2025.
május 28-án a csíki Waldorf Tagozat vendége voltam. A meghívást
Bakcsi Anikó magyar nyelv- és irodalom tanárnak köszönhetem. Az
ő osztályában a hatodikos diákok megismerhették, azaz két mű
bemutatásával bekukkinthattak a biblioterápia univerzumába.
Természetesen, a bevezetőben meséltem erről a csodálatos
foglalkozásról, s annak varázsáról. 
A SZÉL tombolásra készen 
A VÁNDORnak melege van
Mindezt követően, Zöld hét lévén, kapcsolódtunk ennek a hétnek a jelentőségéhez. Beszéltünk a kiolvasott könyvek hasznáról, továbbadásáról, értékesítéséről. Ugyanúgy szóba került az elavult és tönkrement könyvek hasznosítása a környezetünk megvédése érdekében. Gondolok itt a fák kivágásának a megelőzésére.
 | |||
| Olvasás közben |
A kedves hallgatóim
A kis környezetvédelem után rátértünk egy költemény felolvasására. Előbb kérdéseket tettem fel a légkörben előforduló mozgásokról, a szélről, és a másik ismert jelenségről, a napsugarakról, amelyet a Napunktól kapunk.
Egy nagyon elégedett ipse
Jöhetett a fentiekkel kapcsolatos vers. A hangulatos strófákba szedett történet Gyulai Pálnak A Szél és a Nap költeményét dicséri. A verset kisebb-nagyobb megszakításokkal olvastam fel, és jómagam elő is adtam. Kellékeket használva játszottam el a történetet. A mókás előadás végén, emberi tulajdonságokat kölcsönözve a Szélnek és a Napnak, tettem fel kérdéseket a társaságnak. A válaszok igen sokszínűek voltak, attól függően, hogy az említett két szereplő közül melyikre gondoltak pozitívan vagy éppen negatívan.
Derű 
Ügyeskedő manó
Ezt követően jött a váltás. A hatodikosok Max Lucado: Értékes vagy című meséjét hallhatták és láthatták. Mint az előző történet, ez is bemutatásra került.
Az ügyetlen Pancsinello. Még a kabátját sem sikerült felvennie...
"Az ügyetlen manó sok szürke pontot érdemel!"
A mese a foltmanókról szól, akik szinte változatlanul ismétlik mindennapi dolgaikat. Egymásra aranyszínű csillagokat (minálunk kacikat (smile-t)) vagy szürke pontokat (minálunk „a hidegtől megkékülteket vagy zöldülteket”) raggatnak. Akiket szépnek és menőnek ítélnek meg, azok kapják a csillagokat, a többiek a pontokat. Természetesen ennek keveréke is létezik. Pancsinelló, a főszereplő csak szürke foltokot kap, mert egyáltalán nem üti a manók csillagmércéjét. Néha azért is kap, mert már van neki, akkor mást meg miért ragasszanak rá... Ezért egyre félénkebbé, ügyetlenebbé, visszahúzódottabbá válik. Lúciával való találkozása, akinek se csillagja, se pontja nincs, változtatja meg az életét. Ő küldi el Éli fafaragó mesterhez, a mindenmanók alkotójához. Ott kapja meg azt a lelkesítést, amelytől önmaga lehet, és többet már nem érdekli, ki minek gondolja.
Egyik rajz a sok közül. Ez Lúciáról készült.
A
diákok találkozhattak a megbélyegzés kegyetlen formájával.
Viszont a beszélgetés során előtérbe került a saját értékeink
megőrzése, gyarapítása és továbbadása is. Viszont nem maradt
ki az előítéleteink ártó hatása sem. A fiatalok megértették,
attól, hogy jól nézünk ki, vagy értelmesek vagyunk, nem érdemes
megbélyegezni vagy elítélni testileg vagy érzelmileg sérült
embertársainkat, hanem segíteni kell rajtuk. Az lenne a legjobb, ha
mindannyian segítenénk egymáson. A
nálunk
gyengébbek, elesettek részére a feltétel nélküli segítség a
megfelelő.
Pancsinello Éli Mester műhelyében
A
foglalkozás végén készíthettek fotót a történet főhősével,
Pancsinelloval.
* * *
Csoportkép Pancsinelloval
Köszönöm Bakcsi Anikónak a lehetőséget és a gördülékeny szervezést! Aranyos és együttműködő diákokkal az idő is szinte észrevétlenül telt el.
Fényképezte: Bakcsi Anikó
Borbé Levente,
Márton Áron Főgimnázium,
Csíkszereda
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése