A Viktor Pelevin kötetével való találkozás mély nyomot hagyott bennem. A vadkapitalizmus, ami nemcsak a Szovjetunióból maradt Oroszországot, hanem a volt vonzáskörzetét is jellemezte, egyre jobban dúl. A múlttól való elszakadás lehetetlen, ezért a benne élő ember, akaratlanul is ragaszkodva a régihez, próbálja megteremteni a másutt jónak vélt életmódot. Az eléggé észszerűtlen és furcsa gondolkodásmód bizarr jelenséget képes szülni. A szerző ezt a világot viccesen tálalja. Az abszurd humor pedig semmit sem von le a Pelevin által leírt ember jelenben megélt valóságának hitelességéből.
Az író Babilen Tatarszkijon keresztül érzékelteti a néha hátborzongatóan groteszk univerzumot. A főhős a rendszerváltás adta lehetőségben fokozatosan növi ki magát. Attól eltekintve, hogy eredetileg költőnek készült, piaci eladóból kevés szakértelemmel rendelkező, de a gyors meggazdagodás reményében igen ügyeskedő reklámszövegíróvá növi ki magát. Persze, az elvárások ködös dzsungelében fokozatosan kúszik munkájának gyümölcse felé. Hiába van tisztába a maffiahálózat által irányított világgal, sajnos rá kell jönnie, hogy amit az úgynevezett „csúcson” talál, egyáltalán nem rózsás. Sőt, az elismerés sem minden. A tetteiben lévő reklámos mézesmadzag megingatja az emberek iránti bizalmát, és egyúttal a munkája iránti odaadását is. A néha régmúltba torkolló, mágikusnak ható ókori, szinte mesebeli babiloni világkép, amelyet hősünk valamilyen mód felhasznál a munkája során, erősen megkínozza. A vadkapitalista hétköznapokban eligazodó frappáns és rugalmas ember, látva mi veszi körül, eléggé belefárad. Valami jobbra, valami hitelesre vágyik, amihez nem kell kábítania magát, sem misztikával, sem drogokkal. A fogyasztói társadalom zsákutcáján végigmasírozó Tatarszkij a történet végére szinte belefullad az őt teljesen elnyelő problémákba. Végül reklámgyártása főtémájaként az orosz politikai elitet választja. A nyugat befolyása alatt működő, oroszosra átírt tömegmédiuma sem tud ajánlani sokkal jobb alternatívát. Mint akár Che Guevara szelleme, amiben a világvégét egy egyszerű tévéadásba tuszkolja bele.
Pelevin „P generációja” sem azt kapta, amiről álmodozott. Való igaz, hogy valami mást, mint ami addig volt, de mégsem váltotta be az úgynevezett amerikai álom ígéretét. A diktatórikus jegyek továbbra is megmaradtak. A felszínességben, és a csodákat idéző reklámözönök csapdájában szintúgy tovább burjánzanak. Ebben az álköntösben, csicsásan beleburkolózva, vígan teszik a dolgukat az újonnan létrejött rendszer kiszolgálói, s a tisztasággal letakart hamis eszmék tovább élik életüket. Csak a bűnbakok változtak meg, hiszen az is kell hozzá, hogy a pénz hatalmát életben lehessen tartani.
Ennek ellenére a kötet nagyszerű és tanulságos. A valós értékek fontosságát próbálja előcsalni az olvasóban. Azt a hitet, ahol nem a káprázat, és a sekélyes álcsomagolásban készen kapott csodák vannak, hanem a lecsupaszított valóság a maga problémáival, amelyek megoldásra várnak.
A kötetet Bratka László fordította magyar nyelvre.
Borbé Levente
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése