KASTÉLYNAPLÓ

2014. november 11-én, kedden, este hat órakor került sor a Kájoni János Hargita Megyei Könyvtár előadótermében a Kastélynapló – Erdélyi kastélyok és udvarházak című könyv bemutatására.

Kelemen Katalin könyvtáros üdvözölte az egybegyülteket és röviden taglalta a kötet születésének történetét, majd átadta a szót a szerzőknek.

 A kötetet Orbán Zsolt történész, a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium tanára méltatta. Röviden beszámolt az erdélyi kastélyok múltjáról, azoknak pompájáról, hanyatlásáról, kiemelvén az 1990. utáni korszakot, amikor irdatlan pusztulásnak lehetett szemtanúja ezen épületek felkeresésekor. A kastélyok, de nem csak, hanem egyáltalán a régi építészeti értékeink örökségének nagy része veszélyben van. Hogy mit tesz ezért az állam? Hát nem sokat. A nagy jogi hercehurcák közepette visszaszolgáltatott épületek tulajdonosainak leszármazottai nagyrészt külföldön élnek, és nekik az épületek feljavításához nincs elegendő anyagi fedezetük. Ezért nem is érdekli őket, hiszen a történelem csúnyán elbánt velük. A megmaradt erdélyi építészeti örökségünk sorsa nincs a legjobb helyzetben.

    Orbán Zsolt kérdéseire válaszolva a szerzők beszéltek a könyv összeállításának előzményeiről, a terepmunkáról, és természetesen azokról az élményekről, amelyeket útjaik során gyűjtöttek. Az érdeklődő közönség számára ezekről az élményekről naprakészen a világhálón keresztül a blogukon folyamatosan közöltek információt.

    Demeter Zsuzsa és Püsök Botond filmművészet, fotóművészet és média szakot tanultak Kolozsvárott, majd rendezőként diplomáztak le. 2012-ben a Pont Csoport újra pályázatot hirdetett, amelynek 22 nap a kastélyok körül volt a fő témája. Eme projektnek az volt a célja hogy nem éppen szakmabeli szemmel láttassák épített örökségünket. A megkapott lehetőséggel élve, fényképezőgéppel útnak indulva feltérképezték, és bejárták a számukra kijelölt helyeket. A helyszínen dokumentálódva egészen figyelemreméltó anyagot gyűjtöttek össze a kastélyok mai állapotáról. Ezt nemcsak a blogukon keresztül osztották meg az érdeklődőkkel, hanem kisfilmek készítésével tették még érdekesebbé az események menetét, amelyekből néhányat be is mutattak a közönségnek.

    A könyv 47 erdélyi kastélyt és udvarházat jelenít meg, amelyeket a szerzők  Maros, Kolozs, Beszterce Naszód és Szeben megyében kerestek föl, röviden leírva azok keletkezését és mai állapotukat. A leírtakat pedig igen jó minőségű és sokatmondó fotók támasztják alá. Demeter Zsuzsa és Püsök Botond élményeikről beszélve elmondták, hogy nem vártak ki tudja milyen idilli környezetet egy-egy kastély vagy kúria felkeresésénél, de némelyikük látványa teljesen megdöbbentette őket. Annak ellenére, hogy nem művészettörténészek, élethűen ábrázolták Erdély műemlékeinek mai helyzetét. Elszomorítónak találták mai társadalmunk közönyét ehhez a számunkra igen fontos világi épített örökséghez. Sajnos nemcsak a hajdani magyar lakosság folyamatos kicserélődése a baj forrása, hanem az általános érdektelenség is a még megmaradt épületek iránt.

    Mit kellene tennünk, hogy viszontláthassuk kastélyainkat? Mindkét szerző egyöntetű válasza az volt, hogy minimálisan elhelyezni egy útmutató táblát, ami alapján az érdeklődő eljut a kívánt épülethez. A másik fontos, halaszthatatlan dolog pedig az épületek befödése lenne, hiszen enélkül nincs remény az esetleges utólagos megmentésükre sem. Jó volna felrázni a helyiek érdekelődését a saját településükön lévő műemlékek iránt.

Borbé Levente,

könyvtáros