Fűnyíró a Tündérkertben

Nagy lelkesedéssel vettem kezembe Botházi Mária Fűnyíró a Tündérkertben című új kötetét. Ezúttal sem csalódtam. A történetek, a kis szösszenetek, a karcolatok igen áthatóan mutatják meg az erdélyi magyar ember hétköznapi világát. Mindezt az író jó megfigyelőként teszi. Olvasáskor igazi képek villannak fel saját életünk megtörtént eseményeiből. Hamar rá kell jönnünk, hogy még költői túlzás sincs benne. Nyilván a történetek nagyrészt kitaláltak, de a mindennapjaink valóságából táplálkoznak.

A szomorkás állapotot ábrázoló ember mellett azért van egy hősi pátosz is, egy jól megmondom, hogy mit gondolok érzés. A nehéz élet bizonygatása is valami ilyesmi. Mégis, ha valami könnyűnek tűnik ebben a Tündérkertben, akkor már fölöttébb gyanús lesz az itt élő emberek számára. Hiszen nem ahhoz vagyunk szokva.

A kötetben is érezhető, hogy néha a fura hangulatot a saját szokásaink teszik még elevenebbé. A cselekedetek közbeni vagy utáni döntés számos esetben előfordul minálunk. Ezért a megfontoltság nem annyira hangsúlyos. Néha csak úgy sodornak az események. Egyik ilyen magatartás rájátszás arra, hogy számunkra mi jelenti a jót és a rosszat. Hogy itthon maradni, vagy menni, miközben az itthoni életet nem tekintjük rózsásnak. Ez egy jó kérdés, akár a politika, amelybe, ha akarunk, ha nem, de belemártózunk, időnként nyakig.

A történetek egy cseppet sem unalmasak Kovácsékkal, és végígkísérnek az erdélyi élet íratlan törvényein is. A szomszédok kukucsálásától kezdődően, az állattartásig, vagy éppen az otthoni mackónadrág viseléséig. A családi hangulatok, a házasság, az ünnepi mulatságok, a köszöntések, receptek, az „intézkedések” (pl: orvosi igazolás) sem maradnak ki. Mint tudjuk, mindehhez még néha napló is jár...

Mi is tudjuk, hogy hiába modernizálódtunk, ha a viselkedésmódunk inkább a hagyományosnak mondható felé kacsintgat. A hagyományokhoz ragaszkodó világot pedig jó lenne valami mással kiegészíteni. Egy kis esszenciával, amitől az ember jobban feloldódna a hétköznapok terhe alól. Mindezt Botházi Mária humorral, derűvel és néha kellő iróniával megfűszerezve teszi. Tényleg érti, hogy mi zajlik a fejekben. Ezért egyértelmű a főszereplők viselkedése. Hiszen az élethelyzetek adta szerepekben Kovácséknak, mint az erdélyi család megtestesítőinek, helyt kell állniuk. Nem szeretnek kilógni a sorból, még akkor sem, ha nem tetszik nekik, mert azt úgy kell, és nem másként.

* * *

A kötetben zajló kis események magával ragadják az olvasót. Habár jön, hogy egy csapásra elböngésszük, de mégis érdemes időt szentelni a különálló részeknek. Igazi csemegévé válhatnak. Többszöri olvasással is szórakoztató, és új gondolatokat lehet felfedezni benne.

A tartalmas írások nemcsak az erdélyi embereknek íródtak. A kis történetek túlmutatnak a korlátokon. A modern emberi lét elemeivel is lehet szembesülni.

Az író eddig megjelent kötetei

Ezért érdemes olvasókörökben megtárgyalni. Biblioterápiai foglalkozásokra is ajánlott, főleg ha már ismert csoportban folyik a tevékenység. Viszont teljesen új csoportoknál is egy gondosan összeállított történetcsokrot sikerre lehet vinni.

* * * 

Botházi Mária köteteiről írt beszámolóim:

1. Boldogság juszt is a tiéd: Botházi Mária „útravalója” – https://szekelyiskkonyvtaros.blogspot.com/2017/05/bothazi-maria-utravaloja.html?m=0

2. Biorobot: „Meglesni a magunk mindennapjait” – https://szekelyiskkonyvtaros.blogspot.com/2020/01/meglesni-magunk-mindennapjait.html?m=0

Interjú az íróval, újságíróval, szerkesztővel és egyetemi oktatóval

Botházi Mária: A nyilvánosságunk nem történetekben beszél rólunk, hanem elvont fogalmakban – https://www.youtube.com/watch?v=i9mtjWwsor4

Borbé Levente