2003. november 26. volt az a nap, amikor meg kellett válnunk szeretett
kollégánktól, a kiváló nyelvésztől, tanártól, fordítótól, idegenvezetőtől és
szerkesztőtől, az autóbalesetben elhunyt Miklós Józseftől. Váratlanul ért minket
a hirtelen halálhíre. A tragédia Székelyvaja határán következett be, ahol egy
kereszt és egy kopjafa jelzi annak helyszínét.
Tíz kerek esztendő úgy
röpült el, mintha a tanár úr még most is köztünk lenne. A gimnázium megőrizte e
kiváló nyelvész szellemét. Ezért is készültek fel kellően az emlékünnepségre.
Az emlékünnepséget megelőző
napon a gimnáziumból egy kilenc tagú pedagógus csoport rótta le tiszteletét a
Farkaslakán született nyelvészkolléga sírja előtt.
Másnap a tiszteletére felállított
kopjafánál koszorút helyezett el a gimnázium nevében Varga László igazgató és
Juhász-András Réka igazgatóhelyettes, valamint Bartolf Hedvig, Hargita Megye
főtanfelügyelője. Az ima elmondása után a megemlékezésre összegyűlt
családtagok, barátok és kollégák a gimnázium dísztermébe vonultak fel az
emlékünnepségre.
Az ünnepségen a gimnázium
diákjai kórusművekkel tisztelegtek az iskola kiváló pedagógusa előtt. A diákokon
kívül a pedagógusok is idegen nyelvű szavalataikkal emelték az emlékünnepség színvonalát.
Borsodi László magyar tanár értékelte a Miklós
József emlékére benyújtott pályázatokat, amelyek közül a Lázár Annamária és
Ráduly Róbert munkájából olvasott fel részleteket. A pályázó diákok jutalomban
részesültek.
Végül a díszteremben való emléktáblát koszorúzta meg a Márton Áron
Gimnázium és a Segítő Mária Gimnázium igazgatósága.
Az emlékünnepség hangulatát
növelte a könyvtár előtti Miklós József munkásságáról és életéről szóló
kiállítás, amelyet Varga László igazgató állított össze.
Természetesen a könyvtár
is csatlakozott ehhez a rendezvényhez. A kölcsönzői részen „állandó
kiállításnak” számító könyvgyűjtemény fogadja az olvasókat, a falon a tanár úr
fényképével és emlékplakettjével együtt tekinthető meg. Mindehhez Balázs-Bécsi
Enikővel egy kis kiállítást hoztunk össze a Miklós József gyűjteményből,
amelyben helyet kapott a határidőnapló, utazásai során összegyűjtött térképek
és szórólapok, diákkori tankönyvei és más személyes tárgyai is.
Az ünnepséghez való
felkészülés, és annak bezárása tette teljes egésszé a rendezvényt.
Zárszóként elmondhatom,
hogy Miklós József tanár úrral három esztendeig voltunk kollégák, de tudását,
kiváló nyelvérzékét, amely kimagasló volt, csak szerénysége és embersége nőtte
túl.
Borbé Levente, könyvtáros.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése