Lázár Ervin kedves történetének újraolvasása mindig felüdít, bizonyos szempontból új értelmet is kap. Ahogy telik az idő, egy kicsit másként látjuk a történet fonalát, a benne lévő szereplőket, s az események áramlásából kihámozott gondolatok másként tudnak hatni ránk.
A mese az igazságos Östör királlyal veszi kezdetét. Az amúgy nyugodtnak látszó felség, ha elkapta a düh, bizony nem tudott igazságos lenni. Ehhez kellett az udvari számolnok, mert a király általában a százig számolás által lenyugodott. Nyugodtan pedig mindenki szerette.
A királynak volt egy gyönyörűszép, szinte eladósorban lévő „mindenki imádja” lánya, Árnika. Árnikát az apja kizárólag olyanhoz akarta férjhez adni, akibe tényleg beleszeret.
Az esemény Szegény Dzsonival folytatódik, aki szabadságában is kapott kivetnivalót, de azért boldog volt... Vándorlása során egy erdőbe érkezik. Itt találkozik a Százarcú Boszorkával. A boszorkának éppen az a bizonyos varázs hét esztendeje hamarosan lejár, amitől kampect mondhat a bűverejének, ha valakit nem tud foglyul ejteni. A Százarcú Boszorka meglátja Szegény Dzsonit. Fondorlattal, meggyőzéssel, s mindenféle varázstrükkökkel próbálkozik, de terve csak szinte sikerül. Dzsoni elmenekül, az igaz, hogy lábtörést szenved, de szerencsére Árnika megmenti és a király-apja palotájába viszi. Ott ápolgatja a pórul járt legényt, miközben egymásba szeretnek. Össze akarnak házasodni. Östör király, hogy próbára tegye a szerelmüket, Dzsonit elküldi egy féléves vándorútra. Dzsoni visszaérve találkozik a boszorkával szépséges lány képében. A boszorka el akarja csábítani. Azonban Dzsoni hű marad Árnikához, s elhúzza onnan a csíkot. Ezért a boszorka a palotát kacsaóllá változtatja, az udvarnépét pedig kacsákká. Árnikát keresi, aki kacsa képében pont előtte áll, így pont őt kérdezi meg, hogy hová lett a szerelme. Erre a kacsaól újra palota lett, a kacsák pedig visszaváltoztak emberekké. Sajnos a varázslat Szegény Dzsonira szállt, őbelőle lett most kacsa.
Dzsoni és Árnika egymásra találtak. Viszont a teljes varázslatot nem tudták megtörni, de hallottak a Hétfejű tündérről, aki megteheti. A részleges varázslatot használva nappal Dzsoni változott kacsává, éjjel meg Árnika.
Útjuk során számos megpróbáltatással kellett szembenézniük. Elsőként Ipiapacs rablóval és bandájával találkoztak. Dzsoni ösztönös védekezés gyanánt pofon vágta Ipiapacs rablóvezért, s futni kezdtek. Egy dinnyemezőn szaladtak keresztül. A rablókat dinnyével kezdték dobálni. Észrevették, milyen ügyesen fogják ki a dinnyéket a hétpróbások, vagy rúgják vissza, így Dzsoni és Árnika rávették a rablókat, hogy focizzanak. Abból sokkal több pénzt lehet keresni… A rablók hajlottak a beszédre. Már az első mérkőzésüket megnyerték, s a többit is. Ezért felhagytak a fosztogatással.
Dzsoniék, továbbhaladva, gyönyörű vidékre érkeztek. Ott Rézbányai Győzővel, a kényesen hánykolódó, panaszkodó, kötekedő, már nem is lehet tudni mitől szenvedő, könnyen sértődő illetővel találkoztak. Napokon át sértődött meg Dzsoniékra. Szerencsére Árnika egyik este kitalálta, hogy másnap, mikor felkelnek, akkor Dzsoni nagy hamarjában sértődjön meg rá. Olyannyira sikerült, hogy Rézbányai Győző kezdett szabadkozni. Végül hőseink őt is rávezették a kellemesebb élet útjára.
Dzsoniék folytatták vándorlásukat tovább. Kutyagolás közben Árnikát kezdte gyötörni az éhség. Próbáltak keresni valamilyen hajlékot, ahol enni és pihenni is lehet. Így bukkantak rá a 11 testvér házára. Azok folyton sajnáltatták magukat. Ha az egyiküket baj érte, azt az összesen érezték. Sőt, bármit is tettek, mindegyikük érezte. Dzsoni és Árnika azt ajánlotta, hogy segítsék ki egymást, s akkor sokkal jobban járnak. Úgy is lett.
A sok kaland után végre sikerült Ajathan Kutarbani király fazsindelyes palotájába eljutniuk. A Hétfejű tündér tudott róluk, már várta a két számos kalandba keveredett hősünket. Ott helyben a tündér egy szentperc alatt megtörte a varázst. Mindkettőjük örökre emberré változott, s azzal mendegéltek hazafelé. Közben találkoztak az ismerőseikkel, akik jobban érezték magukat a bőrükben. Kivétel a Százarcú Boszorka. Na, az nem. Dzsoni rávette a boszorkát, hogy szabadítsa ki áldozatait. A boszorka ímmel-ámmal, de megtette. Sajnos közvetlenül ezután, ott helyben elveszítette varázserejét és egy egyszerű, de nagyszerű nénivé változott. Pár esztendő elteltével a volt boszorka vállalta Dzsoni és Árnika gyerekének a dajkálását.
Az izgalmakkal teli meseregény szépen eljátszik az emberi természet sajátságos, különleges, de főleg furcsa jellemvonásaival. Olyan világ ez, ahol hőseinken, s a többi szereplőn keresztül magunkat is felfedezzük. Úgy kicsinyességeinket, mint nagyságainkat.
Érdemes többször is böngészni, mert mindig elénk tárul valami újdonság.
Borbé Levente,
könyvtáros
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése