2023. november 28., kedd

Miklós József emlékünnepség 2023

2003. november 26. volt az a nap, amikor meg kellett válnunk szeretett kollégánktól, a kiváló nyelvésztől, tanártól, fordítótól, idegenvezetőtől és szerkesztőtől, az autóbalesetben elhunyt Miklós Józseftől. Váratlanul ért minket a hirtelen halálhíre. A tragédia Székelyvaja határán következett be, ahol egy kereszt és egy kopjafa jelzi annak helyszínét.

Húsz kerek esztendő úgy röpült el, mintha a tanár úr még most is közöttünk lenne. A gimnázium megőrizte e kiváló nyelvész szellemét. Ezért is készültek fel kellően az emlékünnepségre.

November 27-én, hétfőn 13 órai kezdettel a 20 évvel ezelőtt elhunyt Miklós József, iskolánk egykori tanára és igazgatóhelyettese emlékét idéző rendezvényre került sor a Márton Áron Főgimnázium dísztermében.

A rendezvényen az intézmény munkatársaival együtt emlékeztek a volt és jelenlegi diákok, valamint a hajdani barátok is.

Markó Ilona igazgató köszöntőbeszéde után Csonta Noémi magyar nyelv- és irodalomtanár bekonferálta a megemlékezőket. Sorrendben a következők voltak:

Lászlófy Pál fizikatanár, iskolánk volt igazgatója,

Székedi Ferenc újságíró, szerkesztő, iskolánk 1962-ben végzett tanítványa,

Aczél Péter László egykori hokista, sportújságíró, iskolánk 1974-ben végzett tanítványa,

Köllő Ferenc zenetanár, kolléga, barát,

Borsodi László magyar szakos tanár, költő.

Fellépett iskolánk Simon András zenetanár által vezetett zenekara, diákjaink által elhangzottak szavalatok, illetve Miklós József szöveggyűjteményéből kiemelt részletek is.

Végezetül fr. Timár Sándor Asztrik ferences szerzetes, a csíksomlyói kegyhely igazgatója idézte meg Miklós József mint a csíksomlyói pünkösdi búcsú bemondójának emlékét a díszteremben elhelyezett emléktáblánál.

Természetesen a könyvtár is csatlakozott ehhez a rendezvényhez. Az emlékünnepség hangulatát növelte a könyvtár előtti Miklós József munkásságáról és életéről szóló kiállítás. A kölcsönzői részen „állandó kiállításnak” számító könyvgyűjtemény fogadja az olvasókat, a falon a tanár úr fényképével és emlékplakettjével együtt tekinthető meg. Egy kis kiállítást hoztam össze a Miklós József gyűjteményből, amelyben helyet kapott a határidőnapló, utazásai során összegyűjtött térképek és szórólapok, főleg a diákkori és pedagóguskori tankönyvei és más személyes tárgyai is.


Zárszóként elmondhatom, hogy Miklós József tanár úrral három esztendeig voltunk kollégák, de tudását, kiváló nyelvérzékét, amely kimagasló volt, csak szerénysége és embersége nőtte túl.

Borbé Levente, könyvtáros.


2023. november 27., hétfő

Olvasói utazás térben és időben

2023. november 25-én, szombaton, meghívást kaptam az MCC keretén belül egy megduplázott előadásra.

A helyszín a Székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium bentlakása volt.

A kép forrása:  https://hu.m.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Mcc_logo.jpg 

Az MCC kitűzött célja az, hogy az anyaországi és erdélyi középiskolás diákok, és egyetemre járó fiatalok számára érdekfeszítő, tartalmas, oktatást kiegészítő képzést tudjanak kínálni, ajánlani. A résztvevő fiatalok látókörének és szemléletének kiszélesítésére, illetve elmélyülésére hozták létre. A képességfejlesztőkön a jelenlévő diákoknak a gazdasági, politikai és társadalmi rálátásuk bővül. Ez alkalommal a témák közül a kultúra játszott fő szerepet.

Az olvasás szépségéről beszélek

Jómagam az olvasásról, a könyvtárak mai szerepéről beszélgettem, bevonva a jelenlévő fiatalokat.

Az irodalmi művek olvasásának a közös élményével kezdtem, ahol a folyamatos tapasztalás és tanulás által észrevétlenül eljuthatunk egy magasabb értelmi szintre. Hiszen az olvasás, röviden fogalmazva, nem más, mint az író segítségével egy ismeretlen univerzumba való betekintést nyújtó történet, ahol a böngésző lehet maga rendező.

Belelendültem...

A könyvekről való elmélkedéssel folytattam, ahol kiemeltem a közös beszélgetések előnyét. Előtérbe helyeztem a cselekmény felidézését, a szereplők jellemét, és természetesen beszélgettünk a történetben felmerülő témákról. Itt szó esett az olvasócsoportok létrejöttéről, fizikai és online megközelítésből. Ugyanakkor sor került a kedvenc könyvek ismertetésére is. Azokból közösen felépítettük a mi kis könyvtárunkat. Ebből a könyvtárépítésből rögtön kiderült, milyen kellene legyen a fiatalok könyvtárának irodalmi, és nemcsak szórakoztató részlege.

Mint ismeretes, a könyveknek egyéniség és társadalomformáló szerepük van. Megmozgatják a képzeletet, serkentik a problémamegoldó képességet, élményt adnak, valamint fokozzák a kreatív gondolkozást is. Mindez a megbeszélés által új formát nyer, alakítja az olvasó véleményét.

Fontos, hogy a fiatalok számára tényleg ajánlott legyen az irodalom, főleg olvasás szakértő, azaz olvasómesterek által legyen az javasolva. Hiszen ily módon kialakítható az egyén kritikai gondolkozása. A még több olvasás a megbeszéléseken túl a mű megértéséhez, értékeléséhez, s ebből kifolyólag annak az olvasó általi véleményalkotásához vezet.

Utolsó téma a könyvtár jelenlegi szerepének boncolgatása volt. Elsőként talán az, hogy nagyobb teret biztosít a tanulásnak és a kulturális szórakoztatásnak egyaránt. Tekintettel arra, hogy képes elkalauzolni az olvasóit, élmény keresőit, információ gyűjtőit az általuk kiválasztott dokumentumhoz úgy fizikai, mint online formában.

Kedves közönségem

Beszéltem a 2008-as esztendőben létrehozott Tudásközpontunkról. Egy ilyen hely kimondottan a szellemi és lelki táplálék fejlődésének az otthona kell, hogy legyen. Ezért említettem néhány olvasás ösztönző rendezvényt, mint például: felolvasómaraton, népmese napja, más ünnepekhez kötött programok, kirándulásoknál a helyi kultúrtörténet bemutatása, legendák, mondák mesélése. Nálunk az iskola- és könyvtártörténet az általam működtetett régebbi bevált repertoáromhoz tartozik. A versenyekre való felkészülés is ebben a térben zajlik, nyilván a pedagógusok és az általam nyújtott segítséggel. Amit még hozzátennék, hogy érdemes lenne legalább a IX. osztály számára a világháló szakszerű ismerete, hogy mit, hol és hogyan keressenek a diákok.

Előadásomat a biblioterápia bemutatásával fejeztem be, ami szintén felolvasott művek közvetítésével lélekerősítő, egyéniségformáló hatasú lehet. Utolsó lépésként felolvastam és előadtam Asztalos István: Történt az utcán karcolatát.

* * *

Az előadásaim alatt a diákok mindvégig aktívak maradtak. Úgy láttam, érdekelte őket a téma. Egy hullámhosszon tudtak maradni velem. 

A  résztvevő diákok és a szervezők
 

Számomra egy igen rendkívüli és pozitív élmény volt. Örültem, hogy e rangos rendezvénynek a részese lehettem. 

A képeket az MCC fotósa készítette

Borbé Levente,

könyvtárpedagógus


Vendégek a gimnáziumunkban

2023. november 24-én a József Attila Általános Iskola VII. C. diákjainak osztálya látogatott el a csíkszeredai Márton Áron Főgimnáziumba. A diákok kísérője Fodor Enikő osztályfőnök volt.


A látogatók betekintést kaptak a hajdani gimnáziumi könyvtárba és jelenlegi szerepébe, felidézve az olvasási szokásokat, a csíki és erdélyi könyv- és könyvtártörténetet, kiemelve a ferencesek tevékenységének fontosságát ebben a térségben. Ugyanakkor megnézhettek néhány régi értesítőt és könyvet, amelyeknek mostanra már felbecsülhetetlen értékük van.

A könyvtár bemutatását az iskola létrejötte és története követte egészen a gimnázium Csíkszeredába való költöztetéséig. A XX. századi iskolatörténet nagy részét Markó Ilona, az iskola igazgatója mesélte el az épület impozáns dísztermében.



Ezt követően a csapattal meglátogattuk a fizika, biológia és informatika laborokat. Végül az iskolamúzeumba mentünk. A múzeumban megtekinthették a régi bútorokban elhelyezett dokumentumokat, amelyek a gimnázium megalakulásától léteztek. Noha e téren hiányosságok vannak és nincs minden eredeti állapotban, mégis egy átfogó képet mutat az elmúlt több száz esztendő történetéről. A vendégek örömmel nézegették a nagy múltú gimnázium kincseit.

A látogatók utolsó utazása az épület folyósóin volt. Menet közben betekinthettek egy-egy osztályba is.

A vendégek csíkvármegye iskolai fellegvárának látogatásáról néhány fotót is készítettek emlékül.


Fényképezte: Borbé Levente


Borbé Levente

könyvtáros


2023. november 24., péntek

Transzcendencia és idegenség a XX. és XXI. századi magyar költészetben

Az elmúlt száz esztendő teljesen átforgatta a magyarság életszemléletét. Egyaránt kihatott a kultúra minden egyes területére. Ez alól az irodalom sem kivétel.

A könyv 18 tanulmányt tartalmaz, amelyekben a szerző 18 anyaországi és erdélyi költőnek az említett témában íródott lírai alkotásait elemzi. Sorrendben a következők: Füst Milán, József Attila, Kosztolányi Dezső, Dsida Jenő, Weöres Sándor, Szilágyi Domokos, Lászlóffy Aladár, Bella István, Kányádi Sándor, Szőcs Géza, Ágh István, Király László, Oravecz Imre, Balla Zsófia, Kovács András Ferenc, Lövétei Lázár László, Demény Péter és Dankuly Csaba.


Szilveszter László Szilárd: Transzcendencia és idegenség című kötete a XX-XXI. századi magyar költészet istenélményeit tárja elénk, kihangsúlyozva az idegenségtapasztalatot.

Az emúlt 100 esztendő alatti költői irányvonal eltérő képet mutat a korábbiaknál. A lírai modernség istenképének értékválságát, azonosságtudatát és hovatartozás tudatát legfőképpen a hiányérzet, a veszteség dominálja. Az ember alaptermészetét átitatja a reménytelenség gondolata. Sőt, mint létkérdést, az illóziótlanság illúziója hatja át. Az említett korszak költője erre a pesszimista szemléletre sarkallja érző és gondolkodó teremtményét, oly módon, hogy a választás lehetőségét szűkíti vagy kizárja. Helyette a visszavonhatatlan számvetést és a megtorlás képtelenségét hozza előtérbe.

A költeményekben megjelenő kiábrándultságról és az idegenségről való benyomást az alkotó az ellenkezés és elégedetlenkedés bemutatásával kelti. A Mindenható utáni vágyakozás megidézése is inkább gyermeteg, többnyire emberi alakban van ábrázolva. Az Istenhez való viszonyuk általában távolinak tűnő, hírnöki. Az emberi és az isteni mivolt közötti tekintélyes különbségeket nemcsak tudomásul veszik, hanem figyelemmel, ugyanakkor hódolattal és alázatossággal követik. Ebben a kontextusban egyidejűleg felfedezhető az egyediség, a magányosságba burkolódzó önazonosság kérdése is. Mindamellett szó esik a hitelesség, a bizalom, a hit kérdésköréről és ennek ellentétéről is.

*

Részemről, a kiolvasottak alapján nézve a műveket, az a gondolatom támadt, hogy az illúziók (bármilyenek is legyenek azok) túlélnek bármit, még a reménytelenséget és a kiábrándultságot is. A lázadás, ugyanúgy, mint az Isten után való sóvárgás, létünknek nem éppen a legtermészetesebb módja. A magasabb szférákból kapott üzenetek hiánya tesz boldogtalanná. A modern szemmel láttatott istenképek, istenélmények nem mindig barátságosak. Ezért születnek meg bennük az egyéni identitást célzó, néha létfontosságú kérdések.


A költészet egyfajta párbeszéd, általa közelebb kerülünk egy más világhoz, egy kicsit a természetfölöttihez. Az elmúlt 100 esztendő lírájában a szakralitás, ha nem is mintha gúzsba lenne kötve, de nagyon szorongó hatást kelt. Úgy van láttatva, mintha a csodák száját, ha vékonyan is, de leragasztották volna. Hiányzik a mindenség tüneményes érzése. Pedig a költeményeket olvasva mégis azt érezhetjük, mintha a Mindenható mégis jelen volna...

* * *

Külön öröm volt számomra azokkal a lírikusokkal találkozni, akik keveset szerepelnek a gimnáziumi tankönyvekben, és boldogan vettem tudomásul a kortárs költők bemutatását is.


Szilveszter László Szilárd tanulmánykötetét ajánlom irodalomkedvelőknek, pedagógusoknak és felsőbb osztályos diákoknak egyaránt.



Szerző: Szilveszter László Szilárd
A mű teljes címe: Transzcendencia és idegenség a XX. és XXI. századi magyar költészetben

Ezen a linken lehet olvasni a szerzőről:

http://padi.psiedu.ubbcluj.ro/marosvasarhely/szilveszter-laszlo/

Borbé Levente,

könyvtáros


Kivételes alkotások a Márton Áron Főgimnázium diákjaitól

E tanév kezdetétől a Márton Áron Főgimnázium szépművészeti tantermében lázas munka folyt a beavatott diákok körében. Az újraha...