Október elején a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium X. A filológia és a X. D. természettudományok profilú osztályok tanulóival belevágtunk az őszi Olvasói utazásba. A műveken átívelő kalandozás november végéig tartott. Mindezt Orbán Edina és Csata Emese magyar nyelv és irodalom szakos tanárokkal sikerült véghezvinni.
Első találkozásunkkor elmondtam, hogy miként fog lezajlani a tervezett programunk.
Az
osztályok, mint az elmúlt esztendőkben, két csoportra voltak
felosztva. Mindkét osztály diákjainak fele heti egy alkalommal
vett részt a kalandban. A foglalkozások egy kis bemelegítéssel
kezdődtek. A ráhangolódás után a kiválasztott irodalmi mű
került felolvasásra, és azt boncolgattuk, kérdések mentén
„szétbeszéltük”.
*
Első alkalommal a bevezető után beszéltem az olvasás bűvös erejéről. Arról, hogy miként tudja helyreállítani a figyelemzavart. Röviden: mert olvasás közben egy dologra kell figyeljünk. Éppen, amit böngészünk.
A mondanivalóm közé beékeltem két idézetet. Az elsőt Lázár Ervin: Az élet titka történetéből ragadtam ki, míg a másikat Lucian Blaga: Fölirat (Inscripție) c. költeményének soraiból választottam.
Ezt követően egy kis kedvcsinálónak, bemelegítésként, felolvastam Lázár Ervin: A bolond kútásó meséjét. Itt már arról a szikráról meséltem, ami bennünk van, és amit mindenáron felszínre kell hozni.
A fantázia fontosságáról is ejtettem néhány szót. Ezt követően egy színes falevelet mutattam be. Néhány gondolat erejéig elidőztem. A látottakat szófüzérbe szerkesztettem. A nap sugarait magába szívva távozik, de még magán viseli a fa üzenetét. Azt a fénybe zárt időt, amikor a tavaszi hóolvadás megmutatja a körülötte lévő dombocskák zöldjeit, és körös-körül megélemedik újra a kikelet.
A zárszó után jöhetett egy kis vidámság. Stefánovics Angéla (Anzselika Habpatron): Hogy írj verset egy perc alatt az irodalomról szóló mókás eszmefuttatását nézhettük és hallgathattuk meg.
Az elkövetkező foglalkozásokon a következő történetek kerültek boncolgatásra:
X.A
Békés Pál: Ottília
Lázár Ervin: Dömdö-dömdö-dömdödöm
Martin Ruber: Az is baj, ha nincs semmi baj
X. D
Hajnóczy Péter: A Hangya és a tücsök
Asztalos István: Történt az utcán
Rabidranath Tagore: A vándor
Ezekben a történetekben az egyén és a közösség viszonyát boncolgattuk. A lényeg az volt, hogy egy adott helyzetben miként cselekszünk. Mi számunkra a mérvadó. Mindenáron a beilleszkedést tartjuk-e fontosnak, vagy elgondolkozunk arról, hogy az újabb, vagy előttünk álló körülmények miként fognak befolyásolni. Másként szólva, elfogadhatók-e legalább azok a hatások, amik érhetnek. Főleg azt elemezgettük, hogy egy mérvadó esemény kapcsán milyen emberré válhatunk.
Mindenképpen, akkor is, ha nincs mindenre megoldás, akkor is valamilyen elfogadható módszert kell kihámozni a ránk nehezedő állapotokról.
Az összesítés során a kiválasztott művek lélektani elemzésével folytattuk. A történeteket újra felelevenítettük. Kibeszéltük azoknak szereplőit, és arról is ejtettünk néhány szót, hogy környezetünkben is léteznek hasonló emberek, hasonló problémákkal (megnevezés nélkül).
A művek kiértékelésénél a diákok ráéreztek a dolog lényegére. Különféle vélemények születtek. Ez így rendben van, hiszen, ha egyet is akarunk (nyugodt élet, biztonság, békesség, szeretet stb.), azt másként éljük meg és dolgozzuk fel. A fontossági sorrend más, de a végső cél, ami oda vezet, ugyanaz.
Az összesítés követően a következő dalok, szavalat hangoztak el:
Weöres Sándor: Ki minek gondol – Koncz Zsuzsa előadásában
Lackfi János: Véletlen – Lovasi András előadásában
Petőfi Sándor: Anyám Tyúkja (Petőfi kínaiul). Előadók: Bor László, Pável Miklós (2003)
Fényképezte: Borbé Levente, Orbán Edina és a foglalkozáson résztvevő diákok
Borbé
Levente,
könyvtárpedagógus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése