A Magyar Kultúra Napján, 2016. január 22-én, pénteken 10.40-kor
a Márton Áron Főgimnázium egy nagyszabású ünnepségnek adott
otthont, amelynek főszereplői Deák Tamás író és Nagy István
zenész voltak.
Az ünnepséget Kőrösi Viktor Dávid csíkszeredai magyar konzul
nyitotta meg, aki köszöntő beszédében rávilágított saját
kultúránk ápolásának fontosságára. Arra, hogy saját értékeink
megőrzése legfőképpen tőlünk függ.
A konzult a rendezvény szervezője, Varga László, a Márton Áron
Főgimnázium igazgatója követte. Az említett két személy
életművének rövid, de átfogó ismertetőjében mondta el, hogy
mennyire fontos emlékeznünk elődeinkre. Azokra az elődökre, akik
tettek a magyar kultúráért. Deák Tamás és Nagy István
látszólag két egymástól eltérő szemléletet képviseltek, s
mégis mindketten saját irodalmi és zenei nyelvezetükkel egyet
reprezentáltak, mégpedig a magyar kultúrát. A két nagy egyéniség
közötti kapocs azonban a zene volt. Barátságuk kibontakozásának
Mátyás királyunk szülővárosa nyújtott lehetőséget.
Munkálkodásuk, példás barátságuk számunkra is életre szóló
és követendő lehet. Ezért érthetetlen, hogy mára már eléggé
megfeledkeztek róluk.
* * *
Az ismertető után szintén Varga László
igazgató tartotta meg elsőként előadását Deák Tamásról, Deák
Tamás esete az utókorral címmel. A
Temesváron nevelkedő író egy
multikulturális közegből szakadt ki. Sajnos, egy olyan időszakban,
amikor már nem a békés létforma volt jellemző a Bánságra. Írói
pályája inkább Kolozsvárhoz kötődik, amelyet később Budapest
vált fel. Deák Tamás a kommunista diktatúra alatt kellett végezze
munkáját. Nem volt megalkuvó, a rendszernek behódoló. Számos
hivatalos akta bizonyítja az akkori rendszer nemtetszését
a nem
kívánatos elemként megpecsételt,
világpolgár szemléletű író kapcsán.
Ő mégsem a
rendszer kinyilatkoztatásának ellenállásával foglalkozott, hanem
az irodalom és a saját, valamint az egyetemes kultúránk megőrzése
mellett állt ki. Minden erejével ezen dolgozott, hogy átmentse az
utókor számára ezeket az értékeket.
Az előadásban Deák Tamás európai műveltségű íróról,
színműíróról, esszéíróról, valamint műfordítóról szóló
felszólalások következtek a gimnázium tanárainak
tolmácsolásában.
Az ünnepélyt Orbán Zsolt történelem szakos tanár folytatta, aki
a hajdani Temesvár sokszínűségére fókuszált, arra a városra,
ahonnan Deák Tamás elindult. Egy olyan ritka multikulturális
központra, amelynek életvitele példa lehet a jelenben is. Ezt a
multikulturalitást az első világháború utáni impériumváltás
szakította félbe, amelyre, mint hab a tortán rájött az ezt
követő kommunista korszak. Nem csoda, hogy az ilyen légkörben
nevelkedett Deák Tamás más helyet választott munkálkodása
színterének.
Temesvár történeti és kulturális változásait Kolozsváry
Katalin angol szakos tanár előadása követte. Műfordítói
tevékenységének bemutatása után Deák Tamás esszéírói
munkásságáról beszélt. Esszéíróként a világirodalmi
jelentőségű művek boncolgatásának kérdéseiről írt, melynek
angol irodalmi vonatkozású témáiról tartott összefoglaló
beszédet Kolozsváry Katalin. A tárgyalt írók: Charles Dickens, Katherine Mansfield és Edgar Allan Poe. Deák Tamás egészen
közelről, azt is lehet mondani bensőségesen ismerte az angol
irodalom említett személyiségeinek életét és munkáit.
Ezt követve Tódor Imre filozófia és latin
szakos tanár tartotta meg előadását Német
kérdés Deák Tamás Demetrius művében
címmel. Érdekes
képet kaphatunk a műről. Egy teljesen más szemszögből
megvilágítva, néhány mozzanata nem egy
korszakra tehető, hanem akár örök
érvényűnek is mondható.
A Deák Tamásról szóló előadást A
hadgyakorlat című színműrészletek
zárták. A színműből kiemelt jeleneteket a gimnázium diákjai
adták elő Boldizsár Ágoston magyar szakos tanár rendezése és
irányítása alatt.
* * *
Tíz perces szünet után Nagy István átfogó munkásságának
ismertetésére került sor. Bevezetőként a Lux Aurumque
kamarakórus énekelt Ványolós András vezényletével. Fuvolán
játszott a gimnázium IX.D osztályos tanulója, Boros Andrea. Majd
Köllő Ferenc karnagy és zenetanár méltatta Nagy István
karmester, hegedűművész és zenetanár munkásságát. Nagy
István Csíkszeredában született és a gimnázium diákja volt.
Már kiskorában magába szívta a zenét, mivel szülei benne voltak
a helyi dal- és zeneegyesületben. 4 esztendősen hegedűje volt.
Későbbi esztendőkben a gimnázium zenekarában játszott. 1934-től
Marosvásárhelyen a tanítóképzőben zenét tanított. 1941-től a
Kolozsvári Tanítóképző Intézet zenetanára. 1946-tól pedig a
kolozsvári Magyar Zene- és Színművészeti Iskola, majd a Magyar
Művészeti Intézet és a Gheorghe Dima főiskola tanára. 1974-ben
hegedűtanárként vonul nyugdíjba. 1983. január 5-én távozik az
élők sorából. Köllő Ferenc különös figyelemmel mutatta be
élete történetét. Kodály Zoltánhoz fűződő barátságát, és
Bartók Bélához kötődő „históriáiról” hozott értékes
archív hanganyaggal emelte az ünnep hangulatát Köllő Ferenc. A
felidézett események közelebb hozták Nagy Istvánt.
Idős Borsodi László Nagy Istvánt méltató
levelét fia, ifjú Borsodi László olvasta fel 60
perc Nagy Istvánnal címmel. Idős
Borsodi László beszámol azokról a momentumokról mikor kórust
kellett vezetnie.
Szakképzetlen karvezető továbbképzőn
vett részt Kolozsváron, ahol 60 percben megfigyelhette Nagy István
vezényletét. A megható levél
tanúbizonyságot tesz egy igazi zenész, egy kultúrapártoló
előtt. Így ismerte meg idős Borsodi
László Nagy Istvánt, a
művész embert, akinek szerény és
alázatos munkálkodása példaértékű lehet számunkra.
Az ünnepség utolsó momentumát iskolánk diákkórusa szolgáltatta
Csiszér István zenetanár vezényletével.
Záróakkordként az iskola kápolnájában Nagy István tiszteletére
emléktáblát avattak. Az emléktáblát Dóczy András
szobrászművész készítette.
A rendezvényt Borsodi László magyar irodalom szakos tanár
vezette le.
A műsor plakátját Ráduly Margit képzőművész tanár tervezte.
A Deák Tamásról és Nagy Istvánról szóló
tanulmányok, amelyből az emlékünnepség résztvevői is ízelítőt
kaphattak, a közeljövőben könyv formájában is megjelennek.
A két nagysághoz kötődő kiállítást a
gimnázium könyvtára melletti előtérben helyezték el, amely
expozíció e
tanév éke marad.
Végszóként elmondhatom, hogy örömömre
szolgált e rendezvény kapcsán kifejtett segítségem, az anyag
összegyűjtésében és a kiállításban vállalt szerepem.
Köszönet illeti Varga Lászlót, a rendezvény
kitalálóját és szervezőjét e nagyszabású előadás sikeres
megteremtéséért. Köszönet mindazoknak is, aki részt vállaltak
az ünnepségben és annak gördülékeny lebonyolításában.
Borbé Levente,
a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium könyvtárosa