2022. június 17-19. között újból meghívást kaptam biblioterápiás tevékenységre a Kísérő csoport elnevezésű táborba, amelyben a „Soha ne add fel” alapítványhoz tartozó szülők és sérült gyerekeik aktív, de mégis pihentető programon vettek részt.
A tábornak a Szentegyháza melletti szelterszfürdői Szent Gellért Alapítvány kis kertje ad otthont már jó néhány esztendeje. A kertben egy nagyobb vendégház és több kis otthonos lak biztosította a táborozók kényelmét, ahol több szórakozási lehetőség között lehet válogatni.
A tábor lebonyolítói természetesen a szülők és György Attila, valamint felesége György Ida főszervezők voltak.
Az idén is szombaton érkeztem a táborba, ezúttal a délelőtti órákban. Jó volt találkozni a már zömében ismert kedves és figyelmes társasággal.
A foglalkozásomat Bajcsi Kinga székelyudvarhelyi óvónéni valamint pszichológus segítette. Mivel a szülők többsége előtt ismert volt tevékenységem, ezért a biblioterápiáról szóló bemutató elmaradt. Inkább magára a tevékenységre koncentráltam, beleértve az előkészületeket is. Ez alkalommal Janikovszky Éva: Ha én felnőtt volnék című remekbe sikerült alkotását elevenítettem meg.
Készülődés |
Átváltozva panaszos Jóskagyereknek |
Beindult a panasz... |
A közönség nyitott volt a darabra, s persze a sajátos interpretálásomra. Láthatták a kellékek kicsomagolását, a helyben való készülődést, és a végső eligazítást, amelyet végigmagyaráztam. Már akkor mosolyt csalt a felnőttek arcára. A gyerekek és fiatalok is kezdtek belemelegedni a kuncogásba. Viszont, amikor a tényleges darab került terítékre, onnan kezdődött a varázslat. A közönség kellőképpen rezonált a látottakra. A vidám pillanatokat adó jelenetek mellett éberen figyeltek.
Indulatban |
Mit is kell felvenni... |
A Bice-Bóca székelyudvarhelyi színjátszócsoport képzeletbeli Jóskájára húztam rá a gyerek szerepét, aki kis lurkó szemmel láttatta a szülők viselkedését, fejezte ki nemtetszését. Ezt követően ő maga mutatta, be milyen felnőtt lenne. S ami a lényeges, hogy a végén mégis töprengeni kezdett a felnőttek állította szabályokon.
Ha felnőtt lennék, székre térdelnék |
Ha már nagy lennék, minden kóbor macskát megsimogatnék |
Ha apa volnék, akár zsiráfot tartanék, s azzal aludnék |
Bajcsi Kinga, mint fogmosó pohárból kinőtt tölgyfa |
Ha nagy lennék, annyit mászkálnék a földön, hogy csak! |
Bújócska |
Ha már nagy volnék, felmásznék akármire |
A darab bemutatását a Bice-bóca színjátszócsapat Lázár Ervin: Virágszemű Julcsa kis filmje, majd egy rövid beszélgetés követte. A visszajelzések alapján telitalálat volt ez a választás. Azon kívül, hogy a nézők apraja-nagyja szerfelett kellemesen szórakozott, jókat derültek, betekintést nyerhettek a már számukra nem mindig értett kis gyerekek világába. A gyerekek önmaguk vívódásait láthatták egy kis mókával elegyítve. Ugyanakkor a fiatalok, de még a felnőttek is felidézhették a gyerekviláguk magyarázatokra váró univerzumának kérdéseit.
A közönség tagjai aggódtak Jóskagyaerekért, ezért beköttették a cipőjét |
Filmbemutató |
A darab befejeztével meghitt beszélgetést folytattam a tábor lakóival. Nyilvánvalóan a mókázás ott sem maradt el.
Nem is kell mondanom, az intenzív aktív pörgés mellett mégis lehetett lazítani. Újból feltöltődtünk, közösen. Ez így van rendjén. Mint ahogy a labdát is visszapasszolják, úgy működtünk együtt mi is. Viszont a játék minősége, ami tőlem is függ, egyben a feladatom része.
Hálás vagyok a meghívásért. Köszönet a szervezőknek, segítőknek, a kedves szülőknek, és az aranyos gyerekeknek, fiataloknak.
Fényképezte: Lőrincz Géza, Bajcsi Kinga és jómagam
könyvtáros
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése