Az ügyesebb diákok iskolaszinten tantárgyversenyek előtt előnyt élveznek annak felkészülésében. Az iskolák ezt úgy oldják meg, ahogy tudják. Gyakori döntés az, hogy az iskola könyvtárában készüljenek fel. A helyi és a megyei szakaszon általában azok a lurkók is jelentkeznek, akik úgy gondolják, hogy piskóta az a tantárgy, miközben a versenyen derül ki, dehogy. Vannak azonban olyanok is, akik kihasználva a lehetőséget feliratkoznak annyi versenyre, amennyire csak lehet, hogy többet lóghassanak hivatalosan a tanórákról. Az eredményeikről nem szeretnék beszámolni. Viszont az országos olimpiászokra tényleg azok maradnak, akik valóban készülnek is a versenyekre. Nyilván ennek eredményeképpen kiváló értékelések is születnek.
Hogy
mi történik a könyvtárban a felkészülések alatt? Érdekes
dolgok. Ugye, „a könyvtáros az a személy, aki csak ott ül”,
fogalmazzák meg gyakran. Na, ebben a nagy ücsörgésben, biztos
lazító céllal nemcsak szünetek alatt kiszolgálja a diákokat,
tanárokat, az intézmény dolgozóit és egyes helyeken, pláné,
ahol régi könyvek is találhatóak más érdeklődőket egyaránt.
S bizony eme lazítás közben szép számmal akadnak olyan iskolai
könyvtárak, ahol létrázni kell. Ezen kívül a könyvtáros
fénymásol, nyomtat, bepötyögi a rábízott írnivalót, tanári
kérésre anyagokat keres a világhálón, programokat szervez,
módszertani gyűlésekre jár, besegít az iskolai személyzet
munkájába, s ne felejtsük el sok helyen még a tankönyvezés is
az ők feladatuk. S
végül megjegyezendő, hogy a könyvek sem vándorolnak el és
vissza maguktól a polcokra. Nos,
eme nem éppen ücsörgős idő alatt kevésbé tud ránézni a
könyvtáros a készülő diákokra, miközben ők szintén érkeznek
a kéréseikkel. De valljuk be azért mindig akad idő a
könyvtárosoknak körülnézni a diákok között. Ez azért fontos,
mert például minálunk nemcsak a Márton Áron Főgimnázium, hanem
a Segítő Mária Katolikus Gimnázium diákjai ugyanúgy a
könyvtárat választják a versenyekre való ráhangolódásként.
Mi
történik a készülő diákok körében? Vannak akik buzgón
tanulnak. Ki sem látszanak a könyvek és füzetek közül, néha
hangosan osszák meg véleményüket a tanultakról. Ez nem annyira
zavaró, hiszen bele kell férjen néha egy kis csevejes terefere.
Még az sem baj, ha az illető elbóbiskol, vagy az igazak álmát
alussza, csak éppen ne horkoljon, mert a körülötte lévőket
megzavarja. Esetleg akkor áll fen a probléma, ha valaki le szeretne
ülni, s nincs hely. A hangoskodókat, s főleg nem éppen a témában
maradó diákokat rendszerint kitessékelik az ajtón, meg azokat is,
akik elfeledve a könyvtárosi szabályokat, kiteszik itókájukat az
eleségükkel együtt. Ami nagyon érdekes, hogy vannak diákok, akik
ezt meg is tudják magyarázni, hogy éppen kipakolta, de indulni
akart kifele, vagy csak éppen megkóstolta, de nem helyben akarta
elfogyasztani, esetleg már megette a tízóraiját, s meglepődve
kisded ártatlansággal pislogva néz, mert erről a szabályról
most hall először... Néhányan meg oly ügyesen esznek, hogy nem
lehet lecsekkolni őket, sőt a tízórais papírokat is berejtik a
könyvtár könyvei és folyóiratai közé, vagy összegyűrve
galacsinba a padlón landol valahol kevésbé észrevehető helyen.
Aztán vannak a laptopozók, tabletezők, telefonosok csoportja. Itt
is akadnak tanulni kész palánták, de nagy része óvatosan
viselkedve, halkan kuncogva a világháló szórakoztató csudáit
nézve, kellemesen kitöltik azt a felkészülési időt, amit
megkaptak. Azért e csoportokon kívül léteznek a kreatív, azaz dekoratív
technikákkal felruházott gyerekek is, akik művészi alkotásukkal,
a könyvbe írt „frappáns megjegyzésükkel” járulnak hozzá a
kezükben lévő kötetek „minőségének javításához”. Néha
gyönyörűen össze tudják fonni a kötetek vászonkönyvjelzőit
is. Természetesen,
ha rákérdez a könyvtáros, ők nem voltak, s nem is lehettek, még
meg is sértődnek, ha egyértelmű az egész dolog, akkor sem.
Mégis a diákok, amikor a felkészítő tanárok betoppannak a
könyvtárba, akkor hirtelen lázas, és mindent áthidaló
érdeklődéssel bámulnak a kiosztott témák elé.
Nem is tudom, a mi generációnk hogyan bírta ki tanári irányítással, s az otthoni felkészüléssel ezt az időszakot. Természetesen akkoriban a tanórákon való részvétel nem maradhatott el ez idő alatt sem. Igaz, akkor nem volt mindenféle elektronikus csodakütyü, de ezektől is eltekintve most derül ki, mennyi mindenről maradtunk le...
Borbé
Levente,
könyvtáros
1 megjegyzés:
Ez szóról szóra igy történik ahogy leírtad.
Jó munkát és sok türelmet az "üldögélős" könyvtári munkához!!!!!!!!!!
Megjegyzés küldése