Ulickaja elbeszélései

A lélek testéről című elbeszéléskötetet ízlelgettem napról-napra. Valahogy nem jött be az egyhúzamban elolvasom érzés. Pedig, bevallom, igen megkapott, sőt visszavonhatatlanul belecsalogatott Ulickaja titokzatos hétköznapi csodáiba.

* * *

Az első elbeszélőcsokorban inkább barátnőkről szóló történetek vannak. Annak ellenére, hogy nem kísérnek el a misztikum bugyraiba, a történet előrehaladtával minden egyes mondat mégis azzá válik lassan de biztosan. A hétköznapiaknak tünő történetek mögött ott bujkál mindig valami, amitől az érthetetlen nem kimondható, viszont, lélekkel megközelítve, érthető.

Teljes élettörténetek rajzolódnak ki az olvasó előtt. Ezekben a történetekben a hölgyek éppen ezért nem azok a fiatal bimbodzó lányok. Mégis az események sodrásában tisztán tudják láttatni magukat, értéküket. Ami összeköti őket talán az, hogy megoldást próbálnak találni a békére. Összhangba szeretnének kerülni az árnyékvilággal, amelyben mindannyian átutazók. Elsősorban azokat a nézeteltéréseket igyekeznek orvosolni, amelyeket az idők során maguk köré felgyűjtöttek. S mikor az ölükbe hull a lehetőség a tisztázásra, akkor szinte kételkedve fogadják. Nem beszélve arról, hogyha álmaik és vágyaik valamiképpen teljesülnek. Az megint furának tűnik számukra.

A második elbeszélő csokorban főszereplőként feltűnnek férfiak is. Viszont a magába forduló lélelktörténetek itt sem törnek meg. Az éppen akkor elfogadott társadalmi létben élő emberek a megszokott mókuskerékben pörögve észrevétlenül kicsusszannak belőle. A környezetük kevésbé érzékelve, vagy éppen egyáltalán nem ismeri fel a felfoghatatlant. Ritkán ámulnak és bámulnak a másvilági varázslatos változatosságokkal. Inkább továbbra is egyszerű bizonyítékokkal lezárják az egész ügyet. Az éppen lehet az egyén halála, átlényegülése, vagy átváltozása.

* * *

Érdekes és elgondolkoztató életutak pitvarán ülve „kukkolhatjuk” végig eme emberek lélektestét. Itt nincs semmi más, mint egy megmerítkezés abban az író által adott fantasztikus világban.

Ulickaja az írásaiban az olvasót egy beavatási szertartáson viszi át, ahol többet érnek a lét megélésének pillanatai, mint a hétköznapi felületességekből született kellékek tömérdek tölteléke. Olybá tűnik, mintha egy fátylat rántana le szemünkről, ugyanakkor magunk kell választ adjunk természetesen a történésekre, a kimondhatatlanra. Az események bűvkörében tapasztalni lehet a szorongást, a sokkoló helyzeteket, s ugyanakkor a vigaszt is, és minden emberit, amihez hozzá kell tenni a képzelet szárnyaló erejét. Mindehhez hozzátesz egy kis egzotikus fűszert, amelyet kevésbé szoktunk látni, főleg a nagy Oroszország vidékeiről.

*

A kötetet inkább azoknak ajánlom, akik szeretnek az emberi érzések végtelennek tűnő birodalmába sétát tenni. Hiszen az írónő mindennek nagy mestere.

Ljudmila Ulickaja A lélek testéről kötete 2020-ban jelen meg magyar nyelven a budapesti Magvető Kiadó gondozásában.

Fordították: Morcsányi Géza és Kántor Péter (verseket)

Borbé Levente,

2020 június