A felelősségvállalás keresztje

Áprilisban kaptam kézhez Fehér Boldizsár regényét. A Vak majom érdekes olvasmány. Olvastatja magát. A történet az utolsó oldalig fenntartotta bennem a kíváncsiságot.

*

A históriát tulajdonképpen az ifjú hős meséli el, aki a hirtelen gazdagságba belecsöppenve mindent elveszít. Sőt, tájékozatlansága végett nagy bajba sodorja magát. Korrupciós ügyekbe keveredik bele. A megörökölt vagyona lesz a saját pokla. Ezért igyekszik megszökni a felelősségvállalás elől. Egy meghívó segít rajta, amelyet nem éppen neki szántak, s a lehetőséget kihasználva Párizsba menekül. Ott, az egyik szálloda vendégeként, álnéven igyekszik túlélni a számára eléggé terhes időszakot. A szálloda lakosztályai tele vannak közismert, neves és népszerű egyéniségekkel. Akadnak köztük tudósok, művészek, sportolók és egyéb híres személyek. Szegénynek itt sem hagynak békit, egy furcsa kísérleti játékban kénytelen benne lenni.

A menekülése közepette, valamint a menedéket adó szállodában lezajlott időszak alatt meséli el élete eddigi különös, vagy éppen egyhangú élményeit. Fény derül szülei furcsaságaira. Az apukája elmezavarára, az anyukája félrelépéseire. Menet közben az is kiderül, hogy a vér szerinti apja sem az, akit ő annak hitt éveken át.

Az események sodrásában kirajzolódik hősünk jelleme is. Zavarodottságában tart ott, ahol éppen van. Szinte ösztönszerűen dönt, és nehezen választ. Fél a valóságtól, ezért magának sem meri bevallani tetteit, s annak következményeit. Viszont ez a menekülés hozza ki belőle a szabadsága útjának keresését. Viszontagságos belső harc veszi kezdetét, mialatt nem tud kilépni a külső események sodrásából sem. De még akkor is mástól várja a segítséget. A szállodában tartózkodó „játékosoktól” néhány tanács erejéig meg is kapja. Rájön, hogy hiábavaló a bujkálása. Mindenképpen választania kell, s a lehetőségekhez mérten meghozni a döntést, hogy hogyan tovább. Ezért hazatér Magyarországra és vállalja mindazt, ami elől menekült. Az éppenséggel lehet a börtön is, mert már szabadnak érzi magát.

* * *

Összefoglalva: a regény cselekménye tele van humorral, gördülékeny és néha még laza is. Főszereplője vak majomként viszonyul a körülötte zajló eseményekhez, hátha megússza. Nem akarja látni, hogy ő is részese. Sajnos a felelősségvállalás alól a tájékozatlanság és a tudatlanság nem ad felmentést. Muszáj megtalálnia lelki békéjét, mert csak úgy léphet tovább. Ez egyúttal egyfajta kijózanításként hat rá, és a felnőtté váláshoz vezető rögös utat hozza el neki.

Borbé Levente,

könyvtáros