Workshop-délután iskolai könyvtárosoknak

A Könyvtárosok Napja alkalmából 2026. április 29-én délután a csíkszeredai Apáczai Csere János Pedagógusházban workshopok és szakmai viták sorozatára került sor.

Bedő Melinda és Hațegan Corina könyvtárosok, a Kájoni János Megyei Könyvtár munkatársai a könyvtárosi hivatásról, annak fontosságáról, az iskolákban betöltött szerepéről beszéltek.

Dunkler Réka-Kinga, a székelyudvarhelyi Bethlen Gábor Általános Iskola könyvtárosa a könyvtári tevékenységek jellegéről szóló közös tapasztalatcserére hívta a kollégákat.

Dr. Szántó Bíborka egyetemi előadó, mentálhigiénés szakember és Moșneagu Andrea közgazdász, mentálhigiénés szakember is tartott workshopot Számít-e, amit csinálok? címmel a szerep-újragondolásról és a megtartó erőkről a könyvtárosi hivatásban.

Többedmagammal Dunkler Réka-Kinga csoportját választottam. Réka a már kipróbált és jól működő rendezvényeit, programjait mutatta be. Közvetlensége az iskolai könyvtáros kollégákra is hatott.

Szó esett a hivatásunk megéléséről abban az intézményben, ahol dolgozunk. Ugyanakkor kiemelte közösségformáló szerepünket az iskolában. Egyáltalán mit jelent mostanság iskolai könyvtárosnak lenni?

 Az érdekes és figyelemfelkeltő bemutatók gyakorlati részekkel voltak összekötve, ahol kifejthettük szakmai véleményünket is. Végül, de nem utolsósorban a tapasztalatcserék mentén újabb lehetőségek bukkantak fel a modern könyvtárosság gördülékenyebbé tételéhez.

 

Köszönjük Márdirosz Ajka-Klárának és munkatársainak a szervezést, valamint a lehetőséget, hogy részt vehettünk ezen a közös elgondolkodtató, inspiráló és motiváló workshopon.

Fényképezte: Márdirosz Ajka-Klára és Borbé Levente

Borbé Levente,

iskolai könyvtáros

Girl in Pieces – Lány, darabokban

Jelenünk egyik komoly problémájára, az élettől önkezüleg való megválás bajára hívja fel a figyelmet ez a könyv. Egy lány fájdalmas küzdelmét mutatja be, a fájdalmas és zűrös, kilátástalan hétköznapjaiban, a megoldások kereséséig.

A történet igen megrázó, ugyanakkor tanulságos. Pontosabban, hogy miként lehet kijutni egy letargikus, lelki-zavaros és „elmebajos” állapotból úgy, hogy értelmet nyerjen az életigenlés.

B.L

*

A kötetről szóló beszámolót szintén egy tizenéves lány írta:

Charlie Davis egy 17 éves lány, aki öngyilkossági kísérlete után bekerül egy pszichiátriára, ahol Casper doktornő viseli gondját.

Miután Charlie apja meghal, az anyja folyamatosan veri őt és emiatt Charlie elmenekül otthonról. Az utcán él egyedül pénz és élelem nélkül.

Charlie a pszichiátrián olyan lányok körében van, akik szintén vagdossák vagy bántják magukat valamilyen módon. Egy ideig Charlie egy szót sem szól csak hallgatja, amit mondanak neki. Casper doktornő, annak ellenére, hogy Charlie nem beszél, ő mindig megkérdezi, hogy érzi magát és mindig kedves hozzá, emiatt Charlie lelkiállapota javul.

Egy idő után anyja anyagi helyzete már nem engedi, hogy ott maradjon a pszichiátrián, ezért az egyik régi barátjánál száll meg de nem marad ott sokáig, mivel talál magának lakást és állást is.

A munkahelyen új barátokat/haverokat szerez és összejön egy ott dolgozó fiúval. A fiú, Riley, alkohol függő, így kapcsolatuk nem tart sokáig, mivel folyton be van rúgva. Charlie rajta kapja őt egy másik lánnyal és nagyon kiborul. Pánikba esik és újra megpróbál öngyilkos lenni, de szerencsére a barátai megmentik őt. Charlie talál magának egy új munkahelyet messze Rileytól, és új életet kezd.

A beszámoló szerzője

Borbé Zsófia,

Petőfi Sándor Általános Iskola,

Csíkszereda