miért és miről írjunk?

 

Az Iskola másként hét keretén belül Sántha Attila költőt hívtam meg gimnáziumunkba. A témája Miért és miről írjunk? volt.

Az előadás 2024. április 22., délelőtt 10 órakor vette kezdetét az iskolánk Magház klubtermében.

A köszöntőbeszéd után rövid ismertetőt tartottam a meghívottról:

Sántha Attila a székelyföldi Kézdivásárhelyen született. Első versei 1895-ben az Utunk (a későbbi Helikon) irodalmi folyóiratban jelentek meg. Azóta folyamatosan közöl. Az 1994-ben induló Előretolt helyőrség című folyóirat alapítója és szerkesztője volt. Első verseskötete 1995-ben látott napvilágot a marosvásárhelyi Mentor kiadónál Mór dalok címen. Azóta több kötet szerzője. A Fodor Sándor monográfia is az ő nevéhez fűződik. Fontos megemlítenem mint szótárkészítőt is, aki felvállalta a székely nyelvjárás szavainak egy kötetbe gyűjtését, a Bühnagy székely szótárt. A több évtizedes kolozsvári, New York-i, valamint londoni kitérő után visszatért kis hazájába, Kézdiszékre.

Sántha Attila költőnek vallja magát, akinek legfontosabb eleme a nyelv. Innen fakad a lelkesedése a székely tájnyelv iránt. Előadásában ugyanúgy kiemelte a nyelv szerepének jelentőségét. Hogy miért és miről írjunk verseket(?) kérdésre magával hozott, előre kiválasztott költeményekkel válaszolt. Lényegesnek tartotta azt, hogy a vershez nem elég tudni megírásának hogyanját, hanem szükséges egy belső lelki szikra is. Ihlet és az ezzel járó lelkesedés nélkül nehéz maradandót alkotni. Mondhatnánk, a múzsa „csókja” elengedhetetlen ehhez az életérzéshez.

Az előadás végén a diákok a témával kapcsolatos kérdéseket tehettek fel. Szó esett a versírás folyamatáról, arról, hogy a jelenlévők között kik írtak verseket, valamint kik szeretnének elmerülni a költészet világában. Ugyanakkor megbeszélésre került a pedagógusok tanításának szerepe is. Itt gondolok a folyton változó tananyagra, a kortárs irodalom ismertetésére, és a diákok kalauzolására az irodalmi térben.

Végezetül, a diákoknak lehetőségük nyílt saját költeményük bemutatására, a verseik, a versíráshoz való kötődésük megbeszélésére és természetesen a további kapcsolattartásra is. 

A kötetlen beszélgetés a fiatalok számára bensőséges hangulatot teremtett. Élőben találkozni egy szerzővel mindig is rendkívüli élménynek bizonyul.

Köszönet Sántha Attilának, hogy elfogadta a meghívást!

A program szervezői jómagam és a gimnázium magyar nyelv- és irodalomszakos tanárai voltak.

Borbé Levente

könyvtáros

 

Kelemen Katalin könyvtárosi munkássága

 A 2000-es esztendők Hargita Megyei Könyvtárának lelkes csapatát gimnáziumi iskolai könyvtároskodásom kezdetén megismertem. Az idő telik, s a hajdani könyvtároskollégák hovatovább fogyatkoznak. Úgy vélem, csak a munkahelyüktől búcsúznak, s nem a hivatásuktól.

A napokban nyugdíjba vonult Kelemen Katalin, az egyik oszlopos tagja a Kájoni János Megyei Könyvtár közösségének. 

  A 2016-os RMKE vándorgyűlésén a Gyimesekben

Tanulmányait a Babeș-Bolyai egyetemen végezte, ahol magyar-francia nyelv- és irodalom szakos diplomát szerzett. Ezt követően hat esztendőn át, 1984-1990. között Balánbányán tanított magyar nyelv és irodalmat, valamint francia nyelvet.

1990 májusában került a Kájoni János Megyei Könyvtárba. Bibliográfusként alkalmazták. Később a dokumentációs részlegre helyezték át, ahol a helyismereti és különgyűjtemények őre lett. Magáénak érezte, hogy kiépítse és folyton gyarapítsa a rábízott részleget. Mindezt komoly szakmai rálátással és következetességgel végezte. A helyi, székelyföldi és erdélyi vonatkozású dokumentumok anyagát közölte az intézmény honlapján. Külön adatbázist szerkesztett, és természetesen elérhetővé tette a nagyközönség számára. Az említett gyűjtemények, főleg helyi és székelyföldi, történeti, valamint művelődéstörténeti és kulturális értékek anyagaihoz ad kiváló segítséget az ebbéli téma iránt érdeklődőknek. Többek között ilyen a Hargita Megyei személyiségek életrajzi adatbázisa is. Ugyanakkor évente elkészítette a helyi személyiségek évfordulós naptárát. Azt már nem is lehet számon tartani, hogy a kért bibliográfiai adatok, és történeti-kulturális más információk hány embert segítettek a munkájuk elvégzéséhez, s ezáltal hány publikáció látott napvilágot. A birtokában lévő anyagot felhasználva néhány értékes kiadványt is sikerült összehoznia.

2009-től egyike a Hargita megyei könyvtárosoknak, aki csatlakozik a régi dokumentumok (főleg folyóiratok, évkönyvek, értesítők) digitalizálásához. Fontosnak tartja a kulturális örökségünk megőrzését és további terjesztését.

Könyvtári és helyismereti vonatkozású írásait több helyi, erdélyi és magyarországi lap közölte. Ezen kívül több kulturális rendezvény szervezője volt. 19 esztendőn át egyik szerkesztője a ReMeK-e hírlevélnek (Romániai Magyar Könyvtárosok Elektronikus hírlevelének).

A 2018-as Ifjúság Éve keretén belül  diákok számára szervezett 

 ISMERJÜK MEG NAGYJAINKAT vetélkedőn

Első komolyabb szakmai beszélgetésünk Kelemen Katalinnal 2003 őszén volt. A hajdani csíksomlyói gimnázium könyvtárának történetét kutattam… Bármiről is esett szó, készen állt segítséget nyújtani. Természetesen az igényesség berkein belül. A minőségi munkát szívesen támogatta. Nem kedvelte a felületességet, s ezért egyben tanítóra lehetett lelni benne. A hozzá fordulóknak legjobb tudása szerint igyekezett átadni a kért témához vonatkozó dokumentumokat. Ugyanúgy képes volt elmerülni az érdeklődők általi kutatásban, mintha saját célra kellene. Önzetlensége, embersége példaértékű. Azt hiszem, még ezután is fogjuk hallani nevét, lehet bizalommal hozzá fordulni, hiszen műveltsége, helyismerete és nemcsak, megbízható forrásokon nyugszik.

Egyik rendezvényen lekapott a "lesifotós" (Bedő György)

Kedves Katalin! Boldog és tartalmas nyugdíjas éveket kívánok számos iskolai könyvtáros nevében is!

Köszönöm az odaadó szakmai együttműködést és nem utolsó sorban a barátságod.

Borbé Levente,

könyvtáros

 

15 éve hunyt el Lászlóffy Aladár

15 esztendeje annak, hogy Lászlóffy Aladár, erdélyi magyar költő, író, műfordító és szerkesztő eltávozott közülünk.

A fénykép a Kettős tükörben sorozat borítólapján található - Lászlóffy Aladár/Szabó Lőrinc

Lászlóffy Aladár 1937-ben látta meg a napvilágot Torda városában. Középiskolai tanulmányait a hajdani kolozsvári Református Kollégiumban végezte, majd a kolozsvári Bolyai Egyetemen (ma Babeș-Bolyai Egyetem) folytatta. Az államvizsgát 1958-ban nem tehette le, azzal 1971-ig kellett várnia. 1951-1961. közötti időszakban rá volt kényszerülve, hogy munkanélküliként és szabadfoglalkozású értelmiségiként éljen. 1961 novemberétől az Állami Irodalmi Kiadó kolozsvári fiókszerkesztőségében kapott munkát, mint lektor. Egy év elteltével a Napsugár című gyereklap szerkesztője lesz. 1970-től a kolozsvári Dacia Könyvkiadó főszerkesztője. Ugyanakkor 1982 novemberéig az Előre országos bukaresti magyar nyelvű lap rovatvezető szerkesztője. 1982 novemberétől pedig a kolozsvári Utunk (majd 1989. után a Helikon) magyar irodalmi hetilap „világkultúra” rovatának szerkesztője, valamint a hajdani Korunk folyóirat munkatársa. 1994 őszétől előadó tanárként kultúrtörténetet tanít a kolozsvári Babeș-Bolyai Egyetem Magyar Irodalom Tanszékén. 1991-től a Cimbora folyóiratban több verse jelenik meg, valamint 1996-1998. között kultúrtörténeti érdekességről vezet rovatot.

Első írása, 1946-ban a Dolgozó Nő gyermekmellékletében jelent meg.

2009. április 19-én, hosszan tartó betegség után távozik az élők sorából.

* * *

Költői-írói pályafutása 1954-ben kezdődik el. Kötetei azonban 1962-től jelennek meg. Gyermeikrodalmi munkássága is számottevő.

Több versantológiát szerkesztett, állított össze. Kismonográfiát írt Szabó Lőrincről.

Műfordítói munkássága is jelentős. Florin Oprea, Mircea Dinescu, Eugen Jebeleanu, Aurel Rău, Bazil Gruia, Nicolae Prelipceanu és Ștefan Augustin Doinaș egyes alkotásait magyar nyelvre ültette.

Költeményeiből Iosif Naghi és novelláiból Ion Tudoran fordított román nyelvre.

A ránk maradt örökségből a Márton Áron Főgimnázium könyvtára kiállítással emlékezett meg. Az expozíció magában foglalja Lászlóffy Aladár életrajzát, munkásságát, fényképeket, egyes köteteit és néhány verset. A könyvek között találhatóak költemények, regények, prózai művek, műfordítások és más alkotások. A Magyar Költészet Napján verseiből ajánlottam felolvasásra.

A kiállítást még április hónapban meg lehet tekinteni.

A szerzőhöz kötődő linkek:

1. Lászlóffy Aladár – digitalizált művek: https://dia.hu/dia-szerzok/laszloffy-aladar

2. Lászlóffy Aladár (Erdélyi csángó költészet): https://mek.oszk.hu/kiallitas/erdelyi/laszloff.htm

3. Lászlóffy Aladár - Magyar írástudók felelőssége a Kárpát-medencében 2007. tavaszán: https://www.youtube.com/watch?v=27RcEA9U4bQ

4. Játék az életemmel… – In memoriam Lászlóffy Aladár (előzetes): https://www.youtube.com/watch?v=rl6uOnVzBFo

Borbé Levente,

könyvtáros

Márton Áron Főgimnázium, Csíkszereda

 

Magyar költészet napja a székelyudvarhelyi Bethlen Gábor Általános Iskolában

„A dolgok változnak, a vers örök”

József Attila

Magyar költészet napja, a versekké. Iskolánkban a költeményeket olvasó gyermekeké. Április 11-én, verses versenyt szerveztünk a diákoknak, arra szólítva fel őket, hogy keressék meg a verskincseket, amelyeket az iskola különböző pontjain helyeztünk el. Játszva gazdagodjanak, nyerjenek a költészettel, nemcsak élményt, hanem nyereményeket.

Feladványokat kellet megoldaniuk költők verssorait olvasva, de ezen kívül még várt rájuk a könyvtárban: versikaró, képvers társító, verssor és illusztráció társító, kiállítás, meg interaktív játék is.

„Szeresd a verset, megtanít sírni, vagy szépen búsulni, magasba vágyni, mélységbe hullni.” (Győry Dezső)

Dunkler Réka-Kinga

Forrás: https://bethlen-gabor.ro/kolteszetunk-napja-a-bethlen-gabor-altalanos-iskolaban/

Képzés az olvasás szerepéről az érzelmi intelligencia fejlesztésében

2024. március 14-16, valimint április 4-6. között zajlott Az olvasás szerepe az érzelmi intelligencia fejlesztésében. Az olvasás fontossága az elmeolvasási, az empátiás képesség kialakításában, valamint a megküzdési stratégiák repertoárjának szélesítésében cím alatt szervezett továbbképző.

A képzést dr. Szántó Bíborka - Babeș Bolyai Tudomány Egyetem, Pszichológia és Neveléstudományok Kar Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Intézet, Székelyudvarhelyi Tagozatának pedagógusa tartotta.

A képzésen részt vettek óvodapedagógusok, tanítók, iskolai könyvtárosok, könyvtárért felelős pedagógusok, IDK (Információs és Dokumentációs Központ) felelős könyvtáros vagy pedagógus, általános iskolában tanító magyartanárok, valamint osztályfőnökök.

A képzés az olvasásnak a személyes fejlődésben betöltött szerepére fókuszál (empátiás képesség, elmeolvasás képessége, emberi (saját) szükségletek felismerése, a fejlődés útjai (akadályok, segítők, megküzdési mechanizmusok stb.). Az olvasóvá nevelés folyamatában azért fontos ezt hangsúlyozni, mert hogyha a gyermek/fiatal megérzi a történetek szerepét a saját, személyes életében (emberi kapcsolatai alakulásában, önmagával kapcsolatos felismeréseiben, ezeknek a felismeréseknek az életére gyakorolt hatásában stb.), akkor tud mély, belülről érkező elkötleződéssel mások történeteihez kapcsolódni (ti. olvasóvá válni).

* * * 

A képzés végére a képzésen részt vevő:

• megismerte a fikcionális szövegek szerepét a személyes és a szociális kompetencia fejlesztésében

• képes a tanulói személyiség sokoldalú fejlesztésére a művekkel való egyéni találkozás, a személyesen motivált műélvező megértés révén

• adaptív módon tudja alkalmazni az irodalmi szövegek olvasásának érzelmi intelligenciát fejlesztő eljárásait

• képes csoportos tevékenységek megszervezésére az irodalmi és mesei szövegek személyiségformáló szempontú feldolgozása érdekében

A képzés programfelelőse Márdirosz Ajka-Klára, Apáczai Csere János Pedagógusok Háza könyvtárpedagógusa volt

Forrás: https://ccd.eduhr.ro/program/Program/1707426637

 

Változásokban megélt hiteles hétköznapok

Az elmúlt hetekben valami friss olvasnivalót szerettem volna kóstolgatni. Imigyen jött szembe velem Zsidó Ferenc legújabb alkotása: A fák magukhoz húzzák az esőt.

A regény főszereplője Anti, egy kicsit a hajdani székely élet megszépített, legendás másának a rabul ejtett lovagja. Úgy gondolja, hogy megfogta az Isten lábát, amikor a nagyapja házába költözik be, egy félreeső faluba. Első benyomása már nem az a fényes, ahogy ő elképzelte, mert az elhanyagolt birtokkal is kezdeni kell valamit. Rá kell jönnie, hogy a hagyományos székely életmód, amit ő gyerekkorában megtapasztalt, már nem az. Az emlékeiben megmaradt képek is hamisak, mert mikor kicsi gyerekként meglátogatta nagyszüleit, szépen bántak vele, kényeztetgették.

Bíró János, a közeli szomszédja, pártfogása alá veszi Antit. Feleségével igyekeznek segíteni a beilleszkedésbe. A kicsi, egyre fogyatkozó faluban az élet nem könnyű. A szocialista korszak mezőgazdasági munkálatai abbamaradtak. A kollektív megszűnt. Aki máshol tudott boldogulni, az elment a közeli városba, esetleg még tovább, külföldre. Ahogy mondani szokás, a lakosság lassan, de biztosan elöregedett. Kevés a fiatal, de még kevesebb a gyerek. Majdhogynem tanyává zsugorodott össze. Ismerős székelyföldi helyzet.

Sajnos Anti székelyes veteszkedése nem elég az önellátó életmódhoz. A melldöngetésnél bizony több kell... Elképzelése egy dekát se jön be, de nem adja csak úgy fel, hiszen benne csörgedezik a székely vér, a nehézségekkel való megküzdés vágya. Ezért próbál beilleszkedni. Gyurival és az erdőlő csapatával is igyekszik jó viszonyt kialakítani, miközben kiderül, hogy nem éppen tisztességes munkát folytatnak. Az neki is sok, amikor magyarországiakat kell fogadnia, hogy regéljen a hagyományos életmódról, meg a régmúlt székelység hősiességéről a századokon át fel-felbukkanó ellenséggel szemben.

Antinak még a szerelem sem megy könnyen. Egy idő után úgy érzi, hogy amihez hozzányúl, ha nem is megy tönkre, de nem valami fényes. Észreveszi, hogy másokhoz viszonyítva eléggé darabosan, s megnagyolva dolgozik.

Anti mellett, a szomszédja, Bíró János is előkelő helyet kap a regényben. Jánosnak hiányzik a fia, aki már egy jó ideje külföldön van. Ezért pártfogolja Antit, szinte fiaként kezeli. Bíró János mesélése során egész életére fény derül. Olyan, mintha az elhalványult múlt képkockái sorra elevenednének meg egy emberöltőn keresztül. Az öreg székely inkább a dolgos, ugyanakkor csendesebb fajtából való. Nem hivalkodó. Viszont őseit nem hazudtolva meg élte, s éli tovább, a változásokhoz igazodva, az életét.

Anti körülbelül fél esztendős vívódása során feladja az ott talált életformát, és tervezi a hazaköltözést. Döntése mégsem elveszett, hiszen annak ellenére, hogy nem találta meg azt az elképzelt világot, tapasztalatot szerzett a jelenről. Rájött, mint lakó, nincs ott sok keresnivalója. Története nem is annyira kiábrándulás, mint egy próbatétel. Mivel a székely leleményes, ő is. Visszaköltözve a városba, továbbra is otthonosabban fog mozogni, s könnyebben feltalálja majd magát a kihívásokkal szemben.

A könyv tele van szellemes, ugyanakkor tréfás és szórakoztató jelenetekkel. Egyáltalán nem sanyarú és bakbűzös. Néha fanyar, máskor irtó vicces esetekkel találkozik az olvasó, s mindez a minden magyar számára jól érthető udvarhelyszékies nyelvjárásban van bemutatva.

Összegezve, még annyit hozzátoldok, hogy engem ez a számomra egyáltalán nem ismeretlen (sőt!) székely helyzetkép bemutatása mégis megmozgatott. Elgondolkoztatott. A változás elől nem lehet kitérni, viszont a leleményességet továbbra is érdemes megőrizni, mert gyakran sorsfordító helyzetekben is ki tud húzni a csávából.

Ajánlom fiataloknak és felnőtteknek egyaránt. Érdekes élményt nyújt mindennapjaink találékonyságának útvesztőiben való eligazodásra. Főleg arra, hogy csak az egészséges szinten tartott múltbéli történetek adnak erőt a továbblépésre.

Borbé Levente,

könyvtáros