Linn Skåber kamaszok lelki vívódásairól szóló kötete nagyon ütős olvasmány. Az egymást követő, nyílt érzésekkel átitatott történetek az olvasót egyre jobban belemerítik a kamaszok érzésvilágába.
A változások korszakába kerülő emberkék esetlenségét, helykeresését, kudarcát, szomorúságát és törekvését, a kellemetlen helyzetekből való pillanatnyi feloldását meséli el.
A gyerekkori biztonságból szinte észrevétlennek tünő, kopogtatás nélkül érkező pattanásos időszak bizony rendesen próbára teszi a serdülő ifjakat. Hiszen még nem szakadt el a gyerekkortól, de nem is felnőtt. Ami addig elérhető és érthető volt számukra, mintha egyre távolodna. A bizonytalanság oka az egyre gyakrabban előforduló kétséges érzések a társadalommal szemben, az idegesítőnek és megingathatatlannak mutakozó felnőttek hibái. Viszont számukra is adódnak olyan helyzetek, amikor az izgalmasnak, vagy a destruktívnak hitt élet hozhat kellemes meglepetéseket, s a csetlés-botlást felválthatja a békés, ideig-óráig tartó nyugalom.
A szívem egy bezárt bódé ezekre az esetekre próbál reflektálni. Elgondolkodtató, tanulságos olvasmány, mert lényegében a mostani korszak kamaszai sorakoznak fel benne. Őszinteségük megtisztelő, mert van kiindulópont a lelki problémáik megoldása felé. E kor megélése eléggé zűrzavaros, és fölöttébb érzékenyen reagálnak a körülöttük zajló eseményekre. Hajlamosak a túlzásokra, mert problémáikra választ szeretnének találni. Itt jönnek képbe a felnőttek, akiktől a segítséget várják lelki bonyodalmaik eloszlatására, annak ellenére, hogy kellemetlen faktornak számítanak.
Nehéz súlyként telepedik rájuk az új és még újabb történéseknek a megállíthatatlannak tűnő sorozata. Álmaikat, vágyaikat, csalódásaikat, szorongásaikat igyekeznek a legkülönfélébb módon jelezni. Egyféle segélykiáltás a nagykorúak felé. Mivelhogy ezekben a problémákban ráadásul ott settenkedik a nemiséggel, a párválasztással, a barátsággal, és az egész felnőttéválással járó macera...
Talán a gondjaik orvoslására jó lenne számukra azt a biztonság érzést biztosítani, amitől rájön, hogy mindegy mi következik, akkor is ott van neki a szülő, a gondozó vagy éppen egy jó barát, akinek árnyékában megpihenhet, megbékélhet.
Ők is tudják, hogy a változás vissszafordíthatatlan. Ezért nehezedik rájuk az elkövetkezendő napok sokszor fenyegetőnek tűnő terhe.
Egyáltalán nem megoldásképpen, s főleg nem receptként hullanak a kötetben lévő vallomásaik a felnőttek ölébe. Viszont éppen ezért a nagykorúságuk megkívánja, hogy esélyt adjanak a lehetőségekre, amelyek segíthetnek kikászálódni kellemetlen helyzetükből a tizenéveseknek. Ugyanakkor altarnatívaként a sorok között ott van az is, hogy miként lehetséges elhárítani a közben elharapozódó krízishelyzeteket. A legfontosabb mégis az lenne, hogy segítséget nyújtansanak kétségük, bizonytalanságuk, és félelmük feloldásában. Hogyan? Már az is elégséges, ha meghallgatják őket, s máris egy lépéssel közelebb lehet kerülni hozzájuk.
A kötetben lévő rajzok, amelyek Lisa Arisato norvég grafikusművész munkái, szintén hozzátesznek a vallomások mentén ezen időszak megfejtésének lehetőségéhez egy-egy darabkát.
A könyvet ajánlatos fellapozniuk nemcsak a felnőtteknek, hanem kamaszoknak is. A felnőtteknek tanulságos feleleveníteni a hajdani emlékeket, mivelhogy akarva-akaratlanul előcsalja a bennük lévő, serdülők iránti empátiakészségüket. A kamaszoknak pedig támpontot ad megérteni, hogy társaik is hasonló problémákkal küzdenek, és főleg, hogy minden helyzetből lehet kiutat találni.
Borbé Levente,
könyvtáros
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése