A
csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium X.
A
filológia osztálya december 19-én járt
a végére
az idei
Olvasói
utazás
foglalkozássorozatnak.
Az összesítőre
meghívtam Csata
Emese
magyar
nyelv és irodalom szakos tanárt is.
|
I. csoport |
|
II. csoport |
Ezúttal
a
X. A. osztály
együttesen láthatta és hallhatta az olvasói utazások során
szerzett élményeket.
Először a diákok által papírra vetett történetekre vonatkozó
vélemény nyilvánításokra, tapasztalatszerzésekre, ismeretekre,
benyomásokra és átélésekre összpontosítottam.
Ugyanúgy, mint az előző osztályban is, ezekből a gondolatokból
válogattam össze és olvastam fel néhányat. Így találkozhattak
önmaguk elmélkedéseivel.
Az
olvasói utazás kezdetén ebben az osztályban is Csehov:
Ványa bácsi színművének
kurta
bemutatásával
kezdtünk. A cél az olvasói utazás röpke bemutatója volt. A
bemutatott történetben az orosz ember és az orosz lélek magával
ragadó univerzumát
igyekeztem felfedni.
A
művek rövid bemutatása, amelyeket együtt studéroztunk:
1.
Lázár Ervin: A
lyukas zokni
A
lyukas zokni
tanító mesécskéje egy sajátságos
helyzetbe kerülő zokniról szól, akin egy lyuk is tátong. A
történetben a zokni
a
kialakult helyzetet tehetetlenül elszenvedő alanyként
éli
meg.
Hiszen a lyuk
folytonos növésével henceg, amellyel veszélybe sodorja nemcsak
önmagát, hanem a zoknit
is.
A mesére fókuszálva beszéltünk a zokni
és a rajta keletkezett lyuk
létének kérdéséről. A
történteket az
emberi lelkek közös megnyilvánulásának szokatlan változataival
hoztuk összefüggésbe.
2.
Max
Lucado:
Értékes vagy
A
mese
a
foltmanókról szól, akik egymásra aranyszínű csillagokat vagy
szürke pontokat raggatnak. Akiket szépnek vagy
ügyesnek
ítélnek meg, azok csillagot
kapnak,
a többiek a pontokat. Természetesen vegyesen
is nyomnak
egymásra jeleket.
Pancsinelló, a főszereplő csak szürke foltot kap. Egy
ideje már
azért is kap, mert már van rajta
elég,
akkor miért is ne ragasszanak még rá... Ettől
egyre félénkebbé, ügyetlenebbé, visszahúzodottabbá válik.
Lúciával való találkozása, akinek se csillagja, se pontja nincs,
változtatja meg az életét. Ő küldi el Éli fafaragó mesterhez,
a mindenmanók alkotójához. Ott kapja meg azt a bátorítást,
amelytől önmaga lehet, és már nem kezdi érdekelni, hogy ki
milyennek
gondolja.
A
diákok a beszélgetés során rájöttek arra, hogy érdemes
megbélyegzés, cimkézés helyett jóindulattal, megértéssel és
rendes viselkedéssel közelíteni egymáshoz.
3.
Lázár
Ervin:
Dömdö-dömdö-dömdödöm
|
Aromó |
A
történet nagy hangoskodással kezdődik. A társaság
megnyugtatására Mikkamakka
szavalóversenyt rendez, mert így
tudják majd eldönteni, hogy ki a legjobb költő. Szerencsére a
bölcs Mikkamakka ezúttal is helyesen
dönt.
Dömdödömöt választja ki győztesnek, akinek a szövege nem
valami
bonyolult,
de a szíve aranyból van. Egy szeretni való szerény jellem,
aki mindenkinek a beleegyezésével megkapja a szavalásért járó
babérkoszorút is!
|
Dömdödöm |
A
fiatalok úgy érezték
hogy minél többet törődnek egymással, annál jobban el lehet
kerülni a félreértéseket. Fontosnak vélték azt is, hogy érdemes
kellő időt hagyni egymás megismerésére, mert a közösség is
csak akkor működik jól, ha minden egyes tagja lényeges szerepet
kap benne.
|
Kellékek |
4.
Erhart Kaestner:
Mire való a csönd?
A
történetben egy magányosnak
tűnő, a mozgalmas világtól távol élő remetét látogatnak meg
a kíváncsiskodó emberek. Ha már sikeresen révbe értek,
megkérdezik tőle, hogy mire jó neki a számukra érthetetlen
életmód, és főleg ami ezzel jár, a csönd. A remete a kút
vizének felzavarásával, és annak csendes változatával mutatja
be. Hiszen a víz lecsendesedésével, az emberek megláthatták
saját arcukat. A látogatók megértették a remete tanítását…
A
felolvasás után szó esett a zavartalanság lényegéről, a belső
csendről. A diákok értették azt, hogy aki menekül a csendtől,
valószínű, hogy önmaga elől próbál elrejtőzni.
|
A remete a "kútnál" |
*
* *
A
felsorolt művekből az Értékes
vagy
és a Dömdö-dömdö-dömdödöm
két
pont híján az első javára, szinte
ugyanannyira
érdekesek voltak a fiatalok számára.
A
fényképes beszámoló felelevenítette a foglalkozások nagy
pillanatait. A diákok, felidézve a foglalkozásokat, most egy
teljes
képet kaphattak a történetek egymásra hatásáról.
Ezt
követően jöhettek a bemutatók:
-
elsőként Ana
Blandiana:
Úgy
kellene… (Ar
trebui..)
című költeményét olvastam
fel. Az életnek a fordított változatával szembesülhettek a
diákok. Másként szólva, mi lenne ha öregen születnénk és
teljesen fiatalon, apró kis gyerekként távoznánk a világból...
-
a
következő a Valaki
mondja meg
dal volt
Koncz Zsuzsa előadásában. A dalt Adamis Anna írta, a zenéjét
Presszer Gábor szerezte.
-
a folytatásban Petőfi Sándor születésének évfordulója
apropóján Dicsőséges
nagyurak
című versét hallhatták Mácsai Pál előadásában.
-
itt is, mint az előző osztálynál, egy kis derűt vittem be a
foglalkozás végébe. Stefanovics Angélától (Anzselika
Habpatrontól)
Petőfi
anyjának tyúkja
„verselemzést” láthatták és hallhatták a diákok.
|
Az összesítőn |
A
beszélgetés során a diákok észrevették, hogy a dolgok így vagy
úgy, de összefüggésben állnak egymással. Azt is felismerték,
hogy véleményalkotásnál fontos az ismeretek szerzése.
A
foglalkozás végén Weöres
Sándor:
Ki
minek gondol
című versét ajándékoztam nekik.
Mindkét
X. A-s csoport hamar együttműködővé vált. Sok tapasztalatot
szereztek, s jómagam is.
Köszönöm
a lehetőséget Csata
Emese
magyar
nyelv és irodalom szakos tanárnak.
Fényképezte:
Borbé
Levente, Csata Emese,
Hella-Fehér Dávid és
Leczki Norbert
Borbé
Levente,
könyvtárpedagógus