Baka István – Tájkép fohásszal

  

A 2025-2026-os tanévben a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium Baka István emlékezésére épülő rendezvénysorozata a Magyar Költészet Napja keretén belül folytatódott. A dátum egy kissé eltolódott a tavaszi szünidő miatt, viszont a megemlékezés ugyanolyan felemelő volt.

 Baka István 30 esztendeje, 1995. szeptember 20-án távozott köreinkből. A költeményei és műfordításai most is elevenen élnek tovább. Ahhoz, hogy fennmaradjon ez az érték a jövő nemzedék számára, egy nagyobb szabású rendezvénysorozatot állítottak össze a szervezők. A csapat kivitelezői Ráduly Margit képzőművész, tanár, Borsodi L. László költő, irodalomtörténész, tanár valamint Borbé Levente könyvtáros voltak.

A legutóbbi rendezvény már túlnőtte az iskola falait. Ezért a Hargita Megyei Kulturális Központ, a Megyeháza Galéria, a Hargita Megye Tanácsa és a Márton Áron Főgimnázium közösen hozták létre a Tájkép Fohásszal, Baka István nyomában-diákok vizuális reflexiói – kiállítást, amelyet a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium diákjainak munkáiból válogattak össze.

 A kiállítás megnyitójára 2026. április 20.-án került sor a csíkszeredai Hargita Megyei Kulturális Központban.

Az egybegyűlteket Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ vezetője köszöntötte. Örömét fejezte ki a sikeresen kivitelezett közös projekt megvalósulásáért. A szervezésben jelentős szerepet játszott Tőke Sugárka, valamint a Hargita Megyei Kulturális Központ munkatársai.

 A kiállítást Ráduly Margit képzőművész, a gimnázium tanára nyitotta meg. Ezt követően Borsodi L. László irodalomtörténész, hasonlóképpen az iskola tanára, beszélt Baka István költő, prózaíró és műfordító életéről, életművéről, irodalmi munkásságáról, kiemelve költészetét.

Baka István a 20. század második felének egyik kiemelkedő költője és műfordítója. Többek között az orosz nyelv és irodalom kiváló ismerője. Líráját a szerepjáték, kulturális hagyományok mély ismerete, komor, sokszor tragikus lélekérzés határozza meg. A szereplírai alkotásoktól kezdődően az intertextualitáson át megtalálható a zeneiség varázsa, ugyanakkor jelen van az említett tragikum és az irónia. A halálközelség, a testi szenvedés, valamint az emberi sors reménytelensége elegyül a fájdalmas lét momentumaival, amelyet mindenképp iróniával és groteszk látásmóddal fejez ki. A kései alkotásaiban a betegség megtapasztalása által mindez a látásmód még hangsúlyosabbá válik.

 Borsodi L. László Baka István költeményeinek és gondolatainak felolvasásával kellő helyen reflektált életművének különböző állomásaira.

Az igen tartalmas és személyes hangvételű előadást Ráduly Margit képzőművész-tanárnak a diákokkal létrehozott művek élménybeszámolója váltotta fel. A diákok alkotásai Baka István jellegzetes, képekben gazdag, metaforikus költői nyelvére kreatívan reagáltak. Használva a vizuális eszközök tárházát, kiválasztva saját énjükhöz közelebb álló költeményeket, reflektáltak saját műveikkel. 

 Ezt követően a tárlat megtekintése következett. Az elmondott élmények hangulatkeltése pozitív hatással volt a látottakra. A kiállítás egymagában is egyedi hangulatot teremtett, hiszen nemcsak a diákok sajátos interpretálása tükröződik az alkotásokban, hanem a látottak közvetlenül kapcsolódnak Baka István költeményeihez. Felemelő érzés így sétálni, megállni, elidőzni egy-egy alkotás előtt.

 Az expozíciót május 15-ig még meg lehet tekinteni. 

 A gimnáziumban az elképzelés szerint folytatódni fog a Baka István kiállítás, természetesen más szemszögből tekintve. Mivel számtalan alkotás készült, a tervek szerint a beavatott osztályok melletti folyósokon, valamint a könyvtár előtt is létre lett hozva a megmaradt anyagból a „Gimis Baka István Kiállítás”.

A Baka István kiállítássorozat egyik specifikus része a könyvtár előtti asztallapon látható. Itt a költő tavasszal kapcsolatos verseiből és orosz műfordításaiból található néhány. Mindezt Baka István 1976-os SZÉP VERSEK című kiadásában található fotó, valamint Borbé Levente könyvtáros által készített tavaszi hangulatot idéző fényképek teszik színesebbé.

Borbé Levente,

könyvtáros

Rendhagyó vallásóra a hitről

 

2026. április 16-án a Márton Áron Főgimnázium filológia osztálya a vallásóra keretén belül, a hit témáját felhasználva ismerkedhettek meg a jelenlegi élet kihívásaival. A foglalkozást Borbé Levente könyvtáros és biblioterapeuta vezette.

Bevezetőben a vallás és hit találkozásáról esett szó. A hit egyik romboló elemét is boncolgattuk, mégpedig az előítéletet. Ezt kiegészítette Popper Péter pszichológusnak a szükségletekről és kellékekről való elmélkedése.

A továbbiakban a probléma kifejtésére a könyvtáros irodalmi műként Max Lucado: Értékes vagy című meséjét használta fel.

Felolvasás közben kiemelte és nyomatékosította a kulcsfontosságú részeket.

Röviden az örökzöld témájú meséről: A történet egy foltmanóval veszi kezdetét. Kendőzetlenül bemutatja esetlenségét abban a kis környezetben, ahol mindennapjait tölti. A foltmanók világában az ügyeskedés és az úgynevezett szépség élvez előnyt. Nap mint nap egymásra ragasztott matricákkal jelzik minden egyes manótárs „minőségét” és helyét a közösségben. Ezért két különböző matricát használnak: aranyszínű csillagokat és szürke pontokat. Akiket nagyeszűnek, csinosnak és bravúros tehetségűnek ítélnek meg, azok kapják a csillagokat, az ügyetlenebbek, szerencsétlenek pedig a szürke pontokat. Pancsinelló, a mese hőse sajnos a félénksége miatt egyre bugyutábbá válik, csak szürke foltot kap, mert nem képes követni a manótársaik által előírt követelményeket. Mindez a szorongás a Lúciával való találkozása után változik meg, akin se csillag, se szürke pont nem ragad meg. Ő küldi el Éli fafaragó mesterhez, a mindenmanók alkotójához. Ott kapja meg az önbizalmat, hogy bizony ő úgy jó, ahogy van.

A könyvtáros a mesét olvasás közben kérdésekkel és magyarázatokkal tette lélekrehatóvá. Felolvasás után a diákok és környezetük mindennapi gondjainak megoldási lehetőségeiről, a szeretet gyógyító erejéről lehetett a kiváltott érzések alapján beszélni, elmélkedni.

A mese szereplőinek személyisége alapján érdemes volt sétát tenni a nem mindig kellemes, inkább megpróbáltatásokkal teli utakon.

A végén összegzésképpen szó volt azokról a helyzetekről, amelyeket az élet elénk tár, és nem mindig kellemesek. Beszéltünk a megfelelési kényszerekről, ezeknek az orvoslásáról és megoldásairól egyaránt. Egyúttal közvetetten felhívta a diákok figyelmét az olvasás erejére jelentőségére is.

Fényképezte: Borbé Ágnes

Borbé Levente,

Márton Áron Főgimnázium,

Csíkszereda

Természetközeli paradigmaváltás az iskolai könyvtárakban - 2026, április

 

A környezettudatosságra és helyismeretre való nevelés az iskolai könyvtárban folytatódott. Ötödik alkalommal (5) vágtunk bele a kirándulásba.

Kiss Lászlóval, a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceum könyvtárosával megejtettük az évadnyitó túrát, amelyre Hargita és Kovászna megyei könyvtárosok és pedagógusok jöttek el. Mint az eddigiekben, ez a kirándulás is a természeti értékeink ismeretének jegyében zajlott le. Beszéltünk az adott vidék természeti kincseiről, történetéről és turisztikai vonzásáról.

Tehát, az ötödik alkalommal a Csukás-hegységbéli Leánymezőt (Poiana-Fetei), Piroska-havas völgyét (Munții Chirușca), a Horgas-szoros (Cheile-Strâmbu) elejét és a Suhogó vagy Üvöltő vízesést, valamint annak környékét látogattuk meg. 

A kis videó a havazásról:

A lelkes csapat 2026. április 11-én, 9,00 órakor találkozott a Sepsiszentgyörgyi állomáson. A további utat a helyszínig autóval tettük meg. Kiss László továbbra is a hűséges túravezetőnk.

Az út Háromszéket elhagyva a Brassó megyei Barcaság szépséges vidékét érintve haladt a Bodza-völgye irányába. Laci, mint mindig, a Csukás-hegység környékét és nevezetességeit ismertette meg velünk. 

A kirándulás első fázisában medvehagymát gyűjtöttünk, majd a Leánymezőben és a Piroska-havas völgyében található káprázatos tavaszi virágokat tekintettük meg.

 Elhagyva a Piroska-havas völgyét, a Horgas-szoros felé vettük az irányt. A Piroska-havas a Csukás-hegység eléggé eldugott részén húzódik meg. A Piroska-pataka melletti völgyön kapaszkodtunk fel. Vadregényes táj tárult elénk. A patak egyre több vízeséssel büszkélkedett. Az erdőbe érve utolért a havazás. Erősen hullott a hó. A sűrű és nagy hópelyhek között néha nehézkes volt a tájban gyönyörködés, főleg hogyha széllel is párosult.

A legvarázslatosabb jelenség mégis az úton való menetelés közben előbukkanó hirtelen kanyar utáni teljes téli kép látványa volt. Valósággal megbabonázott bennünket.

Egy kis sétát még tettünk „a télben” is. A fehér hópalást ezüstös csillogását lándzsaszerűen átszúrták a szelíd, lila színben pompázó kikericsek.

Visszafele az útról letérve, a pataktól nem messze vertünk tanyát néhány órára. Tavaszt idéző költeményekről, könyvtárosi és pedagógusi élményekről beszéltünk, érintve az aktuálisan felvetődő problémákat. Urkon Jutka, a tusnádfürdői könyvtáros arról az ingyenes képzésről beszélt, amelyet a Hargita megyei közkönyvtárak kiválasztott alkalmazottjai tartanak.

Hazafelé, mivel majdnem útban volt a már általunk látogatott szépség, újból meglestük a Suhogó, azaz Üvöltő vízesést.

Nagy kaland volt mindannyiunk számára. A lelkesedésünk nem lankadt, majd folytatjuk a sétát.

Kis történelem

A Bodza völgyében már a római időkben egy eléggé kulcsfontosságú kereskedelmi és határvédelmi út haladt át, ami a Barcaságot átszelve tartott déli irányban, Havasalföld felé. A Bodzai-szoros sok tatárbetörést megélt. A környékbeli Tatárhavas is innen kapta a nevét. Feltételezik, hogy a hely védelmére a barcasági német lovagrend a helyi lakosokkal várat is épített.

*

Leánymező regéje*

Szent Illés** (Sfântul Ilie) napján a Zajzon pataka partján, tündéri szép hétfalusi csángó és román léányok, mint már oly sok éve, táncra perdültek, hogy a helybéli deli legényeknek tetszelegjenek, amikor hézik mennek. Sajnos a virágokkal és békés szeretetből körbefont táncot a tatárok nagyhirtelenjiben, mocskul rajtaütésszerűen megtámadták. A szépséges tündéri leányokot – még gondolkozni se volt idejik – nagyhirtelenjiben esszefogdosták, rabláncra verték, s magikkal hurcolták. Aki szökni akart korbáccsal térítették abba az irányba, ahova vitték.

A tatárvezér egyet gondolt, s kettő lett belőle. Bodza határánál a sima réten táncra kényszerítették a gyönyörű virágpántlikás leányokot. Járni járták a szép pázsitos zöld lapályon, de egy cseppet se jókedvükbe, inkább búbánatukba, s még sírtak es melléje. A tánc után a tatárok zabolátlanul hajiknál fogva elkapták a síros leányokot és csúful meggyalázták őköt. A tatárok hitvány tette után a leányok szanaszét hányták a hajfonatukba szedett sok szép virágot. Megalázva a hitványoktól, földet nézve kullogtak búsan velik. Tudták, hogy mint azelőtt, mán nem lesz soha olyan életik. A tatárok tovább es hajtották. Hogy mi lölte őköt nem tudni, de mán soha nem tértek vissza.

Ahol a leányok széthanyigálták a virágokot, ott a másik tavaszon rögvest kihajtottak a sziromcsodák, s illatoztak árkon-bokron át. Tarka lett az egész hosszú rét a Bodza, még patakocska méretű folyó környékin. Az es meglehet, hogy a gyönyörűséges leányok lelke a virágos pompázatos szirmaiba rejtőzködtek el.

A leányok szülei többször es kieregeltek a borús emlékek mezejire. Könnyeikkel öntözték a helyet. El es nevezték a helyet Leánymezőnek.

Még ma es a leszármazottakból, aki arra jár, a nagy csapást erősen „megérzi a levegőben”, ha átkot nem es szór egyfolytába, de méges fáj.

* Zajzoni Rab István: Leánymező verse,valamint más mesélések után

**Szent Illést a román néphít a mennydörgés eligazítójának tartja számon

Linkek a kiránduláshoz

1. Tură pe biciclete la Cheile Strâmbu - Valea Buzăului (Kerékpártúra a Bodza-völgybe a Horgas-Szorosig): https://www.youtube.com/watch?v=pgFhP5y-eqw

2. Zajzoni Rab István (1832 –– 1862) : https://www.hetfalu.ro/ujsag/Hetfalu-2002-02.pdf

3. Természetközeli paradigmaváltás az iskolai könyvtárakban – 3: https://szekelyiskkonyvtaros.blogspot.com/2025/11/termeszetkozeli-paradigmavaltas-az.htm

Fényképezte: Borbé Levente és Török Júlia

Borbé Levente,

Márton Áron Főgimnázium,

Csíkszereda

A csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium Micsurin-kertje

 

A 2026. április 16-i osztályfőnöki órát iskolánk egyik legszebb helyszínén tartottuk, a Micsurin-kertben.

Borbé Levente könyvtárost hívtuk meg, hogy meséljen a legendás iskolakert történetéről és ennek névadójáról. Levente történeteit kíváncsian hallgattuk, könyvtárosunk ugyanis igazi szakértője a Micsurin-témának, a 2012-2013-as tanévről készült évkönyvben terjedelmes és tartalmas írást is közölt A Micsurin-kert címmel. A történetek után szemelvényeket olvasott az évkönyvből.

A magasra nyúló öreg fák már bontják a rügyeket, szinte teljesen kizöldült a kert. A megújuló élet üzeni, hogy most is jó ide kijönni, egy-két órát csodaszép környezetben eltölteni.

Gazdagok és szerencsések vagyunk, hogy van nekünk a Micsurin-kert.

Köszönjük Borbé Leventének, hogy történetein keresztül iskolánk egy új és kevésbé ismert terepével ismerkedhettünk meg.

Megjegyzés: A régi felvétel az 50-es években készült a Micsurin-kertben kertészkedő diákokról.

Tóth Zita osztályfőnök és a X. D

Link a Micsurin-kert történetéhez: http://users.atw.hu/borbelevente/pmicsurin.php

Iskolai könyvtáros találkozó Jászvásáron

  

„Április 1-én három megye (Jász (Iași), Bákó (Bacău) és Kovászna (Háromszék)) képviselői vettek részt egy nagyon kellemes hangulatú műhelymunkában, melyet szándékaink szerint folytatunk majd Sepsiszentgyörgyön”. 

Kiss László

    „A könyv metamorfózisai a digitális korban” – az első olyan tevékenység, amelyet a Q.M. Mentorálási és Fejlett Oktatási Technológiák Központjában jóvoltából rendeztek meg.

    A rendezvényt „A Spiru Haret éve a C.C.D.-ben” projekt elindításának részeként hozták létre. Elsőként Jászvásári a „Spiru Haret” Didaktikai Testület Háza szervezte meg a „A könyv metamorfózisai a digitális korban” című, megyék közötti tapasztalatcserét, amely az olvasás és a könyvtár szerepét vizsgálta a technológiai átalakulás kontextusában.

    Az eseményen a jászvásári „Spiru Haret” Pedagógusok Háza, a bákói „Grigore Tabacaru Pedagógusok Háza” és a kovásznai „Csutak Vilmos” Pedagógusok Háza képviselői, valamint a három megye iskolai könyvtárosai és dokumentarista tanárai vettek részt a szakmai párbeszéd és a bevált gyakorlatok megosztása keretén belül.

    A megbeszélések rávilágítottak arra, hogy a könyv hogyan határozza újra formáit és funkcióit a digitális korban, valamint arra, hogy az oktatási stratégiákat és az olvasási tereket az olvasók új generációihoz kell igazítani. 

 A javasolt workshopokat – a digitális történetek és illusztrációk készítésétől kezdve, fontossági pontokból kiindulva, az érzelmes költői pillanatokon át a kidobott könyvek kreatív újraértelmezéséig, – a jászvásári Pedagógusok Háza Mentorálási és Fejlett Oktatási Technológiák Központjában tartották. Mindezen problémák megoldásaként hangsúlyt fektettek a technológia szerepére az oktatási innováció és a digitális formátumú olvasás támogatására egyaránt.

    A tevékenységet a Jászvásári „Gheorghe Asachi” Műszaki Egyetem Könyvtárának könyvtárismertetője zárta, ahol a résztvevőknek lehetőségük nyílt megismerkedni a világ egyik legszebb könyvtárának, valamint a copoui egyetemi palota történetével.

    Ugyanakkor a találkozó része volt a Jászvásári Középiskola intézménylátogatása és bemutatása, hozzájárulva a három érintett tanári kar közötti partnerségek megszilárdításához.

     A tevékenységet a Jászvásári Pedagógusok Házának Dr. Genoveva Aurelia Farcaș professzor és Dr. Laura Mihaela Pascariu dokumentarista könyvtáros koordinálta.

    A találkozó egyik központi gondolata „A könyv nem tűnik el, hanem átalakul – és a mi szerepünk az, hogy ezeket az átalakulásokat oktatási és formatív értelemben vezessük” – volt. 

Egy olyan találkozó volt, amely megerősítette, hogy a hagyományos értelemben vett könyv továbbra is a tudás, a képzelet és a generációk közötti párbeszéd helye marad.

 Forrás: https://www.facebook.com/genovevaaurelia.farcas/posts/azi-la-ccd-s-a-organizat-o-activitate-inedita-interesanta-si-actuala-prin-temati/3000648333463318/ 

Könyvtárosok napja redezvény - 2026

 

Szakmai rendezvény az iskolai könyvtárosok számára.

Április 23-a világszerte a könyv és a szolgálatában álló szakemberek ünnepe. Ezt a napot 1995-től tartják, amikor az UNESCO kezdeményezte a „Könyv és a Szerzői Jogok Világnapját”.

Tíz évvel később, 2005-ben Románia Kormánya április 23-át a könyvtárosok napjává nyilvánította Romániában, ezzel hivatalosan is elismerve egy, a kultúránk szempontjából kiemelkedően fontos hivatás tekintélyét.

A könyvtáros kulturális és információs közvetítő szerepe egyre jelentősebbé válik – olyan szakember, aki folyamatosan alkalmazkodik az információ dinamikus világához, és segít bennünket a helyes információk értékelésében és kiválasztásában.

Ennek jegyében, a Könyvtárosok Napja alkalmából 2026. április 29-én 14:00 órától a Csíkszeredai „Apáczai Csere János” Pedagógusházban workshopok, tevékenységek és viták sorozatára kerül sor a könyvtárosi hivatásról, annak fontosságáról és szerepéről az iskolában és a közösségben.

Iratkozási link: https://forms.gle/vvBum5tct1dYHx779

Boldog könyvnapot és minden könyvtárosnak sok sikert kívánunk!

Szeretettel várunk!

Forrás: a csíkszeredai "Apáczai Csere János" Pedagógusok Háza Facebook oldala