Visky András Kitelepítés című művének elevensége pillanatok alatt visszakísért térben és időben egy olyan korszakba, amelynek történeteiről már egyre kevesebben regélnek. A helyszínek részemmé váltak, hiszen hallottam, tudtam róla, és néhány élethelyzetet, mint a vélem egykorúak és idősebbek, át is éltem. Az ismerős helyzetek mégsem összehasonlíthatóak, hiszen a történetek megélése, átélése személyreszabott, még akkor is, ha többen ugyanazon körülmények között élik át azt az élményt.
A könyv a gyarló emberi uralom félelmének módszereit, annak kifogyhatatlan eszköztárát érzékelteti, jeleníti meg. Ugyanakkor egy összképet ad az 1950-es évek Kárpát-medence környéki régiójáról, magyarságáról.
Az események első perctől sodróak, a könyv valósággal olvastatja magát. Főhősünk apjának, Visky Ferencnek a perbe fogásával kezdődik. Az 1956-os magyarországi forradalom és szabadságharc szele Romániát sem kerülte el. A felerősödött magyarellenesség András apját sem kíméli. Mint az erdélyi Bethánia hitbéli megújulási mozgalom elindítóját, 22 esztendős börtönbüntetésre ítélik. A családot vagyonától megfosztják. Osztrák származású édesanyját gyerekeivel együtt a Bărăgani sztyeppés vidék egyik lágerébe száműzik, azaz kitelepítik. Mint elítélteket, marhavagonokban szállítják a helyszínre. Az embertelen körülmények között tengődő család próbál, amennyire csak lehet, méltósággal élni, fennmaradni. Szerencsére megy vélük Nényu. Az ő jelenléte, önként vállalt „rabsága” megkönnyíti a gyerekek, de az anya életét is.
A szovjet mintára összetákolt lágert a sok nemzetiségű foglyok életének történeteit, vagy annak töredékeit a főhősünk szemén keresztül láthatjuk. A lágerbe egyetlen kincset tudtak magukkal vinni, a Bibliát. A szentírásból naponta olvas fel az édesanya. A gyerekek gondolkodásmenetére is kihat a mindannapi csodás írás. Valamiféleképpen elsősorban a felnőttek lelkét erősítették a Bibliában rejlő történetek, amelyeken lehetett elmélkedni sok mindenen. Többek között párhuzamba állítva nélkülözésüket és nyomorúságukat az olvasottakkal. A mostoha megélhetési körülmények, főleg éhezés, bizony így is megdolgozta hitüket. Mégis, a helyzet adta létben az emberek nem veszítették el humorukat. Néha cinizmusba torkolló megjegyzésekkel próbálták enyhíteni az igazságtalanságot.
Nényu szeretetével az ottani világ, mintha megszépült volna egy kicsit. Anyukáját, különösképpen a betegsége alatt az apja iránt érzett szerelme, szeretete tartotta életben. Hősünknek, de még a testvéreinek tűnt annyira szörnyűnek az egész lágeres élet, mert ők inkább ezzel a létformát ismerték jobban. Ez így is van, mert ameddig nem tudjuk azt milyen másképp, ott is megtaláljuk az apró örömöket, ahol más ember el sem tudná képzelni.
A család hányódása után későbbi látszólagos megállapodása sem hozott teljes nyugalmat. A hatalom a szabadulásuk után is rajtuk tartotta a szemét. Az apával való találkozás valóban az egyik lélekreható momentuma a regénynek. A súlyosabb megpróbáltatásokon túljutott család a részbeni nyugalom után, az egymás iránti bizalom és a szeretet erejével igyekeznek hétköznapjaikat élni. Mert a legijesztőbb helyzetekben is meg kell próbálni az életet megélni, és nem túlélni...
* * *
A regény olvasása után az az érzés kerített hatalmába, mintha a világ végén játszódna a cselekmény, ahol kizárólag a hatalom hangja érvényesülhet. Sunyin bemászva az otthonokba lecsap, szétveri a családokat, bekúszik a takaró alá… A szenvedők lelkét pedig a mérlegelést elvesztő ijesztő határtalanság keríti uralmába. A lélek menekülne a testből, de mivel nem tud kivájkálódni belőle, akkor elbújik annak valamelyik szegletébe, ahol legyengülten pihenve erőre kaphat. Erőtlenül nehezen tud ellenállni a randalírozó gonosz tevékenységének. Viszont megerősődve készen áll arra, hogy felszínre hozza, amit elraboltak tőle: a szabadságát. Itt a Szentírás az az eszköz, ami képes helyére tenni a lélek nyugalmát. Igen, a hit erejével lehetséges rátaláni a szabadságra, és megtartani a felfedezésre váró lényünk kíváncsiságát a világra, amelyben élünk, még a zord viszonyok ellenére is.
Borbé Levente,
könyvtáros
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése