A
környezettudatosságra
és helyismeretre való nevelés az iskolai könyvtárban
folytatódott.
Ötödik alkalommal (5) vágtunk bele a kirándulásba.
Kiss
Lászlóval,
a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceum könyvtárosával
megejtettük az évadnyitó túrát, amelyre Hargita és Kovászna
megyei könyvtárosok és pedagógusok jöttek el. Mint az
eddigiekben, ez a kirándulás is a természeti értékeink
ismeretének jegyében zajlott le. Beszéltünk az adott vidék
természeti kincseiről, történetéről és turisztikai vonzásáról.
Tehát,
az ötödik alkalommal a Csukás-hegységbéli
Leánymezőt
(Poiana-Fetei),
Piroska-havas völgyét (Munții
Chirușca),
a Horgas-szoros
(Cheile-Strâmbu)
elejét és a Suhogó vagy Üvöltő vízesést,
valamint annak környékét
látogattuk meg.
A kis videó a havazásról:
A
lelkes csapat 2026. április 11-én, 9,00 órakor találkozott a
Sepsiszentgyörgyi állomáson. A további utat a helyszínig autóval
tettük meg. Kiss
László
továbbra is a hűséges túravezetőnk.
Az
út Háromszéket elhagyva a Brassó megyei Barcaság szépséges
vidékét érintve haladt a Bodza-völgye irányába. Laci, mint
mindig, a Csukás-hegység környékét és nevezetességeit
ismertette meg velünk.
A
kirándulás első fázisában medvehagymát gyűjtöttünk, majd a
Leánymezőben és a Piroska-havas völgyében található káprázatos
tavaszi virágokat tekintettük meg.

Elhagyva a Piroska-havas
völgyét,
a Horgas-szoros
felé
vettük az irányt. A Piroska-havas a Csukás-hegység eléggé
eldugott részén húzódik meg. A Piroska-pataka melletti völgyön
kapaszkodtunk fel. Vadregényes táj tárult elénk. A patak egyre
több vízeséssel büszkélkedett. Az erdőbe érve utolért a
havazás. Erősen hullott a hó. A sűrű és nagy hópelyhek között
néha nehézkes volt a tájban gyönyörködés, főleg hogyha
széllel is párosult.
A
legvarázslatosabb jelenség mégis az úton való menetelés közben
előbukkanó hirtelen kanyar utáni teljes téli kép látványa
volt. Valósággal megbabonázott bennünket.
Egy
kis sétát még tettünk „a télben” is. A fehér hópalást
ezüstös csillogását lándzsaszerűen átszúrták a szelíd, lila
színben pompázó kikericsek.
Visszafele
az útról letérve, a pataktól nem messze vertünk tanyát néhány
órára. Tavaszt idéző költeményekről, könyvtárosi és
pedagógusi élményekről beszéltünk, érintve az aktuálisan
felvetődő problémákat. Urkon Jutka, a tusnádfürdői könyvtáros
arról
az ingyenes képzésről beszélt, amelyet a Hargita megyei
közkönyvtárak kiválasztott alkalmazottjai tartanak.
Hazafelé,
mivel majdnem útban volt a már általunk látogatott szépség,
újból meglestük a Suhogó, azaz Üvöltő vízesést.
Nagy
kaland volt mindannyiunk számára. A lelkesedésünk nem lankadt,
majd folytatjuk a sétát.
Kis
történelem
A
Bodza völgyében már a római időkben egy eléggé kulcsfontosságú
kereskedelmi és határvédelmi út haladt át, ami a Barcaságot
átszelve tartott
déli irányban, Havasalföld felé. A Bodzai-szoros sok
tatárbetörést megélt. A környékbeli Tatárhavas is innen kapta
a nevét. Feltételezik, hogy a hely védelmére a barcasági német
lovagrend a helyi lakosokkal várat is épített.
*
Leánymező
regéje*
Szent
Illés** (Sfântul
Ilie)
napján
a Zajzon pataka partján, tündéri szép hétfalusi csángó és
román léányok, mint már oly sok éve, táncra perdültek, hogy a
helybéli deli legényeknek tetszelegjenek, amikor hézik mennek.
Sajnos a virágokkal és békés szeretetből körbefont táncot a
tatárok nagyhirtelenjiben, mocskul rajtaütésszerűen megtámadták.
A szépséges tündéri leányokot – még gondolkozni se volt
idejik – nagyhirtelenjiben esszefogdosták, rabláncra verték, s
magikkal hurcolták. Aki szökni akart korbáccsal térítették abba
az irányba, ahova vitték.
A
tatárvezér egyet gondolt, s kettő lett belőle. Bodza határánál
a sima réten táncra kényszerítették a gyönyörű virágpántlikás
leányokot. Járni járták a szép pázsitos zöld lapályon, de egy
cseppet se jókedvükbe, inkább búbánatukba, s még sírtak es
melléje. A tánc után a tatárok zabolátlanul hajiknál fogva
elkapták a síros leányokot és csúful meggyalázták őköt. A
tatárok hitvány tette után a leányok szanaszét hányták a
hajfonatukba szedett sok szép virágot. Megalázva a hitványoktól,
földet nézve kullogtak búsan velik. Tudták, hogy mint azelőtt,
mán nem lesz soha olyan életik. A tatárok tovább es hajtották.
Hogy mi lölte őköt nem tudni, de mán soha nem tértek vissza.
Ahol
a leányok széthanyigálták a virágokot, ott a másik tavaszon
rögvest kihajtottak a sziromcsodák, s illatoztak árkon-bokron át.
Tarka lett az egész hosszú rét a Bodza, még patakocska méretű
folyó környékin. Az es meglehet, hogy a gyönyörűséges leányok
lelke a virágos pompázatos szirmaiba rejtőzködtek el.
A
leányok szülei többször es kieregeltek a borús emlékek
mezejire. Könnyeikkel öntözték a helyet. El es nevezték a helyet
Leánymezőnek.
Még
ma es a leszármazottakból, aki arra jár, a nagy csapást erősen
„megérzi a levegőben”, ha átkot nem es szór egyfolytába, de
méges fáj.
*
Zajzoni Rab István:
Leánymező
verse,valamint más mesélések után
**Szent
Illést a román néphít a mennydörgés eligazítójának tartja
számon
Linkek
a kiránduláshoz
1.
Tură pe biciclete la Cheile Strâmbu - Valea Buzăului
(Kerékpártúra
a Bodza-völgybe a
Horgas-Szorosig): https://www.youtube.com/watch?v=pgFhP5y-eqw
2.
Zajzoni Rab István (1832 –– 1862) : https://www.hetfalu.ro/ujsag/Hetfalu-2002-02.pdf
3.
Természetközeli
paradigmaváltás az iskolai könyvtárakban – 3: https://szekelyiskkonyvtaros.blogspot.com/2025/11/termeszetkozeli-paradigmavaltas-az.htm
Fényképezte: Borbé Levente és Török Júlia
Borbé
Levente,
Márton
Áron Főgimnázium,
Csíkszereda