2015 júliusában keveset tudtunk arról, hogy mi vár minket, iskolai könyvtárosokat augusztusban.
A tanügyminisztérium által kibocsájtott rendelet alapján a tanügyben dolgozó kisegítő személyzet és nem didaktikai alkalmazottak létszámát csökkenteni kellett. A rendeletet leküldve a megyei tanfelügyelőségre, máris elkezdődött a létszámcsökkentés. A könyvtárosokon kívül érintette a titkárokat, könyvelőket, laboránsokat, informatikusokat, nevelőket, adminisztrátorokat, technikusokat, kapusokat, karbantartókat, takarítókat stb. Ez a „megoldás” váratlanul érintette az alkalmazottakat, hiszen senkivel nem volt idejében lebeszélve, hogy legalább lelkileg felkészüljenek rá. Többnyire teljes állásokat csökkentettek részmunkaidősre. Zömében a leépítések úgy zajlottak, hogy közölték az illetékessel, szeptembertől háromnegyed posztja lesz, vagy le van felezve. Esetenként végleg megszüntették az állását. Hogy mit vettek figyelembe a leépítéskor, hát nem sokat. Nem számított az iskola profilja, hogy miként működik tovább az iskola a megfogyatkozott csapattal, és néhány kollégánál még az sem, mennyire volt hatékony a munkája.
Ilyen körülmények között kezdődött az új tanév, mikor egy újabb rendeletet küldött le a Tanügyminisztérium a létszámcsökkentéssel kapcsolatosan. Egy kvótarendszert dolgoztak ki, amelyet az intézményben lévő diákok számához igazítottak, mintha az alkalmazottakkal, beleértve a pedagógusokat is, nem kellene dolgozzanak a fent említett kollégák. Szerencsére (úgy vélem egyelőre) ennek végrehajtását az Országos Szabad Tanügyi Szakszervezetek nyomására visszavonták. Sajnos, akit addig érintett a leépítés, azon nem lehetett változtatni.
A szinte hihetetlen intézkedés belerondított a már így is döcögős oktatás gördülékenyebb lezajlásába. Az eddigi munkákat ezentúl a már egyebekkel leterhelt pedagógusoknak is kell végezniük. Ami az iskolai könyvtárakat illeti, miként, hogy lesz megoldva a diákok olvasottságának megtartása, nehéz kérdés. Pedig manapság e téren egyre nagyobb szerep jut a könyvtáraknak, főleg a 14 év fölöttiek irányításában, hogy töretlenül folytatódjon számukra az olvasás. A könyvtáros, aki rendezvényeket szervez, tankönyvezik, eligazítja a diákokat a világhálón és a média ágas-bogas útvesztőin, mindezek mellett fénymásol, újságot és folyóiratokat rendel és más, nem a szakmájába vágó munkát végez naponta. Még így is teljesen le van terhelve, s hát amikor lefelezik / megcsonkítják az posztját, vagy hozzácsatolnak akármit, ami még maradt. Nem beszélve arról, hogy néhány iskolában teljesen megszüntették a könyvtárosi posztot. A mai helyzet egyáltalán nem ad biztató képet a jövő nemzedék nevelésének érdekében.
Nehéz felmérni hányan maradtak teljes állásban. Annyi biztos, hogy a székelyföldi teljes könyvtárosi állások felét „lefelezték”. Alkalmazottként kevésbé tudunk beleszólni a fentről érkező intézkedésekbe. Azonban annyi biztos, hogy a „félig-meddig” működő könyvtárak már felére sem azok, mint egy tanévvel ezelőtt.
Borbé
Levente
Márton
Áron Főgimnázium, Csíkszereda
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése