Az utóbbi időben több könyvet is olvastam a képernyőfüggőségről. Az itt ajánlott könyv általában szól a függőségekről (konkrét eseteket tárgyalva), a hátterében húzódó okokról, lehetséges kiutakról. Nem a vészmadár hangján szól. Mindvégig egy biztos hang vezet, még a félelmetes poklon keresztül is, aki tudja, hol járunk és hova tartunk és bátorít, biztat, hogy lehetséges átérni a túlpartra.
Könyvajánló
Anna Lembke: DOPAMINKORSZAK
Mai, jóléti társadalmunk nagy hangsúlyt fektet az élvezetekre, ami egyre növekvő elvárásként nehezedik ránk és kényszeres fogyasztásra sarkall minket. Az élvezetek mennyisége vált az életminőség meghatározó tényezőjévé (annál értékesebb életet élsz, minél több, minél változatosabb, felfokozottabb örömökben van részed). Eközben egyre több a szorongó ember...
Ez a könyv, ami az élvezet és fájdalom szoros kapcsolatáról szól, kegyetlenül őszinte. Pszichológiai szakkönyv, ugyanakkor számomra, egyszerű, hozzá nem értő olvasó számára is érthetően magyarázza, hogyan működik a szervezetünk (a dopamin és más hormonok hatásai) és mi a saját részünk, egyben felelősségünk ebben. Abból indul ki, hogy a legtöbbet azok tapasztalatából meríthetünk, akiknek sikerült felülkerekedni súlyos függőség(ei)ken. És itt nem aluljáróban fetrengő drogosokra kell gondolni, hanem az elegáns üzletemberre, a gondoskodó családban élő tinire, a rendkívül tehetséges ifjúra, akik köztünk élnek. Konkrét, megtörtént esetek mentén vezet a szerző, mások és saját megélt tapasztalatait vizsgálja.
Az egyensúly megtalálása pedig -ugyanilyen őszinte, alapos, kitartó munkával- elérhető. “E könyv igyekszik gyakorlati tanácsokkal segíteni az olvasót a kényszeres túlfogyasztás elleni harcban, miközben életünk minden területén a fogyasztás motivál minket.” -írja a fülszöveg.
Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretnének megszabadulni valamilyen függőségüktől (legyen az a nassolás, shoppingolás, görgetés vagy ennél nyilvánvalóbb függőség), akik segíteni szeretnék a szabadulni vágyókat, és akik szeretnék megérteni, hogyan találhatunk egyensúlyt függőségekre épülő világunkban.
Dánél Hajnalka,
könyvtáros,
Petőfi Sándor Általános Iskola, Csíkszereda
* * *
Köszönetet kell mondjak Dánél Hajnalkának, hogy felhívta a figyelmemet erre a könyvre. Elolvastam, s aztán többször átböngésztem. Valószínű még sokszor a kezembe fogom venni…
Ebben a kötetben jól felvázolt, bemutatott konzumterroros életérzés valóban itt van velünk. Belopta magát a hétköznapjainkba. Részesévé váltunk. Pontosan ezért nem mehetünk el csak úgy mellette.
Mint tudjuk, a szükségletek és a kellékek között nagy a különbség. Ha az elsőre fókuszálnánk, úgy érzem jobban jönnénk ki. Sajnos a média, de főleg a világháló, sokkal nagyobb erővel dolgozik, mint a mi esetleges ellenállásunk. Ember legyen a talpán az a fiatal, és nemcsak, aki eme csábító kínálat hatására ellen tud állni. A könyv mégis megpróbál válaszokat adni arra, hogy mibe nem érdemes belekeveredni, hogyan védekezzünk az élvezetek hajhászásától, ha már benne vagyunk miként érhetünk el javulást, vagy teljes felszabadulást alóla. Na persze, az alól felmentést kérni, vagy menekülni nem lehet, amiben nyakig benne vagyunk, viszont valahogy meg kell találni, legalább igyekezni, s ha egy mód van rá fenntartani a számunkra oly fontos lelki egyensúlyt. Mindehhez ajánl, javasol, lehetőségeket, ötleteket és útmutatót ad könyvében Anna Lembke amerikai pszichiáter.
* * *
A végére hagytam a kötetben található kérdésekben formált ütős gondolatsorokat :
„Én csak attól tartok, hogy átesünk a ló túlsó oldalára. Mondhatni, túlpatologizáltuk a gyermekkort, és a mai gyerekek már szinte gumiszobákban nőnek fel, nehogy megsérüljenek. Csakhogy így esélyük sincs felkészülni a való életre. Azzal, hogy megóvjuk gyermekeinket minden nehézségtől, nem lehet, csak annyit érünk el, hogy halálosan rettegni fognak azoktól? Azáltal, hogy agyba-főbe dicsérjük őket mindenért, és erősítjük az önbecsülésüket, ugyanakkor nem szembesítjük őket a való világban várható következményekkel, nem lehet, hogy kevésbé lesznek toleránsak, és úgy fogják érezni, nekik minden automatikusan jár, miközben fogalmuk sincs a saját hiányosságaikról? Azzal, hogy minden vágyukat teljesítjük, nem lehet, hogy csak a hedonizmus1 új korszakának alapjait fektetjük le?”
A könyvet Bujdosó István fordította magyarra
Borítóterv: Müller Péter
Borbé Levente,
könyvtáros,
Márton Áron Főgimnázium, Csíkszereda
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése