2026. január 13-án a Márton Áron Főgimnáziumban véget ért a tizedikes filológia osztállyal való olvasói kalandozás. A tetszés szerint bemutatott művek szinte egyenlő részre tagolódtak. Mégis Örkény István: Gondolatok a pincében fogta meg őket a legjobban.
A szösszenet egy falábú kislány bemutatásával kezdődik. Labdát szedeget a focizó gyerekeknek, mert a játékra már nem lenne képes. A labda a ház alagsorában köt ki. A kislány utána biceg. A sötétséget az ablakocskán beszűrődő fény teszi elviselhetőbbé. Megtalálja a labdát, mikor valamilyen lény mozgolódására lesz figyelmes. Kedvesen cicusnak szólítja, de azzal siet is vissza társaihoz. A patkány ledöbben a kislány kedvességén. Azon jár az esze, mi lett volna ha tényleg cicának születik? Hát a házmester falábú kislányának!?
A fiatalok eltöprengtek a történeten. Vajon mennyire elégedettek önmagukkal? Miért fontos mást követni? Milyen nemes tulajdonsággal rendelkeznek azok, akiket követnek? Mit kezdenek a saját magukban felfedezett építő jellegű tulajdonságokkal? Megesik, hogy a szemfényvesztés egyre jobban visszatartja a bennünk lakozó értéket, s ha nem ügyelünk, oda a hitelességünk!
Második helyre Békés Pál: Ottília műve került. A bántalmazás egyik formáját lehet érzékelni a novellában. A történet a mesélő szemszögéből válik előttünk elevenné. Ottília azért jár korcsolyázni, mert beleszeret egy hetvenkedő bandavezér figurába. Szerencsétlenségére, ez a szerelem viszonzatlan marad. Bödöcs, a Banda feje, ráadásul meg is alázza Ottíliat a követői előtt.. A bandatagok különböző okoknál fogva csak követik Bödöcsöt, s elfogadják durva tettét.
A történetben az Ottília iránti megértés, vagy együttérzés, mintha nem lett volna fontos. Egy-két személy kivételével még jelét sem adták a sajnálatnak, a megbánásnak. A diákok viszont elgondolkoztak rajta.
Mindent egybevetve, az időnként felmerülő zaklatások ellen meghatározó lehet egy kis lelki támogatás. Mivel tini korban minden egyes megküzdés erős kihívást jelent, jó a bátorítás és a segítség minden formája, amitől enyhülhet a baj súlyossága. A diákok egy része jónak látta Ottília kilépését a ránehezedő helyzetből.
Lázár Ervin: A hétfejű tündérében a mesélő, aki egyben a hős is, ritka csúnyának látta magát. Elégedetlensége és szégyenérzete, majd az ebből fakadó haragja arra sarkallta őt, hogy utánanézzen csúnyaságának. Sajnos, dühösen nemigen lehet döntést hozni... Ő megtette. Viszont a Hétfejű Tündér nem annak bizonyult, amit állítottak róla. Sőt, az ellenkezője. Habár csak egyetlen feje maradt meg, mégis megőrizte nyugalmát, kedvességét. A hadakérozó mesélőnknek a bizalmat a gyöngédség, a jóindulat és a barátság hitelességével fejezte ki. Mindennek szikráját a szeretet ölelésében bontakoztatta ki.
A történet elolvasása után a következő nyitott kérdések merültek fel: Ki mondja meg nekünk, hogy miként nézünk ki? Mi az oka annak, hogy elégedetlenek vagyunk önmagunkkal? Milyen érzés az, amikor kinézetünk miatt szorongás fog el? Ki kéri számon mindezeket tőlünk? Ki találja ki?
Az elmélkedések során világossá vált, hogy nem a külsőnkkel van a baj, nem is azzal kellene lépten-nyomon foglalkozni, hanem a lelkünkkel. Ahogy tettük is jó néhányszor. Nem árt néha egy kis takarítás, hogy észrevegyük a szeretet parazsát, amely türelmesen vár egy újabb felvillanásra.
A külön értékelt olvasásban Botházi Mária: Csak nézitek a kütyüket írásában a technika által keltett zavart leplezi le. Egyes felnőttek aggódásáról kapunk betekintést, ahogy látják a fiatalokat. Bejön az a szlogen is, hogy „bezzeg az én időmben!”. Nem beszélve a szülők túlzásáról, ahogy összehasonlítgatják a két sehogy sem összeillő korszakot. Nem találják a folytonosságot. Ebből következtetve nem csoda, hogy a fiatalok pedig sajátosan reagálnak a kijelentésekre.
A diákok elgondolkoztak a hallottakon. Elmondásaikban jelezték, hogy van benne igazság, habár nincs kőbe vésve. Egyesek szerint jobb lenne nyugalommal és nem szemrehányóan elmesélni a hajdani élet dolgait. Akkor ők is másként állnának hozzá. A „hogyan mondom el”-el van a gond.
A kiválasztott versek közül Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak... költeménye aratott a legnagyobb sikert.
A többi feldolgozott költemény tetszés szerint:
Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak...
Ana Blandiana: Ősz hagyd… (Lasă-mi toamnă...)
Varró Dániel: De mit vesződöm én…
Vincze Orsolya: szomorú szadista
Ha még részt venne foglalkozáson, milyen műveket, vagy művekből válogatott részleteket hallana szívesebben: Lázár Ervintől bármi, Örkénytől Egyperces novellák, Mikes Kelementől: Törökországi levelek, Ady Endre, József Attila versei. Szóba jöttek kortárs szerzők munkái is.
* * *
Az utolsó alkalommal a kiértékelő után ajándékként Kányádi Sándor: Mondóka versét olvastam fel és beszéltük meg, majd Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak... költeményét láthattuk, hallhattuk Koncz Zsuzsa előadásában.
A végén az olvasás jótékony hatásán kívül pedig néhány alkotás szórakoztató változatára hívtam fel a figyelmüket.
Külön köszönet illeti Orbán Edina magyar nyelv és irodalom szakos tanárt a programban való segítségnyújtásért, együttműködésért.
Borbé Levente,
könyvtáros
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése