A tavalyi nagy leépítési
hajrában a székelykeresztúri Zeyk Domokos Iskolaközpont
könyvtárosa is félnormára került. A félposztját helyi
büdzséből fizették, hanem még az se maradt volna meg. Sajnos az
a pénz is elfogyott, s a részére szánt félnormás összeget
tovább nincs miből kifizetni.
Fekete Erzsébet
január elsejétől válik meg a könyvtártól. 10 esztendeje
teljesített könyvtárosi szolgálatot az iskolában. Az intézményen
belüli tevékenysége, a könyvtárosi munka mellett, eléggé
sokrétű. Bármire megkérhették teljesítette. Aktív résztvevője
volt az iskolai könyvtárosoknak szervezett tapasztalatcseréken.
Ott volt a szakmai továbbképzők, programok java részén, mint
például: a Bolyai Nyári Akadémia. Nagyon szerette a könyvtárosi
szakmát, hiszen folyamatosan képezte magát. Mi sem bizonyítja
jobban, mint az a tény, hogy néhány esztendővel ezelőtt
elvégezte a brassói filológia egyetem könyvtár és
információtudomány szakát.
Sajnos az oktatási rendszer
újabb áldozatává. Nem tudni miért, de kevésbé értik a
könyvtáros fontosságát egy iskolán belül. Pedig nem is olyan
régen úgy fogalmaztak, hogy a könyvtár az „iskola szíve”.
Úgy látom ez a szív nagyon beteg, mert ha nincs aki életet
pumpáljon bele, akár tiszavirág életű lehet.
Úgy vélem könyvtárosokra,
akik most már az információdzsungelében képesek eligazítani a
diákokat, nagyobb szükség van rájuk, mint eddig még soha. A
modern könyvtáros már magáénak érzi a világhálót,
lehetőségeket talál az információátadására, és „kiegészíti”
könyvtárát azzal az anyaggal. A tapasztalatlan keresőknek bőven
van felkínált lehetőség, de nincs mit kezdjenek véle. Azt már
egy szakértő tudja, mint a piaci jó árúból a hozzáértő
vásárlók, hogy melyiket válassza ki közülük, hogy melyik az
igazi. Úgy vélem, hogy egy könyvtáros leépítésekor, a
felépített kultúránk bástyájából is kivesznek egy téglát,
csak az a kérdés meddig bírja magát egy többször is
megcsonkított épület talpon maradni.
Fekete Erzsikének a
legjobbakat kívánom! Örülök, hogy a kollégája lehettem,
mert nemcsak könyvtárosi vonalon, hanem emberségből, és
helytállásból is volt amit tanulni tőle.
Borbé
Levente,
Márton Áron Főgimnázium,
Csíkszereda
1 megjegyzés:
Nagyon szomorú, sajnalom! :(
Megjegyzés küldése