Emlékképek Nagy Borbáláról

A kép a Nagy Borbála: A csíki boszorkány/A vén kapitányné 2016-ban Csíkszeredában kiadott kötet borítóján található

1994-ben hunyt el Kolozsvárott Nagy Borbála író, színműíró és műfordító. 1904-ben született Csíkszeredában, még az Osztrák-Magyar Monarchia idején. Itt is járt iskolában, később a kolozsvári Marianumban folytatta tanulmányait, de visszatérve szülővárosába, az impériumváltás után itt érettségizett le 1922-ben.

Egy esztendőt a budapesti bölcsészkaron hallgató, majd a Bukaresti Egyetemen végzi el az egyetemet 1927-ben. Német-francia-filozófia diplomával Konstancán kap állást az ottani leányiskolában. 1929-től pedig a caracali leánylíceumban oktat. 1934-től sikerül Csíkszeredába hazajönnie. Ugyancsak tanárként dolgozik a helyi leánygimnáziumban. 1941-től nyugdíjba vonulásáig Kolozsváron állapodik meg. Nyelvtanárként folytatja tevékenységét az ottani iskolákban.

Irodalmi munkásságát a Brassói Lapok hasábjain megjelenő költeményeivel kezdi. 1935-ben a Zeng az erdő című drámájával az Erdélyi Szépmíves Céh és a kolozsvári Magyar Színház közös pályázatának II. helyezését nyeri el. A szépasszony leánya című drámájával már nagyobb sikert arat. Vígjátékai az 1960-as években a Művelődés havi folyóiratban jelennek meg.

Több történelmi vonatkozású regényt ír. Többek között A Xántus-völgyi ütközetet, A csíki boszorkányt, Trójai Kasszandrát, Őrült Johannát, A vén kapitánynét, Az áruló avar kagánt. Regényeinek zömében a női lélek rejtelmeit kutatja, vizsgálja. A történetekben visszaköszönnek az író és családjának női egyéniségei. Műveinek egy része kézirat formájában maradt fenn.

Nagy Borbála Mihail Sadoveanu román író több művét is lefordította magyar nyelvre. Ezek: A csodálatos erdő, A felbujtó, Háborús történetek (Méhes Györggyel)

* * *

Nagy Borbála A csíki boszorkány című regényét az író 30 éves megemlékezése kapcsán vettem újra elő.

Hiába mondta Könyves Kálmán XII. századi magyar királyunk, hogy „boszorkányok pedig nincsenek”, mert a felfordulások kellős közepén úgyis felütötte fejét az esztelenség. A regény is valami hasonlót mesél el Apor Anna személyében, csak a XVI. század végéről és a XVII. század elejéről. Egyúttal megismerjük az akkor uralkodó állapotokat is.

A történet Erdélyben a XVI. század végétől kialakuló boszornykányperek időszakában játszódik, az 1601-es esztendőben. Viszont több, mint két évtizedet ölel fel. Ez az időszak az erdélyi fejedelmek és azok kegyenceinek kora, akik elég sűrűn váltják egymást. Az ármánykodások és cselszövések sokaságának periódusa. Az egymás birtokát megszerezni vágyó nemesek, valamint vallási véleménykülönbségeik civódássá fajulása az erdélyi előkelőségeknél szinte mindennaposak voltak. A úri társaságot tarkították a hajlíthatatlan, keménykezű úrnők, a hízelgők és talpnyalók hada. Báthory Zsigmond példamutatónak nem nevezhető tetteire is fény derült. Az élet nehézsége rányomta bélyegét a településekre is. Ezt tetőzve még ott volt Mihai vajda kegyetlenkedése is. A székelyek pedig a nehezen kivívott szabadságjogaik megtartása mellett próbáltak kiállni. Az erdélyi problémák eléggé kihatottak magára a székelyföldi emberek mindennapjaira, és egyre inkább kiszolgáltatottá vált az ország mások kénye-kedvének. Néha a saját nyugalmuk és hatalmuk megtartása érdekében az előljárók furcsa dolgokra voltak képesek, hogy továbbá is pozíciójukban maradjanak. Bizony emiatt a döntésre jogosultak szerencsétlenségek sorozatát rántották magukkal. A zűrzavarból csak Bethlen Gábor fejedelem tudta kirántani az országot.

A regény főhőse, Apor Anna is annak a kornak az egyik elszenvedője. Az említett állami érdekek csapdájának egyik foglya. A székely nemesi családból származó Annát boszorkányságért kezdik vallatni, hogy majd bűnösként máglyára küldjék. A vádak között szerepel a feslett erkölcsűsége (mert más nem is lehet), egy pap megölése, a férfiak megrontása, megigézése, a házasságtörés, a tűz élesztése és gyújtogatás, bányaomlás és így tovább. A havaselvei hadjáratból hazatért székelyek szabadságtól való megfosztása miatt kitört lázadást is az ő nevére írták. Bűbájosságát, főleg a tanúk vallomása szerint, ha igazak, ha nem, kényszerítik bevallani. Anna pedig nem tud vezényszóra beismerni olyan bűnöket, amelyeket nem követett el. A vádak viszont eléggé ködösek és nem megalapozottak. Hogy igazából mi lett a hosszú tortúrán átesett nővel, arról nem kapunk egészen tiszta képet. Egyesek szerint megégették, mások szerint a börtönben felejtve búcsúzott életétől, de voltak olyanok is akik azt állították, hogy Bécsbe menekült, s ott védelmezi a csíkiakat. 

A regény felhívja a figyelmet azokra a kegyetlenségekre, amelyeket azért találnak ki a hatalmasok, hogy eltereljék a figyelmet az igazi bajról. Hogy mikor milyen módszert alkalmaznak a zűrzavarokban, az szinte mindegy. Az eredmény a fontos. Ilyenkor jól fog számukra a figyelem elterelésre bedobott bűnbakkeresés.

Apor Anna helyzetét tetőzi még egy másik probléma is: a nők helyzete az akkori világban. Nem egyszerű kérdés. Kiszolgáltatottságuk nagyobb volt, s sokszor leleményességükön múlott a vádak alóli szabadulás. Nem volt könnyű hitelesnek maradni, s ugyanakkor eleget tenni az elvárásoknak.

*

Nagy Borbáláról halálának 30 évfordulóján egy kiállítással is megemlékeztünk, amit a könyvtár előtti nagy asztalon lehet megtekinteni a februári hónapban. A kiállítás anyagában megtalálható az író életrajza, műveiről néhány szösszenet, és képek róla, valamint a kiadott köteteiről. A könyvtárban lévő kötetek mellett a világhálón fellelhető írásokat és róla szóló dokumentumokat is felajánlottam az érdeklődő tanároknak és diákoknak.

Forrás: Tallózás a világhálóról

Fontosabb linkek:

1. Kájoni János Megyei Könyvtár – Hargita megyei személyiségek adatbázisa: https://szemelyisegek.konyvtar.hargitamegye.ro/hu/d/58/span-classundernagy-borbalaspan

2. Népújság – Nagy Adorján (könyvismertető): Édesanyám, én és Az áruló avar kagán: https://nepujsag.ro/articles/edesanyam-en-es-az-arulo-avar-kagan

3. Erdélyi Figyelő – Nagy Borbála: Az áruló magyar kagán: https://www.youtube.com/watch?v=T84WPusaIT0

Borbé Levente,

könyvtáros