Nem minden nap kerül az ember kezébe egy olyan olvasmány, amelyben követni tudja élete külső hatásokkal vegyített, rátukmált (erőszakos durvasággal, vagy kedvességgel) életérzést. Mihai Radu Átszivárgás című regénye visszanyúlik a hajdani nagyvezírünk által boldogan kijelentett „Aranykor” Romániájába, a rendszerváltás pillanataira, és onnan egészen a jelenig.
Igen, lehetne egy tér- és időbeli utazás egy kis bűnüggyel megfűszerezve, de korántsem ennyi az egész. Itt valami sokkal több történik szinte lappangó sejtelmességgel, és suttyomban. Ahogy szokás mondani, „lassú víz partot mos”, úgy, ahogy a napsugarak szinte észrevétlen beszivárognak a fügönnyön keresztül. Mint kiderül, ha a látszat azt is mutatja, nem éppen annak fényességével munkálkodik... A múlt is ezzel a módszerrel nyomul előre a mindennapi életünkbe.
A cselekmény egy fiatal lány forradalom előtti tragédiájával kelti fel a figyelmünket. 1989 decemberében szeretne megszökni az országból, de a határőrök észreveszik, és lelövik. Viszont a lány teteme eltűnik, mintha köd nyelte volna el. Anastasia tévériporternő és Rareș, a titkosszolgálat középkorú tisztje kezd nyomozni az ügy után. Szeretnének ennek a rejtelmes esetnek a végére járni. A kettejük kutakodása, és a körülöttük forgó mindennapok világa teljesen átitatja a történetet, úgy, hogy betekintést nyerhetünk a magánéletükbe is. Ami egy csöppet sem idegen tőlünk.
Az új világ, új elvárásai és hamis képzetei szorongást váltanak ki az emberekből. Tehát a rendszerváltás nem hozta el a kívánt változást. Sőt, a lelki sebek sem gyógyultak be. A szabadság pedig eléggé gúzsba van kötve. Gondoskodik róla a vadkapitalizmus.
A nyomozás végén szinte mindenre fény derül. Ha nem is úgy sejtették hőseink a kezdetekkor az egész eseményt, mégis valamelyest elégtételt kapnak.
Az egész történet egyáltalán nem lehangoló. Könnyen olvasható, néha vicces, és részint csipkelődő. Vidámsága és szórakoztatása közben elgondolkoztat, hiszen a közelmúlt történései még számunkra is igen frissek.
A kendőzetlenül bemutatott események folyása eléggé tiszta korrajzot mutat világunkról. Olyan, mintha görbe tükröt tartanánk magunk elé. Ebből csak tanulni lehet. Így, ennek tudatában, miránk nézve fontos a kilábalás ebből a helyzetből, és a megoldás keresése.
Magyarra fordította Szőcs Imre
Borbé Levente
könyvtáros
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése