A 2016. március másodikán, szerda délután öt
órakor a Kájoni János Megyei Könyvtár előadótermében kapott
helyet a Helikon esték
sorozat keretén belül az Olosz Lajos emlékműsor, amelyet a
költő születésének 125.
évfordulójára rendeztek meg. A szervezés a Helikon-Kemény János
Alapítványnak köszönhető.
Az est meghívottjai Kiss Olosz Klára, Olosz Lajos unokája, Cseke
Péter irodalomtörténész és H. Szabó Gyula, a Helikon-Kemény
János Alapítvány elnöke voltak.
A vendégeket a megyei könyvtár részéről
Bodor Katalin könyvtáros köszöntötte.
A köszöntőbeszéd után
H. Szabó Gyula ismertetője következett a hajdani Helikoni közösség
munkálkodásáról, értékéről, és arról, hogy ebben a szabad
írói társaságban milyen szerep jutott Olosz Lajosnak. Külön
kiemelte tevékenységének összetartó erejét. A
romániai magyar írók és költők szabad íróközösségének
fellegváraként működő Helikoni
közösség megalapozta a
következő generáció írói törekvéseit. A fiatal Olosz Lajosról
is beszélt. Az Arad megyei Ágyán látta meg a napvilágot 1891.
augusztus huszonharmadikán. Családjuk a közeli Kisjenőre
(Chișineu-Criș)
költözött át. Életének nagy részét itt töltötte. Öt
esztendős korában került nagybátyjához, Olosz Istvánhoz
Boksánbányára (Bocșa Montana),
aki hatással volt későbbi műveltségére. Nagybátyjának
vakvezetője, felolvasója és titkára lett. Az iskolát magánúton
végezte Nagykőrösön és Szegeden, majd jogi tanulmányait
Kolozsvárott folytatta. Ezt követően ügyvédi irodát nyitott és
jogászként dolgozott. 1944-ben 17 hónapra munkatáborba
internálták. Ezt követően nem engedték ügyvédként dolgozni.
1967-ben az írószövetség tagja lett. 1977-ben bekövetkezett
haláláig az irodalomból élhetett.
Cseke Péter irodalomtörténész, átvéve H.
Szabó Gyula gondolatait, A kisjenői
csonkafenyő címmel előadást tartott
Olosz Lajos életének fontos szakaszairól és költői pályájáról.
Ő maga 1968-ban ismerkedett meg véle. A Látóhegyi
töprengések és Olosz Lajos Félig
élt élet kötetekből
kiragadott idézeteket olvasott fel. Szerette a költészetet, de a
filozófiát is, amelyet Somló Bódog professzor hatása alatt
szívott magába. Verseit megjelentették az Erdélyi Szemlében, a
Pásztortűzben. A húszas években az Ellenzék napilap munkatársa
volt. 1923-ban jelent meg első kötete Gladiátorarc
néven, amelyben fellelhető Ady hatása. A kritika pozitívan
fogadta. E kötet után rátalált saját stílusára. 1926-ban ,
mint az Erdéyi Helikon egyik alapító tagja részt vett az első
helikoni találkozón. A második világháború végéig számára
kedves barátaival, Reményik Sándorral és Áprily Lajossal igényes
irodalmi levelezést folytatott. A folytonosságot az 1944-es
Bihar-hegységben felállított munkatárborba való internálása
szakította meg. Rabságának éveiről, az ott eltöltött
hétköznapjairól a feleségének írt levelekből tudunk meg
többet, és versben is megörökítette. 1967-ben az írószövetség
tagja lett. Költői pályafutásának második szakaszát a
szülőföldjén tett látogatása ösztönözte. 1977. április
26-án tért örök nyugalomra.
Továbbá H. Szabó Gyula beszélt a Helikoni közösségről,
az Erdélyi Szépműves Céh-ről, és Olosz Lajos ottani
munkásságáról. Természetesen a helikoni találkozók
házigazdáját, Kemény Jánost övezi a tisztelet, hiszen ő általa
vált a marosvécsi kastély az erdélyi magyar írók, költők és
értelmiségiek fellegvárává.
Az előadást Olosz Lajos unokája, Kiss Olosz Klára folytatta.
Nagytatájáról összegyűjtött, és erre az alkalomra válogatott
elektronikus fotóalbumot mutatott be. Egy kis időutazásba
kapcsolódhatott be a közönség. Minden egyes képhez egy történet
fűződött, ezáltal elevenedett meg az érdeklődők előtt Olosz
Lajos élete.
A képekkel és személyes élményekkel való tálalás emelte, és
bensőségesebbé tette az rendezvény hangulatát.
Az előadás után lehetett vásárolni az erdélyi
helikoni írók köteteiből. Többek között Olosz Lajos
összes verse is megtalálható volt.
Borbé Levente, könyvtáros
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése