Vida Gábor volt a Kájoni János Megyei Könyvtár vendége a Magyar Kultúra Napján

A teremben jelenlevő közel nyolcvan érdeklődő közül sokan olvasták már a regényt, derült ki a találkozón. A tavaly Déry Tibor-díjjal kitüntetett Vida Gábor kendőzetlen őszinteséggel válaszolt a feltett kérdésekre.

„Senkit és semmit, még önmagát sem kímélő írói stílus" jellemzi Vidát, idézte Tamás Dénes irodalomkritikus megállapítását Lövétei Lázár László a beszélgetés során,  jelezve, hogy Tamás Dénes és Borcsa János is recenzeálja a regényt a Székelyföld idei februári számában. Borcsa János „fejlődési regénynek" nevezi Vida önéletrajzi könyvét. Az Egy dadogás története valóban az író saját dadogásának törtnetéről szól. A budapesti Magvető kiadónál tavaly megjelent kötet írói életrajz, a kisjenői gyermekkortól a kolozsvári egyetemi évekig tartó történet, a felnőtté válás regénye. Kíméletlen feltárulkozás, vallomás a családról és szülőföldről, amelyből egy szubjektív 20. századi Erdély-történet bontakozik ki.

„Nem arra emlékezünk, ahogy ott voltunk egy helyzetben, hanem arra, ahogy elmesélték nekünk, és idővel ez a kettő összecsúszik" - jegyezte meg Vida arról, hogy a regényben leírt történetek mennyire igazak, vagy sem.
Vida Gábor beszélt arról is, amiről a regényben őszinte feltárulkozással ír: nagyapja alkoholizmusáról, több generációt érintő súlyos, ki nem mondott problémákról, tabukról. Gyermekkorában apai nagyszülei nevelték öt évig, dadogása három éves kora közül kezdődött, és kizárólag anyanyelvéhez kötődik, francia vagy román nyelven például sohasem dadogott. Arról is beszélt, hogyan sikerült leküzdenie dadogását.

Elmesélte az író azt a mozzanatot is, amikor felismerte, hogy súlyos alkoholproblémákkal küszködik, és úgy döntött, pszichológushoz fordul.

„A magyar irodalomban nem én voltam az első, aki az őszinteség falát áttörte – vallotta meg Vida a találkozón – Esterházy, Nádas, vagy Forgách Ferenc többek közt megtette ezt előttem. A falat akkor törtem át, amikor a pszichológusnál először meséltem el, és szembenéztem a saját problémáimmal".

„Vida Gábor története a mi saját erdélyi történetünk, minden erdélyi családban vannak ilyen közös történetek – hangzott el a beszélgetésben.

A találkozó végén sokan dedikáltatták a kötetet a szerzővel. Az első kiadás példányai már elfogytak az üzletekből, reméljük hamarosan lesz utánnyomás, és ismét kapható lesz a kötet Csíkszeredában is.

Link / Teljes szöveg, és fotók: http://konyvtar.hargitamegye.ro/hu/nd/585/vida-gabor-iro-volt-konyvtarunk-vendege-a-magyar-kultura-napjan

 Olvasói beszámoló a könyvről: http://hriskkonyvtaros.blogspot.ro/2018/01/tortenetek-amelyekrol-nem-illik-beszelni.html

Történetek, amelyekről nem illik beszélni

Az ősz végi sétát könyvvásárlással kötöttem össze. Vida Gábor Egy dadogás története című legújabb könyvét sikerült kézhez kapnom.

Már kezdetben hamar felkeltette az érdeklődésemet. Nem kellett hosszú időnek eltelnie ahhoz, hogy megkapjam, meglássam benne azt, ahogyan kirajzolódik egész erdélyi mivoltunk. A megélt hétköznapok és a belénk sulykolt „életmodell” sztereotípiákról mesél ez a regény, amelyeknek fő célja: inkább szenvedni mint jól érezni magunkat a bőrünkben. Ezeknek a megszokott és sokak által elfogadott íratlan szabályoknak a béklyójában vergődik az egyén, és nehéz kikászálódnia belőle, ha lépten-nyomon bűntudatot vernek bele.

Vida Gábor tulajdonképpen saját gyermekkorát írta meg, egészen a felnőtté válásig. Őszintén és kendőzetlenül ír a családjában zajló eseményekről, a rokonokról, a nyaralásokról, a cimborákról, az iskolai hangulatról, a katonaságról, a munkáról és tanulásról, s végül de nem utolsósorban az egész XX. századi erdélyi és hazai életképről.

Úgy kellett megélnie a tragédiákat, amelyekről nem szabadott beszélni, mintha mi sem történt volna. Sem alkoholizmus, sem öngyilkosság vagy betegség, ami a családja számára baj, de a „nagyközönség” előtt nem az. A melléfogásokat, ballépéseket és akármilyen tévedéseket a szülők nem akarják beismerni, mert akkor már ők is élhetetleneknek, elfajzottaknak számítanak. A gyereknek ezekről a szerencsétlenségekről ritkán szólnak. Sajnos, ha egy ifjonc nem tud az előtte eltitkolt eseményekről-dolgokról, akkor is ugyanúgy kiveszi a részét belőle. Sőt, még rosszabb neki, mert saját magát is hibáztatja a feszült hangulatért. Eme negatív hatások ellenére az emberben megvan a megfelelési kényszer a szülei és a közelálló felnőttek iránt. Ha meg beszél róla, akkor ő a mumus, aki mások előtt megsértette a család méltóságát. Sőt, a gyereknek a kötelessége az, hogy a száját befogja és engedelmeskedjen szüleinek. A szülők pedig, kialakítva ideális képüket a világ előtt, házasságuk után nem követnek el bakikat, hanem ügyesen, tiszta lelkiismerettel éldegélnek haláluk napjáig. Az álszenteskedő kreált valóság a gyerekben zűrzavart okoz. Vida dadogásának kialakulása is valahol ebben a megfelelési kényszerben gyökerezik. Az sem volt kutya, amit egyes csúfolódó lelki terminátoroktól el kellett szenvednie. Ennek leküzdését pedig szüntelen, tudatos igyekezetének köszönheti. A katonaság elvégezte után az egyetemre már bátran, és „új” emberként érkezik. A dadogás már nem játszik nagy szerepet az életében.

A történet eléggé megrázó, ugyanakkor tanulságos. A közös ostobaságunk tükörképe. A felelősségre vonás nem minden esetben a szülők vagy felnőttek kiváltsága. Nem is kell őket csodálni, de jó lenne szeretni, ha hagynák. S mindez mégsem a bántás, vagy a bosszú fegyverével van tálalva, inkább a megoldások felé mutat. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha beszélnénk problémáinkról, mert a kimondatlan szavak gúzsba kötnek, nem engednek felnőni. A mindennapi tabuk alól felszabadulva mindenképpen egy jobb közösséget tudnánk összekovácsolni.

Mindannyian tudunk a földi életünk végességéről, sebezhetőek vagyunk. Akkor csak rajta! Ne tartogassuk magunkban a felgyülemlett szennyet, mert mindig vannak emberek, akik segíteni szeretnének problémáinkon. A feldolgozatlan ügyeket nem lehet szőnyeg alá söpörni, mivelhogy olyan, mint a ragály. Úgy hagyva pedig nyugodtan tovább lehet adni hülyeségünket generációkon át. 

Borbé Levente
könyvtáros

Csíkszereda

Szilveszter László Szilárd kötete saját olvasatomban

Szilveszter László Szilárd munkája, a Félúton Ég és Föld között kötete, amelynek alcíme: Identitásalakzatok a második világháború utáni erdélyi lírában, 2016-ban látott napvilágot.

A magyar irodalom trianoni döntés utáni helyzetében kerülő, az anyaországon kívül élő magyarok, és ezen belül is az erdélyiek, költői lélegzetvételének bemutatója ez a munka. A kor előzményeként számon kell tartani ezt a történelmi pillanatot. Igazából eme múlt következményeként megélt második világháború után élő magyar ajkú értelmiségiek identitáskereséséről szól. A szerző tíz költőt vonultat fel ebből a szakaszból. 

 

Szilveszter László Szilárd kötete rávilágít, arra, hogy akkor bizony létezett regionális megosztottság a magyar irodalmon belül. Igen, mert az új helyzet teljesen más életszemléletet kívánt, attól a perctől, hogy az anyanemzettel való viszony már nem ment simán. Ez a földrajzi megosztottság még az 1989-es rendszerváltás után is érezteti hatását. A művek nagyjából három korszakot felölelő időszakból származnak. Nagyrészt a második világháború utáni 40-es évek közepétől a hatvanas évek közepéig, majd innen a 80-as évek végéig, valamint az 1989-es rendszerváltás utáni esztendőkre tagolódik. A három korszak világosan érezteti hatását az irodalomban egyaránt. Minden egyes korszak politikai-ideológiai hatása, ha nem is megalkuvóan, de rányomta bélyegét az irodalomra is. A korlátok között dolgozó romániai (főleg) erdélyi líra kimagasló személyiségeinek költészetét bemutató kötet elkalauzol bennünket abba a világba, amelynek alkotóiról mostanság ebben a formában egyre kevesebbet hallunk.

A mű olvasása közben jómagam „ég és föld között valahol félúton” találtam magam. Minden egyes résznél és fejezetnél egy kicsit elidőztem, és próbálva hatása alól kikerülni, az ész oldaláról, meg a költészet szempontjából szerettem volna megközelíteni, véleményt alkotni a könyvben leírtakról. Akkor is, ha nekem ez nehezen megy, mivel a racionalitás nem az erősségem. De a többség által elfogadott racionalitást is felfoghatjuk elfogadott illúziós elméletnek, mivel számomra az a helyes, ha valahol félúton tudunk lenni. Ne távolodjunk el a tények hosszú sorától, mert a világunkban azok mutatják az utat, s vele együtt járó következtetésként leszűrt végeredményt is. Viszont az elszakadást sem a transzcendenstől, a mindenen túlitól, s mégis zsigereinkben élő megmagyarázhatatlan élményektől, amelyek a létet igyekszenek megkönnyíteni, ha nincs túlnyomás a „valóságérzetesek” részéről, nem mindig látom érdemesnek.

A fenti gondolatok margójára elmondhatom, hogy valami hasonlót éreztem a mű olvasása közben. Van benne egyediség, egy komplex alkotás, s mégis könnyen olvasható, élvezhető.

Ahol ismereteim hézagosak voltak a felsorolt költőknél, ott az utánaolvasás szükségeltetett. Ez történt Szőcs Gézánál és Demény Péternél. De azért semmit nem von le értékéből miközben elmerengtem rajtuk.

Érdekesnek tartottam a tíz kiválasztott költőnek munkásságát, szakmai és a mindennapokban megélt életüknek hullámzó változatosságát. Bármennyire is különélő eszméknek, gondolatoknak tűnt, úgy fejezetenként, mint a finálé utolsó mondataiban is minden összeforrt.

Hiányérzetem volt az előszóval kapcsolatban, mégis a teljes anyag elolvasása után elpárolgott ez az érzés. Talán azért, mert még nem rajzolódott ki a munkáról az összkép a felvetett témával kapcsolatban. Pedig részenként igen figyelemreméltóan le vannak bontva a történeti hátterek, meg a korszakváltások, és az egyénenként megélt személyiségek költői mivoltjai.

Kivételesen tetszett a részbevezetőkben összegzett ideológiák (politikai és társadalmi hátterek) ismertetése. Gondolok a második világháború utáni kommunista diktatúra berendezkedésére, a hatalom megszilárdulására, az aktív és passzív ellenállásra, s az említett időszak költő szerepére.

„Az a tény, hogy az erdélyi magyarság – bizonyos szempontból nemzetiségi szubkultúrának tekinthető...” (20 old.), gondolatsorral nem tudtam kibékülni. Én ugyanis más megvilágításban élem meg ezt. Úgymond vannak kisebb népek, nemzetek, mint az erdélyi magyarság, mégis egyek, bárhol legyenek, s ettől függetlenül nagyot alkotnak. Ha a magyar kultúra részei vagyunk, akkor maradjunk annak, de semmiképpen sem szubkultúrának. Egyébként mindig is úgy éreztem, hogy az erdélyi kultúrának van egy erős íze, amit a sokarcúság jellemez. S ezt másnak vélem, mint a színmagyar anyaországi közeget. Néha az az érzésem, hogy számukra bizonyos dolgok a műveltségünk értékei között elérhetetlenek. Mi pedig jobban oda kell figyeljünk miként tálaljuk azokat a szempontokat, amellyel számukra is elfogadhatóvá válik. Részünkről akárhogy is, de komoly intelligenciára vall.

Az ötvenes-hatvanas esztendők költészetének sorsa a pártpropaganda ellenőrzése alatt próbált többet nyújtani, ahol a „népen” volt a hangsúly és az „egyéni” megnyilvánulások teljesen háttérbe szorultak.

Kányádi mégsem vált az akkoriban számított kommunista költővé. Kányádiban még az ideológiai üzenetet hordozó költeményeiben is érzem a többértelműséget (30-31 old). Lehet, hogy jómagam láttatom bele, s a csupasz valóság mégis a leírt egyszerű gondolat... Jó példa erre az 1957-ben megjelent Sirálytánc kötete, amelyet megjelenése után kis időre bezúzták. A colour local (sajátos helyi jellegzetesség) (33 old). eszmét helyesnek tartom, külön örülök, hogy szóba került, hiszen éppen ettől másabb az erdélyi magyar irodalom azoknál, mint akik az egyetemes emberi általánosságba kapaszkodnak.

Lászlóffy Aladár az avantgárd gyökerekre támaszkodott, nem hagyva el a népi szellemi líra feldolgozását sem. A hatalom nyomására született „korszakalkotó” versei mögött is megbújik valami, aminél fogva több lesz az egész költemény. Hozzátenném: a folytonos önazonosság megtartása a legkeményebb feladatnak bizonyult a kommunista diktatúrában. Úgy írni, hogy közben meg ne hazudtold magad, s mégis eleget tegyél annak az erőszakos ideológiának, még kísérletezésnek sem kevés.

Szilágyinál egyszerűen nagyszerű, mondhatnám úgyis, hogy remekbe sikerült az idézetek választása. Több helyen is megrázó élményt hagyott a lelkemben. Nem lehet szabadulni a transzszilvanizmus eszmei gondolatától, de felfedezhetjük az avantgárdot, valamint egyfajta balladisztikus-népies modernséget is. Nehéz olyan világban alkotni „ahol a lélek csak hálni jár az emberekben”. Szilágyi viszont ebben a közegben is igyekezet intellektusával helyt állni.

Farkas Árpád és Király László egy csokorba való tálalásánál egy kicsit elgondolkodtam, de mi tagadás, nekem sem forogtak róluk más gondolatok a fejemben. A tradicionális székely közösségek életképessége egyfajta reményként jelenik meg költészetükben.

Balla Zsófiának külön örültem, hogy bekerült az elemzett költők sorába. Egy nagy egyéniség, akiről: méltánytalanul elfeledkeztek. Az ő lírai világában érezhető a tragikum, a veszteség, a számvetés, a világtól való félelem, a szembeszegülés és a kisemmizettség nyílt felvállalása.

A hatvanas évektől talán egy picit költőként is jobban lehetett „szárnyalni”. A szerző szabadságmorzsaként adagolja eme gondolatokat az olvasóknak, amihez kötöttségek párosulnak.

Szilágyi Domokos kötetei a hetvenes években szinte egymás után jelennek meg, szám szerint öt. Ennek ellenére a költő inkább depresszív hangot üt meg. A nemes emberi értékek válságára hívja fel a figyelmet, ahol már a remény sem ad megoldást. Ezzel ellentétben a szerzőt idézve „a Lászlóffy-lírában viszont leginkább a példázatszerűség és a racionalista szembenézés érvényesül” (76 old.). Kányádi verseiben pedig a nyelvi identitás, a szülőföld mitikus tere kap hangsúlyt.

A kijelentés, miszerint Farkas Árpád illúziótlan költő lenne, ezzel nekem sarkít Görömbei András eszmefuttatása (87. old). A költő mindig is felülír, illúziót teremt, egy kicsit több, és átjárást biztosít a látható kézzel tapintható hitetlen Tamás, és az elérhetetlennek tűnő, szárnyakat adó végtelen játéka felé, még akkor is, ha túl földhözragadtnak tűnnek sorai. Természetesen az enyém is csak egy vélemény. Inkább úgy hat, mint aki az embertől elrabolja az álmokat, s ezt mennyire kellemetlen megélni.

Kányádi műveinek bemutatása során a 112.-ik oldalon található gondolatsor is elgondolkodtatott. Valahogy kevésbé éreztem a párhuzamot az erdélyi magyarok sorsát illetően a 20 századi indiánok és az ószövetségi zsidóság helyzetének megelevenítésénél. Inkább, mint példát láttatott bennem a jó öreg Kányádi, hogy azoknak is volt egyfajta múltjuk. A hasonlóság esetleg a mostoha körülményeknek tudható be. 

 

Lászloffy Aladár reményvesztettsége helytálló (117 old.). Mégis úgy érzem (lehet, hogy megint belemagyarázom), az identitás, az emberi méltóság, a tisztán maradás megőrzéséért vívódik kegyetlenül. Oda pedig elengedhetetlen néhány „reményvesztett” gondolat, de segítség szükségeltetik, hogy utána talpra lehessen állni. Végül is valami hasonló jelenik meg a Képzeletbéli ásatásban. A mindenkori eszméken és főleg rögeszméken való felülemelkedés. Mert a konkrétumok csak addig helytállóak, amíg biztonságot tudnak nyújtani.

Király László Kővadászok klubja poémáját nem tudtam félreérteni. Most is azok a gondolatok cikáznak át rajtam, s ugyanúgy érzékeltem a súlyát, mint anno... Külön öröm, hogy „bele lett csempészve”. Idézet a versből: „Tudjátok, milyen egy vérben ázó ország.”

Tetszenek Balla Zsófia költeményeiből azok a gondolatok, amelyek a társadalomban is tapasztalhatóak. Sajnos a kővé dermedtnek hitt múltbéli lenyomatok, újra szárba szökkenve továbbélnek. Cs. Gyímesi Éva gondolata Balla Zsófia Vízláng kötetéről nekem sok, és sokk (128 old.). Én inkább az elérhető élmények hiányát érzékeltem, amit igazságtalanul eloroztak tőle. A tragikus és ironikus képek felszabadító jellegét a szókimondás adja meg.

Elgondolkodtatott az is, ahogyan Szőcs Géza költészetét mutatta be a szerző. Letisztult bennem a költő gondolatmenete, önelemzésen túli nemzeti számvetése (138-139 old.). Verseiben ugyanúgy, mint kortársainál, felfedezhető a számvetés, az önelemzés, de mindezt játékosan, iróniával megspékelve tálalja elénk.

Kovács András Ferenc igazi nyelvmester, aki játszva a régi szavakkal újat alkotva tesz igen nagy benyomást az olvasóra. A hatalomra szegezett ironikus célzatait pedig elég nehéz félreérteni. Telitalálat volt az Übüper utazása Micsináljukban című költemény megidézése. 

 

Az 1989-es rendszerváltást követő költészet bemutatására nagyon kíváncsi voltam, mivel keveset is olvastam róla. Meglepően hasonló gondolatmenetünk van. Ezért nem tudtam annyira „kritizálni”. Valóban e korszakban több kell a humorból, mint máskor valaha. Sokunk számára ezáltal sokkal elviselhetőbbé válnak a hétköznapok. Sajnos a politikai rögeszmék sem változnak oly könnyedén, s ezért más köntösbe bújva élnek tovább... Ahogy Lászlóffy Vándor idő balladájában megjelenő sorok is jelzik, - „míg a világ: aki él, az visszaél”. Az aktualitás tragikomikumával állítja szembe az embert. Lehet, hogy kegyetlen időszak vala mindenki számára a kommunizmus, de „a szellemi tevékenységek kényszerű prostituálódásával (161-162 old.)”, gondolattal 150%-ban, mint az említett kommunizmusban jelentkező ügyes túltermelések, egyetértek. Hát igen, a közönség felé is kell nyitni, de vajon így? Ez megéri?

Kányádi új lehetőségként nyúl a magyar kérdés témájához oly módon, hogy társadalomkritikát folytat. A népies hangzású költemények új formáit öltve igyekszik feltárni az örökkévalót. 

 

Valóban, a Király lírájában fellángolnak a nemzeti eszmék, de azokon túl, az is több. Viszont Kovács András Ferencnél ez sokkal józanabb. Amit az utóbbinál még megjegyeztem volna, az a túlzott, néha émelygést előidéző irónia. Itt elnézést kérek, kijött belőlem. Hiába, ízlések és... De hát a költő saját intellektusát keverve érzelmeivel löki elénk művét. 

 

Csattanós, de való, - saját értelmezésemben, hogy Demény Péter és Lövétei Lázár költészetére rányomja bélyegét a „rommagyar” hit.

Lövétei átírt versei talán új gazdákra találnak. A mai költők bizonyos részére jellemző ez a fajta verselési mód, ami nem mindig tud megérinteni. Pedig bennük is megvannak a micsoda jó gondolatok. Ezt több poémákkal is igazolják. Talán a könnyebb megértés végett. Nem tudom. Például az az idézet - „Nincs hátra más, mint a semmitevés - / ez az én munkám? / És nem is kevés...”. Itt az értelmezésen múlik az egész, saját szövegkörnyezetében pedig másképpen hatnak.

Demény Péter Istent kereső versei a legszebb befejezés. Megtalálni magunkban a bennünk lakozó űr ellenszerét, az a lét értelemadásának békés formája. Könnyebb a szemlélet, ha van támasz. Tisztább az öntudat, és az identitás sem teher, hanem vállalható ritkaság, amelytől varázslatosabbá válik az egyéniség. Így a transzszilvanizmus is egy értéket és büszkeséget sugározhat a kívülállók számára.

 

Összegezésképpen bevallhatom, hogy egy érdekfeszítő kalandban lehetett részem. Többször is fel fogom lapozni a művet. 

 

Bármilyen is egy írás, a személyes élményektől kevésbé lehet mentes, ha egyedi hangot akarunk megütni. Ez Szilveszter Lászlónak sikerült. Komoly, jól megfontolt, átgondolt és szerkesztett tanulmány. Biztos alapokon nyugszik. Irodalmárok, tanárok és diákok egyaránt csemegézhetnek belőle. Kiváló útmutatásokhoz juthatnak az érdeklődési körükhöz kívánt információk megszerzéséhez.

Link a rövid bemutatóhoz:  http://hriskkonyvtaros.blogspot.ro/2017/12/feluton-eg-es-fold-kozott.html

Borbé Levente

ReMeK-e-hírlevél 2018/1. számából

Mátyás király-emlékév lesz 2018

A magyar történelem leghíresebb és legismertebb uralkodója, mesék, mondák, legendák hőse, a bölcs és igazságos Mátyás király születésének 575. és trónra lépésének 560. évfordulója alkalmából Magyarország Kormánya a 2018. évre Mátyás király-emlékévet hirdetett. A Magyar Állandó Értekezlet zárónyilatkozatába is belefoglalt tényt hivatalosan 2017. december 11-én sajtótájékoztatón jelentette be Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár. A rendkívül sikeres Márton Áron-, majd Szent László-év után a Nemzetpolitikai Államtitkárságnak a Mátyás király-emlékévvel is fontos célja a magyar identitás erősítése a Kárpát-medencében és szerte a nagyvilágban. Az emlékév megszervezését és lebonyolítását ezúttal a korábbi emlékévekben is meghatározó szerepet vállalt Magyarság Háza irányítja. Az emlékév lehetőséget teremt arra, hogy a Kárpát-medencei magyarság közös ünnepségeket, konferenciákat, tanulmányi versenyeket és más rendezvényeket szervezzen, ami a magyar identitást ugyancsak erősíteni fogja. Az emlékév lebonyolítója a Magyarság Háza lesz, Csibi Krisztina igazgató irányításával – tájékoztatott Potápi Árpád János. Az emlékév ötletadója – akárcsak az előző két esetben – Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke és Gaal Gergely (KDNP) országgyűlési képviselő volt; ők Gergely Balázzsal, a Kincses Kolozsvár Egyesület elnökével együtt tanácsadó testületként segítik a Magyarság Háza munkáját.

Forrás és teljes szöveg itt: http://www.erdely.ma/matyas- kiraly-emlekevet-hirdetett- 2018-ra-a-nemzetpolitikai- allamtitkarsag/

Forrás: http://www.maszol.ro/index. php/kultura/89649-matyas- kiraly-emlekevet-hirdetnek- 2018-ra-a-karpat-medenceben

Tündérszó meseíró pályázat

A székesfehérvári Gárdonyi Géza Művelődési Ház és Könyvtár Egyesület kilencedik alkalommal hirdeti meg határok nélküli meseíró pályázatát. A pályázatra a világ bármely országában élő 8–15 éves gyermekek magyar nyelven írott meséit várják e-mailben, csatolt Microsoft Word dokumentumban, vagy postai úton 4 példányban, 2018. március 15-éig.

A pályázatra a 2003. január 1-je és 2009. december 31-e között született gyermekek meséit fogadják. A mese mellé, kérik, feltétlenül csatolják 1.) a meseíró nevét, 2.) születési idejét (év, hónap, nap), 3.) postacímét (ország, település, utca, házszám, irányítószám) és 4.) szülei egyikének lehetőleg e-mail címét vagy telefonszámát. A pályaművek terjedelme legföljebb 6000 leütés (körülbelül 3 nyomtatott oldal) lehet. Témájukkal, irodalmi formájukkal kapcsolatban nincs semmiféle megkötés. Egy pályázó csak egy mesét küldhet a zsűrinek. A pályázó a mese elküldésével hozzájárul műve bármilyen formában történő, külön ellenszolgáltatás nélküli, későbbi nyilvánosságra hozásához.

A pályázat szellemi mecénása Lezsák Sándor költő, a Magyar Országgyűlés alelnöke. A bírálóbizottság neves írókból áll. A díjnyerteseket oklevéllel és egyedi művészeti alkotással jutalmazzák. A döntést követő ünnepélyes eredményhirdetés 2018. május végén – június elején, az Ünnepi Könyvhéten lesz Székesfehérváron. A díjazottakat 2018. május 16-ig telefonon vagy e-mailben értesítik, illetve névsorukat a www.ggmuvhaz.hu honlapon közzéteszik.

A legjobb írásokat az Egyesület egy későbbi időpontban megjelenteti. További információ: Gárdonyi Géza Művelődési Ház és Könyvtár Egyesület, H-8000 Székesfehérvár, Sóstó lakótelep 1. Magyarország, tel: +36 22/501-161; tunderszopalyazat@gmail.com

Forrás: https://palyazatmenedzser.hu/ 2017/12/13/tunderszo-meseiro- palyazat-3/

A Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont négy új kiadványát mutatták be

A Kájoni János Megyei Könyvtár előadótermében 2017. december 7-én a székelyudvarhelyi Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont négy új kiadványát P. Buzogány Árpád közművelődési szakember, az intézmény munkatársa mutatta be az érdeklődőknek. A kiadványok közös jellemzője, hogy magas szakmai igénnyel készült, minőségi munkák. De nem csak az esztétikai élmény miatt érdemes kézbevenni és lapozgatni ezeket, hanem tartalmukért is: vidékünk hagyományait és mai mindennapjait hitelesen dokumentálják a fotók és a kísérőszövegek. A Székelyföldi népviseletek Haáz Ferenc Rezső képein című képeslapsorozat a székelyudvarhelyi múzeum alapítójának és névadójának, Haáz Ferenc Rezsőnek olyan akvarelljeiről készült, melyek erdélyi népviseleteket ábrázolnak. A jelenlevők megismerhették az udvarhelyszéki fotótáborok anyagából Balázs Dénes, a forrásközpont fotográfusa szerkesztésében és válogatásában megjelent két fotóalbumot: az Orbán Balázs szemével 2010–2013 címűt, amely összesen 56 települést, 11 községet mutat be, a Másfél évtized képesszenciája című pedig, 128 oldalon, az eddigi fotótáborok alkotóinak díjazott felvételeiből állt össze, az utóbbi 15 esztendő 'képesszenciájaként'. A Tamási Áron nyomában Farkaslakán című album a falu neves szerzője születésének 120. évfordulójára jelent meg tavaly szeptemberben, a fotók mellett emlékezetes idézeteket tartalmaz Tamási műveiből.

Az eseményen készült videofelvétel megtekinthető itt: https://www.youtube.com/watch? v=sGazMxB9LkQ&feature=youtu.be

Forrás: http://konyvtar.hargitamegye. ro/hu/nd/574/a-hargita-megyei- hagyomanyorzesi-forraskozpont- uj-kiadvanyait-mutattak-be

A legfelső stáció - Molnár Vilmos új novelláskötetének bemutatója

A legfelső stáció címmel jelent meg Molnár Vilmos író legújabb novelláskötete. A csíkszeredai bemutatóra zsúfolásig megtelt a Kájoni János Megyei Könyvtár előadóterme 2017. december 6-án. A József Attila-díjas és Márai-díjas szerző a Székelyföld irodalmi folyóirat szerkesztője, mostanig hat kötete jelent meg. A legfelső stáció a második könyve a Bookart kiadásában. Ahogy a bemutatón elhangzott, rendhagyó és minimál-meséket, szertelen történeteket tartalmaz, különleges fordulatokkal, meglepő csavarokkal, amelyek térben-időben messze röptetik az olvasót, és amelyekben ott van az Isten mint szereplő. A kötet szerkesztője, Domokos Zsófia beszélgetett a szerzővel a novella- és regényírás sajátosságairól, különbségeiről, arról, miként is születnek meg ezek a rendhagyó történetek.

Videofelvétel a  könyvbemutatóról itt: https://www.youtube.com/watch? time_continue=2&v=Q5rSJJ3bYeI

Sajtóvisszhang: http://hargitanepe.eu/ novellat-irni-olyan-mint- soretes-puskabol-loni/

Forrás: http://konyvtar.hargitamegye.. ro/hu/nd/573/a-legfelso- stacio--molnar-vilmos-uj- novellaskotetet-mutattak-be-a- konyvtarban

Könyvbemutató - Gazda József: A Golgota útján

Gazda József kovásznai író, szociográfus, művészettörténész legutóbbi könyvének – A Golgota útján – bemutatójára került sor Sepsiszentgyörgyön, a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron termében, 2017. december 12-én. A rendezvényen a szerző beszélgetőtársa Kiss Jenő nyugalmazott könyvtárigazgató volt.

Ki irányítja a világot? Mit tehetünk a gonoszság ellenében? Milyen jövő vár az emberiségre és ezen belül a magyarságra? Ilyen és hasonlóan súlyos kérdések merültek fel az író–olvasó találkozón. Ezzel a kötettel egy újabb jegyzőkönyv értékű, 500 oldalas dokumentum került ki Gazda József szellemi műhelyéből, melyet történészek, politikusok, szociológusok és egyszerű olvasók egyaránt tanulságosan forgathatnak. Azt a magyar holokausztot kiáltja ugyanis világgá, mely a II. világháborút követően nyakunkba szakadt a kommunista diktatúra alatt, és közel félmillió ártatlan nemzettársunk életébe került.

Forrás: http://www.hirmondo.ro/ kultura/aggodalom-es- remenykedes/

http://www.3szek.ro/load/cikk/ 108607/a_multat_eltorolni_nem_ lehet_gazda_jozsef_ konyvbemutatoja

Angyalváró foglalkozások a székelyudvarhelyi könyvtárban

A székelyudvarhelyi városi könyvtár Látvány- és Hangzóanyag részlegén a gyermekeknek angyalváró foglalkozások zajlottak 2017. december 24-én délután. Szász Viktor népmeséket olvasott, továbbá rajzfilmeket néztek, színezési és rajzolási lehetőséget kínáltak fel az érdeklődők számára. A gyermekeket csak felnőtt kísérővel együtt fogadták.

Forrás: https://www.facebook.com/ Biblioudv/hc_ref=ARRXz9WmB_ dmtVi_ UOeacCqjDjkfxrGFQaVVnLx6XlloCf AQF6apYx6x8X_KboU5YyQ

Újra látogatható a nagyenyedi Bethlen Gábor Dokumentációs Könyvtár

Gordán Erika könyvtáros örömmel tájékoztatott, hogy 2017. november elsejétől ismét megnyílt a nagyenyedi Bethlen Gábor Dokumentációs Könyvtár. 'Várjuk a kutatókat és nyitottak vagyunk az együttműködésre a többi könyvtárral és múzeummal! Hétfőtől péntekig 8:30-tól 16 óráig látogatható a könyvtár.'

Csoportos látogatás előzetes bejelentkezéshez kötött. Bővebb információ igényelhető az alábbi címen: bibliothecabethlen@gmail.com

Forrás: rmke-levelezőlista, Gordán Edina könyvtáros

Nem a szerzőknek kell az anyanyelvű tankönyvek román fordításáról gondoskodniuk

Az anyanyelven megírt tankönyveket Romániában ezentúl nem kell az állam hivatalos nyelvére lefordítaniuk a tankönyvíró pedagógusoknak – tudatta 2017. december 14-én a Romániai Demokrata Szövetség (RMDSZ) hírlevele, Szabó Ödön képviselőházi frakcióvezető-helyettes bejelentését idézve. A politikus szerint az RMDSZ oktatásügyi szakembereinek sikerült elérniük, hogy az oktatási minisztérium újonnan közzétett tankönyvírási módszertana a román fordítás elkészítését az országos tankönyvkiadóra bízza. A kifejezetten a kisebbségek számára készült tankönyveket – anyanyelv, kisebbségi történelem, kisebbségi zenetankönyv – egyáltalán nem kell ezentúl lefordítani.

Szabó Ödön felidézte: 2013 óta a pályázati részvétel előfeltétele az, hogy a magyar nyelven írott tankönyvhöz a szerzők román fordítást is mellékeljenek, akkor is, ha csak ábécéskönyvről volt szó. Úgy vélekedett: Remus Pricopie akkori oktatási miniszter módszertana gyakorlatilag minden kisebbségi tankönyvírót alanyi jogon biztonsági kockázatnak nyilvánított.

Az RMDSZ politikusa rámutatott: az oktatási kerettörvény nem tiltja az anyanyelvi tankönyvírást, sőt, első lehetőségként említi. Ennek ellenére a miniszter rendeletben tette kötelezővé a fordítást a tankönyvírók és kiadók költségén.

Forrás: https://www.szatmar..ro/RMDSZ_ nem_a_szerzoknek_kell_ezentul_ az_anyanyelvu_tankonyvek_ roman_forditasarol_ gondoskodniuk/hirek/89021

Tanulmánykötet jelent meg Fodor Sándor íróról születésének 90. évfordulójára

Fodor Sándor emberi arca, segítőkészsége, 'elegáns úriember' mivolta bontakozott ki azon a kolozsvári beszélgetésen, amelyen a Csipike írójáról tartott emlékkonferenciára írt tanulmányokat tartalmazó kötetet mutatták be. Az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) – melynek Fodor volt az első elnöke – 2017 márciusában egésznapos konferenciát szervezett az író halálának ötödik évfordulója alkalmából, ezen felidézték alakját, munkásságát az előadók. A tanulmányokat összegző, Békében, háborúban, bontakozó kommunizmusban című, az Erdélyi Híradó Kiadó és az Erdélyi Magyar Írók Ligája közös kiadásában megjelent kötetben irodalomtörténészek, kortársak, tanítványok vallanak az íróról, a szerkesztőről, az emberről. A Bulgakov kávéházban 2017. december 7-én, az író születésének 90. évfordulóján tartott kötetbemutatón Karácsonyi Zsolt E-MIL-elnök köszöntője után Egyed Péter író, filozófus, egyetemi tanár és Bodó Márta újságíró, szerkesztő válaszolt Serestély Zalán kérdéseire, és idézte meg Fodor Sándor szellemét. Elsőként az általa betöltött mentorszerepre hívták fel a figyelmet, Egyed Péter szerint ugyanis azon kevesek közé tartozott generációjából, akik 'lelkiismereti kérdést csináltak abból, hogy a fiatal íróknak segítsenek, támogassák őket', ezért sokan mentek hozzá tanácsért. Nemcsak megbecsült, ünnepelt személyiség is volt, főleg a Napsugár olvasói számára. Szakmai szempontból, talán szász ősei miatt is, rendkívül precíz volt, ha kritikát írt, hallatlanul kivesézte az ismerethiányt, pontatlanságot, emlékezett Egyed Péter, aki szerint az emberi kommunikációban is az egyenességre törekedett, így az akkori szocialista világban 'felszabadító élmény volt' vele beszélgetni.

Az, hogy számos írása közül a többség csupán a Csipike-sorozatot ismeri, az akkori 'királycsináló' kritikusok hibája is, vélte Egyed Péter, aki szerint az erdélyi magyar irodalom szegényíti magát azzal, hogy mindig csak néhány nevet propagál. Fodor Sándornak is a Pantheonban kellene lennie, ez mindannyiunk felelőssége, vélte, az író kevésbé ismert kisregényeire utalva.

(…) Mentor szerepe, a fiatalok támogatása szintén jelentős, bár tudatosan készült ezekre az alkalmakra, úgy tanított, hogy észre sem vették. Csíki születésűként Fodor Sándor egyfajta mediátorként is működött a székelyföldi és kolozsvári értelmiség között, tudatosan vállalta ezt a szerepet, vélte Bodó Márta, aki szerint a katolikus lapokban főleg általa volt jelen Csíksomlyó, a ferences lelkület.

Forrás és teljes cikk itt: https://kronika..ro/kultura/ fodor-sandor-a-hiteles-iro- tanulmanykotet-jelent-meg-a- csipike-szerzojerol

Húsz év, ami már kultúrtörténet

Húsz éve jelenik meg Csíkszeredában a Székelyföld kulturális folyóirat, főszerkesztőjével, Lövétei Lázár László költővel Péter Beáta, a Liget.ro portál munkatársa beszélgetett a folyóirat múltjáról, jelenéről. Lövétei úgy véli, az, hogy ez a lap húsz éven keresztül fenn tudott maradni, többek érdeme.

'Ez a húsz év iszonyú hosszú tud lenni. Én 19 éve vagyok a lapnál, és lassan beláthatatlan, hogy mi minden jelent meg a folyóiratban. Hogyha végiglapoznám, valószínűleg én is meglepődnék, hogy mennyire gazdag ez a felhozatal. Ami nagyon fontos, hogy sikerült fennmaradni húsz évig. Ez nem olyan sok idő, ha például a Századok című történelmi folyóiratot nézzük, de húsz év már kultúrtörténet. Az érdem nemcsak a miénk, az enyém, hanem az alapítóké, akik kitalálták ezt a konstrukciót, a fenntartót is meg kell említeni, mert ha kihátrált volna mögülünk, akkor sokkal nehezebb lenne csak pályázati pénzből és a piacról megélni, és nem utolsó sorban az olvasóké is az érdem. Ha nem lennének a folyamatos visszajelzések, és itt nem feltétlenül levelekre gondolok, hanem arra, hogy meg is rendelik, meg is veszik a folyóiratot, és az 1600 példány el is fogy, szóval az olvasók figyelme nélkül valószínű, hogy beleunnánk, mert lehet ugyan csinálni folyóiratot akkor is, ha senki nem olvassa. De minek?'

Forrás és teljes interjú itt: https://liget.ro/studio/husz- ev-ami-mar-kulturtortenet

Lövétei Lázár Lászlóé az Év Legjobb Könyve díj

Lövétei Lázár László költő, műfordító, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője Alkalmi című verseskötete kapta az Év Legjobb Könyve díjat a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) irodalmi tagozatának estjén a budapesti Műcsarnokban, 2017. november 31-én – számolt be a Magyar Idők napilap.

Lövétei Lázár László kötetét Fekete Vince József Attila-díjas költő, a Székelyföld folyóirat főszerkesztő-helyettese méltatta. Személyes hangvételű laudációjában megemlítette, Lövéteit megkerülhetetlen költőnek tartja, nemcsak az erdélyi magyarság, hanem az összmagyarság számára is. „Ha egy embert kellene ajánlanom az erdélyiek közül, aki hitelesen szól szorongásainkról, dilemmáinkról, aki leginkább kifejez minket, egyértelműen Lövétei Lázár Lászlóra esne a választásom” – hangsúlyozta Fekete Vince.

Az ünnepségen Mezey Katalin Kossuth-díjas író, költő, az MMA irodalmi tagozatának vezetője köszöntőjében elmondta, hogy harmadszor adják át a díjakat, amelyekről titkos szavazás útján dönt a tagozat. A 2017-es Könyvnívódíjat Az ellenség földje című elbeszéléskötetéért Majoros Sándor író, Halott nők című verseskötetéért pedig Terék Anna költő vehette át.

Lövétei Lázár László nemrégiben kapott díjairól, kedvencéről, Arany Jánosról, az Arany-emlékévről, a román és magyar irodalom közti átjárhatóságról, valamint a fordítás és lapszerkesztés vonatkozásairól is beszélt a Krónikának. Az interjú itt olvasható: https://kronika.ro/kultura/ba- magyar-nyelv-mindenre- alkalmasr-n-lovetei-lazar- laszlo-kolto-dijairol- kedvenceirol

Forrás: https://kronika.ro/kultura/ lovetei-lazar-laszloe-az-ev- legjobb-konyve-dij

Megjelent a Kincses Képeskönyv Csíkszereda

2017. december 15-én a Csíki Székely Múzeumban mutatták be a Kincses Képeskönyv Csíkszereda című kiadványt, amelyben történelmi hűségre törekvő illusztrációk és helyi szakemberek írásai révén ismerkedhet meg az olvasó a város történetével. A kolozsvári Projectograph kiadónál jelent meg, amely már több kötetet kiadott a Kincses Képeskönyv sorozatban, bemutatták ily módon többek között Kolozsvárt, Segesvárt, Marosvásárhelyt, Sepsiszentgyörgyöt, Nagyváradot is, néhány kiadvány pedig román, angol és német nyelven is megjelent. Csíkszereda a nyolcadik város a sorban. Amint Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója kiemelte, a Csíkszeredáról szóló képeskönyv érdekessége, hogy teljes egészében a városban dolgozó szakemberek írták, és ez az első képeskönyv, amelyet úgymond múzeum ír, hisz az írások szerzői a Csíki Székely Múzeum munkatársai, történész, régész és művészettörténész muzeológusok. A képeskönyv szerkesztője Zágoni Bálint, illusztrátora Jánosi Andrea kolozsvári grafikus, aki mintegy másfél évet dolgozott együtt a csíkszeredai szakemberekkel.

Forrás: https://szekelyhon.ro/ aktualis/megjelent-a-kincses- kepeskonyv-csikszereda

Útikönyv Udvarhelyszék természeti látványosságairól

Udvarhelyszékről szóló, képekben gazdag honismereti és turisztikai könyvet mutattak be szerkesztői a székelyudvarhelyi Művelődési Ház koncerttermében 2017 decemberében. A telt házas bemutatón az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) udvarhelyszéki osztálya, illetve a Mark House Kiadó közös gondozásában idén megjelent, Barangolások Udvarhelyszéken – Orbán Balázs nyomában című turisztikai, földrajzi, néprajzi ismeretterjesztő kiadványt ismerhette meg a székelyudvarhelyi közönség. A könyvet a szerkesztők, Kovács-Kendi Lehel, Dezső László és Dezső Mátyás, illetve Hargita Megye Tanácsának alelnöke, Bíró Barna Botond mutatta be. A régió többi térségéről az előző években már jelent meg hasonló kiadvány, így hiánypótlónak tekintették az Udvarhelyszékről szóló kötetet. A könyv az előző kötetekhez hasonlóan a tájegység természeti szépségeit, épített örökségét, hagyományait mutatja be, viszont terjedelmében jóval bővebb, ugyanis miközben az előzők 112 oldalasak, az új kötet 168 oldalas, ráadásul a 450 fotó mellett magában foglal egy térképet is Udvarhelyszékről. A kiadványhoz a szöveget Kovács-Kendi Lehel írta.

Forrás: https://szekelyhon.ro/ aktualis/utikonyv- udvarhelyszek-termeszeti- latvanyossagairol

Szerkesztők:

Bákai Magdolna, bakai.magdolna@gmail.com

Borbé Levente (Márton Áron Gimnázium, Csíkszereda, könyvtáros), borbelevi@yahoo.fr

Kelemen Katalin (Kájoni János Megyei Könyvtár, Csíkszereda, könyvtáros), kelemen.katalin@yahoo.co.uk

Kovács Eszter (Központi Egyetemi Könyvtár, Kolozsvár, könyvtáros), kovacseszti@yahoo.com

Tóth-Wagner Anikó (Bod Péter Megyei Könyvtár, Sepsiszentgyörgy, könyvtáros), twsa@freemail.hu

Olvasószerkesztő: Szonda Szabolcs (Bod Péter Megyei Könyvtár, Sepsiszentgyörgy, igazgató), szonda_szabolcs@kmkt.ro

E lapszám felelős szerkesztői: Kelemen Katalin és Borbé Levente.

A hírlevél változatlan formában szabadon terjeszthető. Megrendelhető a következő címen: ReMeK-e-hirlevel@yahoogroups. com, vagy jelezze megrendelési szándékát a bakai.magdolna@gmail.com címen.

Évfordulók 2018

Magyar vonatkozású irodalmi évfordulók 2018

100 éve hunyt el Abonyi (nagyabonyi Csiba) Árpád felvidéki születésű erdélyi és magyarországi magyar író, újságíró

75 éve született Adamis Anna magyar dalszövegíró, költő és előadóművész

130 éve született Ady Mariska magyar költő és elbeszélő

120 éve hunyt el Arany László magyar költő és népmesegyűjtő

110 éve született és 80 éve hunyt el Aszlányi (Ausländer) Károly magyar író, színműíró és újságíró.

135 éve született Babits Mihály magyar költő, író, irodalomtörténész és műfordító

40 éve hunyt el Bácski György horvátországi születésű magyar író, újságíró, műfordító és lapszerkesztő

90 éve született Bacsó Péter felvidéki születésű magyar filmrendező és forgatókönyvíró

160 éve hunyt el Bajza József magyar költő, színigazgató és kritikus

70 éve született Baka István magyar költő, író és műfordító

130 éve született Bardócz Árpád erdélyi magyar költő és műfordító

5 éve hunyt el Bächer Iván magyar író és újságíró

10 éve hunyt el Bálint Ágnes magyar író, műfordító, forgatókönyvíró, szerkesztő és dramaturg

75 éve hunyt el Bálint György magyar író, újságíró, műfordító és kritikus

145 éve született Bánffy Miklós erdélyi származású magyar író, grafikus, díszlet- és kosztümtervező, színpadi rendező és politikus

50 éve hunyt el Benjamin Ferenc magyar költő, író és lapszerkesztő

105 éve született Bözödi (Jakab) György magyar író, költő, műfordító, szociográfus és történész

75 éve született Brasnyó István vajdasági magyar író és költő

155 éve született Bródy Sándor író, drámaíró és publicista

150 éve született Cholnoky Viktor magyar író, újságíró és műfordító

25 éve hunyt el (Portik) Cseres Tibor székely-magyar származású író, elbeszélő és színműíró

80 éve született Csire Gabriella erdélyi magyar író és gyermekíró

245 éve született Csokonai Vitéz Mihály magyar költő, színműíró és író

80 éve hunyt el Dsida Jenő (Binder Jenő Emil) erdélyi magyar költő

200 éve hunyt el Dugonics András magyar piarista szerzetes, regény - és színműíró és egyetemi tanár

205 éve született Eötvös József magyar író és politikus

150 éve hunyt el Erdélyi János felvidéki születésű magyar költő, író, újságíró, irodalomkritikus és jogász

40 éve hunyt el Erdélyi (Árgyelán) József partiumi születésű, román származású magyar költő és író

190 éve hunyt el Fazekas Mihály magyar író, költő és botanikus

40 éve hunyt el Féja Géza felvidéki születésű magyar író, újságíró, szerkesztő, irodalomkritikus, könyvtáros

120 éve született Fodor József erdélyi származású magyar költő, író, újságíró és műfordító

130 éve született Füst Milán magyar író, költő, drámaíró és esztéta

165 éve hunyt el Garay János magyar költő, író és újságíró

65 éve hunyt el Gábor Andor magyar regényíró, költő, humorista, publicista és dalszövegíró

60 éve hunyt el Gálffy Zsigmond erdélyi magyar klasszika-filológus és múfordító

155 éve született Gárdonyi Géza magyar író, költő, drámaíró és újságíró

85 éve született Gergely Ágnes (Guttmann) magyar költő, prózaíró, esszéista, műfordító és szerkesztő

125 éve született Gyergyai Albert magyar irodalomtörténész, egyetemi tanár, író és műfordító

10 éve hunyt el Gyurkovits Tibor magyar költő, író és pszichológus

50 éve hunyt el Hamvas Béla felvidéki születésű magyar író, filozófus, esztéta és könyvtáros

155 éve született Herczeg Ferenc magyar író, színműíró és újságíró

25 éve hunyt el Horváth Imre erdélyi magyar költő és szerkesztő

100 éve született Hubay Miklós partiumi származású magyar drámaíró, műfordító

40 éve hunyt el Ignotus (Veigelsberg) Pál zsidó származású magyar publicista, író és szerkesztő

35 éve hunyt el Illyés Gyula költő, író, drámaíró, műfordító és lapszerkesztő

85 éve született Iszlai Zoltán költő, író, műkritikus és könyvtáros

10 éve hunyt el Jakó Zsigmond Pál erdélyi magyar levéltáros és művelődéstörténész

15 éve hunyt el Janikovszky Éva magyar író, költő, szerkesztő, a gyermek- és ifjúsági könyvek alkotója

105 éve született Jékely Zoltán erdélyi magyar író, költő és műfordító

90 éve született Juhász Ferenc magyar költő és szerkesztő

135 éve született Juhász Gyula magyar költő

155 éve született Justh Zsigmond magyar író

100 éve hunyt el Kaffka Margit magyar író, költő, a magyar irodalom egyik legjelentősebb női írója

130 éve született Karácsony Benő erdélyi zsidó származású magyar író és ügyvéd

80 éve hunyt el Karinthy Frigyes magyar író, költő és műfordító

15 éve hunyt el Károlyi Amy magyar költő és műfordító

95 éve született Claire Kenneth (Kölcsey Kende Klára) magyar írónő

10 éve hunyt el Kercsó Attila erdélyi székely-magyar költő, orvos és szakíró

130 éve született Kertész Mihály Miksa ifjúsági író és jogász

75 éve született Király László erdélyi székely-magyar író, költő és műfordító

175 éve született Kiss József szidó származású magyar költő és lapszerkesztő

60 éve hunyt el Kittenberger Kálmán Afrika-kutató, zoológus, vadász és természettudományi író

35 éve hunyt el Arthur Koestler (Kösztler Artur) zsidó származású magyar-német író, újságíró és társadalomfilozófus

135 éve született Kós Károly erdélyi építész, író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár és politikus

180 éve hunyt el Kölcsey Ferenc magyar költő, politikus és nyelvújító

140 éve született Krúdy Gyula magyar író, hírlapíró, a modern magyar prózaírás kiváló mestere

35 éve hunyt el Kurkó Gyárfás székely magyar író, publicista és politikus

100 éve született Lengyel Balázs magyar író, esszéíró és műkritikus

120 éve született Lőrinczi László székely magyar egyházi író, lelkész és mezőgazdasági szakíró

195 született Madách Imre magyar drámaíró, költő, író, ügyvéd és politikus

75 éve született Mandics György bánáti születésű magyar költő, író, újságíró és esszéíró

70 éve hunyt el Markovits Rodion (Jakab) magyar író és újságíró

5 éve hunyt el Marsall László magyar költő és színműiró

100 éve született Mándy Iván író, forgatókönyvíró és újságíró

40 éve hunyt el Mécs László magyar premontrei szerzetes, költő és lapszerkesztő

100 éve született Mészöly Dezső magyar író, költő, műfordító és dramaturg

140 éve született Molnár Ferenc német-zsidó származású magyar író és újságíró

80 éve hunyt el Nagy Endre kárpátaljai születésű magyar író, újságíró, humorista és konferanszié

95 éve született Nagy Erzsébet román származású erdélyi magyar-román költő és műfordító

135 éve született Nagy Lajos író magyar novellista és publicista

40 éve hunyt el Nagy László magyar költő, műfordító és illusztrátor

65 éve hunyt el Nyirő József erdélyi székely-magyar író, katolikus pap, újságíró és politikus

450 esztendeje hunyt el Oláh Miklós (Nicolaus Olahus) román származású magyar humanista, történetíró

300 éve született Orczy Lőrinc költő, főispán és tábornok

30 éve hunyt el Orth Győző erdélyi magyar költő, szerkesztő és egyházi író

70 éve született Osztokján Béla magyar ajkú roma költő és író

70 éve született Ördögh Szilveszter magyar író, műfordító és szerkesztő

110 éve született Pálffy Endre erdélyi magyar irodalomtörténész

35 éve hunyt el Palotai Boris magyar író, költő és lapszerkesztő

85 éve született Páskándi Géza erdélyi magyar író, drámaíró, költő és esszéíró

195 éve született Petőfi Sándor magyar költő, forradalmár és nemzeti hős

135 éve született P. Jánossy Béla székely-magyar író, drámaíró, költő, kritikus és szerkesztő

20 éve hunyt el Rab Zsuzsa magyar író, költő, műfordító és újságíró.

95 éve hunyt el Rákosi Viktor magyar ró, újságíró, humorista, országgyűlési képviselő és sportvezető

75 éve hunyt el Rejtő (Reich) Jenő (P. Howard) zsidó származású magyar író, kabaré- és színpadi szerző, forgatókönyvíró

40 éve hunyt el Réz Ádám magyar műfordító, író, kritikus, szerkesztő és publicista

40 éve hunyt el Rónay György magyar költő, író, műfordító, esszéíró, irodalomkritikus és irodalomtörténész

10 éve hunyt el Sánta Ferenc erdélyi születésű magyar író

70 éve született Schäffer Erzsébet magyar újságíró, író és publicista

55 éve hunyt el Sík Sándor magyar piarista tanár, költő, műfordító, irodalomtörténész, egyházi író és cserkészvezető

120 éve született Sinkó Ervin (Spitzer Franjo) zsidó származású vajdasági magyar költő és író

100 éve hunyt el Szabó Ervin felvidéki születésű magyar társadalomtudós, könyvtáros és újságíró

125 éve született Szántó György felvidéki születésű erdélyi magyar író, lapszerkesztő, festő, színházi díszlet- és jelmeztervező

15 éve hunyt el Szász Imre magyar író és műfordító

120 éve született Széchenyi Zsigmond magyar vadász, író, utazó

70 éve hunyt el Szederkényi Anna magyar író, hírlapíró, drámaíró és lapszerkesztő

60 éve hunyt el Székely János (írói álnév: John Pen) magyar amerikai író és forgatókönyvíró

40 éve hunyt el Szemlér Ferenc székely-magyar költő, író, műfordító és kritikus

190 éve született és 145 éve hunyt el Szendrey Júlia magyar költő és író

125 éve született Szenteleky (Sztankovics) Kornél szerb származású vajdasági magyar író, költő, műfordító és szerkesztő

65 éve hunyt el Szép Ernő magyar költő, regényíró, újságíró, színpadi szerző és elbeszélő

110 éve született Szepes Mária magyar színész, forgatókönyvíró, író és költő

140 éve hunyt el Szigligeti Ede (Szathmáry József) magyar drámaíró és színpadi rendező

80 éve született Szilágyi Domokos erdélyi magyar költő, író, irodalomtörténész és műfordító

80 éve született Szilágyi István erdélyi regényíró és novellista

65 éve született Szőcs Géza erdélyi magyar költő és politikus

20 éve hunyt el Szúnyogh Sándor szlovéniai magyar újságíró, költő és televíziós szerkesztő

10 éve hunyt el Takáts Gyula magyar költő, író, műfordító és kritikus

80 éve született Tandori Dezső magyar költő, író, műfordító és esszéista

100 éve született Tardos Tibor franciaországi magyar író

15 éve hunyt el Timár György magyar író, költő, kritikus, újságíró, műfordító és humorista.

135 éve született Tompa László erdélyi székely-magyar költő és műfordító

150 éve hunyt el Tompa Mihály magyar költő és református lelkész

90 éve Tóth Árpád partiumi születésű magyar költő, író és műfordító

200 éve hunyt el Újfalvy Krisztina erdélyi költő, az első női jegyző

90 éve született Varga Katalin magyar költő, ifjúsági író és forgatókönyvíró

100 éve hunyt el Vay Sarolta (Sándor) magyar író és újságíró

130 éve született Vásárhelyi János erdélyi magyar egyházi író és református püspök

20 éve hunyt el Veress Gerzson székely-magyar költő, szerkesztő és publicista

50 éve született Vida Gábor székely származású erdélyi magyar író és szerkesztő

20 éve hunyt el Vita Zsigmond erdélyi magyar irodalom-és művelődéstörténész, bibliográfus

110 éve született és 20 éve hunyt el Wass Albert erdélyi-amerikai magyar író és költő

105 éve született Weöres Sándor magyar költő, író, műfordító és irodalomtudós

180 éve született Zilahy Károly erdélyi magyar hírlapíró, kritikus és költő

Összeállította:

Borbé Levente