2024. november 6., szerda

Olvasói kalandozások Gyimesfelsőlokon


A gyimesfelsőloki Domokos Pál Péter Általános Iskolában a november 4.-től zajló Iskola másként hét programjai között az olvasói tevékenység is kitüntetett szerepet kapott. Jómagam, mint előadó, aktív szerepet töltöttem be ebben a programban.

Minden egyes műhelymunka alatt bevezetőleg, de közben is, ha szükségét láttam, az olvasás előnyeiről beszéltem. Kiemeltem a fantázia növelését, a saját egyéniség kialakulásának elősegítését, és végül, de nem utolsósorban a koncentráló képesség fokozását. Természetesen mindezt a korosztályoknak megfelelően.

A foglalkozásokat az V. és VI. osztályokkal kezdtem. Bevezetőül az Ajándék tanmesét olvastam fel és illusztráltam. A mese gondolata az ajándékozás megközelítéséről és értékeléséről szólt. Majd belebújtam Max Lucadó: Értékes vagy története főszereplőinek bőrébe. Az első számú ismerős Pancsinelló volt, majd Lúcia és Éli Mester. A gyerekek kacit (mosolygós matricát) kaptak tőlem. Ők meg megfagyott szürke pontokat (kék színűt) aggattak rám... A három kulcsszereplő köré gyűrűzött esemény fonalát a famanók előítéleteinek működése tette figyelemreméltóvá. A meséből is kiderült, hogy nem vezet semmi jóra, ha folyton megbélyegezzük egymást. Nem csak a leértékelés, hanem a felértékelés is gondot okozhat egy közösségben. A diákok elgondolkoztak Pancsinello esetén. Azon, hogy ha hasonló helyzetbe kerülnének, mint ő, vajon mit tennének? A bemutató végén, a történet folytatásaként, a már jókedvű Pancsinello moziba hívta a diákokat.

 

A következő foglalkozáson a III., IV. és I. osztályos diákok vettek részt. Itt tanmeseként a Lecke a barátságról című művet olvastam fel. Arról, hogy egy baráttal érdemes megosztani dolgainkat, mert attól lesz igazibb és megbízhatóbb egy kapcsolat. Nem árt a jószívűség sem. A kis történetet Péterfy Emília nyomán általam átírt A kényeskedő árulkodó követte. Az esemény egy háznál az udvaron játszódik. A „házigazda” legényke úgy szeretne játszani a pajtásaival, ahogy ő „fütyül”. Mivel nem sikerül, folyton panaszkodik az anyjának, aki a nyitott ablakon át igyekszik figyelni a történteket. Gyurika folyton árulkodik, füllent jó nagyokat, hogy minden úgy legyen, ahogy ő akarja. Még hisztizik is jó néhányat. A vége a viselkedésének az lesz, hogy a pajtásai hazamennek. A hoppon maradt Gyurika csak az anyjának tud panaszkodni. Az édesanyja arra sarkallja, ha másnap nem akar egyedül játszani, akkor kérjen bocsánatot, amit később hősünk meg is tesz.

A gyerekek hamar ráhangolódtak a történetre. Észrevették Gyurika fondorlatosságát, s azt is, hogy az ilyen viselkedés nem vezet sehová. Elmondták, hogy mit tettek volna Gyurika helyében.

A harmadik foglalkozásom az előkészítősök és a második osztályosok körében zajlott. Bemelegítőként Zágoni Balázstól a Kütyüs mesét olvastam fel. Barni a számítógép segítségével rajzfilmet nézett DVD-ről. Kíváncsi természete oda vezette, hogy apját faggassa arról , hogy annak idején min néztek ők rajzfilmet. Jó volt nézni, ahogyan elgondolkoztak azon, hogy mi minden nem volt, amikor szüleik, s azok szülei, és így tovább, kicsik voltak. Ugyanakkor tetszett nekik az, hogy mindig akad lehetőség a mesére. Lehet az visszafele kanyarodva az időben: számítógép, televízió, mozi, könyv, vagy éppen a mesélés maga.

Nekik Lázár Ervin: Virágszemű meséjét mutattam be. Olvasás közben rajzoltam a virágokat, akik azon vetélkedtek, hogy kékségük mennyire egyezik meg a kislányéval, aki a házban lakik. A vetélkedés elfajult. Összekaptak volna, de szerencsére nem volt lábuk. Az igazi mázlijuk Mikkamakkával volt, aki megoldotta a problémát. A kivörösödött virágok visszakékellettek, és saját színükben ragyogtak.

A gyerekek időközönként már jelezték, mennyire nem helyes a vitatkozás, veszekedés. Inkább meg kell beszélni, ha valami probléma üti fel a fejét. A rajzokkal bemutatott virágokat nagyon szerették. Az is egy varázslatnak számított. A foglalkozás végén elismételtük a történetet.

 

Az utolsó foglalkozásomat a VII. és VIII. osztályosok körében ejtettem meg. Itt a Szél és a Nap tanmesével indítottam, amelyet Gyulai Pál költeménybe is szedett. A felolvasást kis rajzolással és a szereplők karakteres bemutatásával színesítettem. A lényeg az erőszak haszontalanságának bemutatása volt.

A kis mese szervesen kapcsolódott Békés Pál: Ottília novellájához.

A történetet a mesélő szemszögéből láthatjuk, amelynek középpontjában Ottília áll. A lány azért jár korcsolyázni, még akkor is, ha nem megy neki, hogy szerelme viszonzásra leljen. Sajnos az egyik nap a reménye szertefoszlik, amikor imádott rajongója megalázza a Banda előtt. Ez az úgynevezett Banda vezéralakja Bödöcs. Ő körülötte folynak a Banda mindennapjai. A társai látják hibáit, de mégis eltűrik neki. 

A felolvasás és egyes részletek eljátszása után Ottília személyiségéről beszéltünk, kifejtve viselkedését, s annak okait. A fiatalok világosan látták a helyzet súlyosságát. Arról is szó esett, ki hogyan reagálja le az ilyen helyzeteket. Arra is rezonáltak, hogy az íratlan szabályoknak milyen erős hatása van, még akkor is, ha éppen negatív. Ismerős volt számukra a történetben zajló helyzet: a megértés és az együttérzés hiánya. És főleg a Banda tagjaiban, egy ilyen helyzetben, a belátás fontossága. A diákok tudták, talán már néhányuk közülük tapasztalta is, hogy az effajta helyzetekkel nem szabad játszani. Banda ide vagy oda, de egyszer fordulhat a kocka, s a vezéregyéniségek is megjárhatják. Akkor mi lenne a reakciójuk?

A pórul járt „Ottíliák” védelmében Seneca néhány gondolatát olvastam fel. A lényege az, hogy ne változtass föltétlen önmagadon, mert saját magadat meghazudtolva még olyanabb dolgok születhetnek.

Persze az egyik gyógyír az említett esetre a megértő beszélgetés, s mindenek fölött a segítség felajánlása lenne...

 

A foglalkozássorozat végével búcsúztam az iskolától. Jó volt együtt lenni az ottani gyerekekkel, diákokkal és pedagógusokkal.

Dicséret illeti a program szervezőit, Zöld Teréz és Bodor Kincső osztályfőnököket, és a közreműködőket, az I.-IV osztályos tanítónéniket: Bors Annamáriát, Lukács Erzsébetet, Pap Ildikót és Siklódi Kingát.


Borbé Levente,

könyvtárpedagógus

 

Nincsenek megjegyzések:

Környezettudatosságra és helyismeretre való nevelés az iskolai könyvtárban 1.

A fent említett témában a legjobb helyválasztás a szabad ég alatt történhet. Minderről Kiss László val a sepsiszentgyörgyi Mike...