Jó barátunk a kétbalkezes varázsló

Nemrégiben böngésztem Békés Pál: A kétbalkezes varázsló című meseregényét. Szerfelett érdemesnek találtam néhány gondolat erejéig pötyögni róla.

*

A történet már az első pillanattól fogva leköt. A pörgős eseménysorozat közepette egy varázslóiskolába csöppenünk be, ahol elég hamar kiderül Fitzhuber Dongó tanonc kétbalkezessége. Ettől eltekintve ő is lediplomázik. A diplomaosztás az első munkahellyel jár. Mivel utolsónak tudta elvégezni a varázslóiskolát, nem éppen valami előkelő helyen kap munkát. A Nimbusz Bertalan utcai lakótelep körzeti varázslója lesz. Nem elég bajból az ügyetlensége, de még elődjének hátrahagyott levele sem túl kecsegtető hangvételű. Mint pályakezdő varázsló, ebből a poros kis körzeti hivatalból igyekszik valamit kihozni. Néhány nap elteltével már szinte fáj neki a tétlensége. Még varázsló mivoltában is kételkedni kezd, nem beszélve az ezzel járó munkája hasznosságáról. Szerencsére a szemközti tömbház ötödik emeletén észrevesz egy búslakodónak látszó fiúcskát. Kapcsolatba lép véle. A fiúcska töredelmesen bevallja, hogy izgalmakat akar, igazi mesét az életébe. Innen tekeredik egy jó nagyot az esemény. A kedves kétbalkezes varázsló valóságos kalandba bonyolódik bele. Mint menet közben kiderül, egy egész királyság udvartartása lakik abban a tömbházban. Szegények szanálva voltak... Akarva-akaratlanul Fitzhuber Dongó és Éliás Tóbiás, mert így hívták a kisfiút, saját meséjükbe csöppennek belé. Így a cselekmény ezúttal abban a tíz emeletes tömbházban folytatódik. Elsőre Badar királlyal találkoznak, aki beszámol a tönkrement királyságáról, aminek helyén vegyi üzemet működtetnek. Őt és az alattvalóit erre a lakótelepre költöztették. Sajnos egymásról szinte semmit sem tudnak. Badar király megkéri, hogy derítsék fel, hol lehet az ő gyönyörűséges kislánya, Lanolin hercegnő. Lépcsőházi útjuk alatt rengeteg kalandban lesz részük. A házban „felfedezett” hajdani királyságbéli emberekről, még ha némelyikük gonosznak is néz ki, ismerkedésük és társalgásuk során kiderül, hogy mégsem azok. Na jó, van bennük némi lökkentség és spiritusz a hülyeségre, de ez sem akadályozza meg abban, hogy megoldást találjanak a bajukra. Hiszen nem igazán lelkendeznek az egyedülléttől.

A háztömbben előforduló mesés alakok még jobban elvarázsolják az olvasót. S ahogy egy meséhez „illik”, ott laknak rendesen szellemek, dzsinnek, beszélő állatok, még egy boszorka is, és más mesés lények. Fitzhuber Dongó sem kutya egy személyiség, mindig magával hurcolja a hátizsákjában a varázskönyvét, hogy mindig „kéznél” legyen. Igaz, a varázslás neki nehezen megy, de ettől lesz mókás a mese.

*

Viszont a történet igazi varázslata mégis az, hogy az előgördülő nehézségeket, problémákat együttes erővel próbálják megoldani. És amikor végleg kijutottak a slamasztikából, akkor az együttlét örömén, a királyság létének fenntartásán (az adott körülmények között is), munkálkodnak a szereplők. Nyilvánvaló, hogy mindezt Fitzhuber Dongónak és a kalandok után áhítozó Éliás Tóbiásnak köszönhetik. Na ugye, hogy bárkiből lehet szakértő a saját szakterületén, hős és ünnepelt „sztár”!

* * *

Békés Pál meséje egyszerűen nagyszerű. A nagyon komoly varázslóiskolától indulva egy félresikerült varázslótanonc kalandjáról szól, aki szinte véletlenszerűen gabalyodik bele a már említett fontos ügy megoldásába. Szinte szikrázik a cselekmény, miközben ő maga igazi hőssé avanzsál elő. Egy nagy ajándékot kap ettől a „munkától”, elsősorban önbizalmat, és mint hab a tortán, barátot és sok kedves ismerőst. Nem volt hiábavaló elszántsága és kitartása.

Az olvasó pedig hamar rájön, hogy a mesék nemcsak a mesekönyvekben léteznek. Nap mint nap körüllengenek bennünket. A titok az, hogy képesek vagyunk-e észrevenni.

*

Ajánlom egyszerű elolvasásra, szétbeszélő olvasókörök témájának és biblioterápiás foglalkozásokra is. Ebből a történetből elsősorban a közös munka eredményét, az összedolgozást, az egymás iránti tiszteletet tartom fontosnak. Vannak megoldások, de arra bizony rá kell dolgozni, hiszen semmit sem kapunk csak úgy tálcán felkínálva.

Borbé Levente,

könyvtárpedagógus