ÉLŐ Székelyföldi Legendárium!

Nemrég az egyik kedves magyarországi olvasónk küldött levelet a Székelyföldi Legendárium könyvének élményeiről, amelyben a legendagyűjteményeimből is akad néhány, és amelynek ajándékozási ötletgazdája szintén jómagam voltam. Mégis a legnagyobb öröm az, hogy a könyv és a térkép életre kelt általa. A közlés célja, hogy hasonló példás tettel gyarapodjék Székelyföld kultúrájának népszerűsítése.

Munkájáért külön illeti köszönet Nyirő Gizellát!

Borbé Levente

Rövid beszámoló az általa kreált élményekről:

Székelyföldi legendák egy pécsi iskola tananyagában

Két évvel ezelőtt az a megtisztelő feladat ért, hogy részt vehettem egy komlói kolléganőmmel előadóként a XXI. Bolyai Nyári Akadémián. Az iskolai könyvtáros szekcióban rendkívül közvetlen, barátságos kollégákkal találkoztam. Lelkesek, nyitottak, kreatívak voltak minden általunk hozott téma, feladat, játék iránt. Búcsú ajándékként a Székelyföldi Legendárium című könyvet és legenda térképet kaptuk tőlük. 

 

Akkor, ott tudtam, hogy egyszer lesz majd egy olyan osztályom, vagy szakköri csoportom, akikkel, ezzel a könyvvel fogjuk végig barangolni „Tündérkert” minden zugát. Várnom kellett egy kicsit, de a 2014/15-ös tanév meghozta, amit vártam. Az egyik elsős osztályunkban bekerült az órarendbe heti 2 könyvtári óra, melyet mesefoglalkozásként tartottunk meg. 

 

Egyetemi hallgatóim, önkéntes könyvtáros kolléganőm és jómagam hétről hétre nagy izgalommal válogattunk a magyar és külföldi klasszikus nép - és műmesék erdejéből. Aztán lassan eljutottunk odáig, hogy már kikacsintgattunk a mondák és legendák felé is. Ekkor mutattam meg nekik a színes képekkel illusztrált, gyönyörű kivitelű könyvet, és a térképet. Kezdésnek csak játszottunk a térképpel, az illusztrációkkal, a helységnevekkel ismerkedtünk. Aztán szépen sorban olvastam nekik egyiket a másik után. Elsős létükre tökéletesen meg tudták fogalmazni mi a hasonlóság és mi a különbség a mesék és a legendák között. A számukra ismeretlen székelyföldi kifejezéseket, fogalmakat is egyből értették, a szövegösszefüggésből kitalálták mit jelentenek, értelmes mondatokban megfogalmazták azokat. Az idő előrehaladtával örömmel nyugtáztam, hogy sok kifejezést használnak a legendák eljátszásánál, elbábozásánál. Természetessé váltak számukra, az addig sosem hallott nevek, fogalmak, kifejezések. Szebbnél szebb rajzokat készítettek kedvenc legendáikról.

Egy más világ tárult ki előttük a legendákon keresztül. A történelem, a küzdelmes emberi élet, az emberi lélek sokszínűsége, ártatlan tisztasága, az egyszerű ember mindent megmagyarázó leleményessége, rácsodálkozása a világra. 

 

Ez az igazi kincs egy kisgyermek számára. A mesék, mondák, legendák csodás világának megismerése, a bennük való megmártózás és elmélyülés. Azt hiszem száz szónál is ékesebben mesélnek a következő képek a mi Székelyföldi legendás óráinkról.

Minden olvasónak kívánok hasonló élményekkel teli órákat:

Nyirő Gizella

könyvtárostanár

Pécsi Tudományegyetem

Deák Ferenc Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola