Két művészegyéniség ünneplése Gimnáziumunkban

 A Magyar Kultúra Napján, 2016. január 22-én, pénteken 10.40-kor a Márton Áron Főgimnázium egy nagyszabású ünnepségnek adott otthont, amelynek főszereplői Deák Tamás író és Nagy István zenész voltak.

Az ünnepséget Kőrösi Viktor Dávid csíkszeredai magyar konzul nyitotta meg, aki köszöntő beszédében rávilágított saját kultúránk ápolásának fontosságára. Arra, hogy saját értékeink megőrzése legfőképpen tőlünk függ.

A konzult a rendezvény szervezője, Varga László, a Márton Áron Főgimnázium igazgatója követte. Az említett két személy életművének rövid, de átfogó ismertetőjében mondta el, hogy mennyire fontos emlékeznünk elődeinkre. Azokra az elődökre, akik tettek a magyar kultúráért. Deák Tamás és Nagy István látszólag két egymástól eltérő szemléletet képviseltek, s mégis mindketten saját irodalmi és zenei nyelvezetükkel egyet reprezentáltak, mégpedig a magyar kultúrát. A két nagy egyéniség közötti kapocs azonban a zene volt. Barátságuk kibontakozásának Mátyás királyunk szülővárosa nyújtott lehetőséget. Munkálkodásuk, példás barátságuk számunkra is életre szóló és követendő lehet. Ezért érthetetlen, hogy mára már eléggé megfeledkeztek róluk.

* * *

Az ismertető után szintén Varga László igazgató tartotta meg elsőként előadását Deák Tamásról, Deák Tamás esete az utókorral címmel. A Temesváron nevelkedő író egy multikulturális közegből szakadt ki. Sajnos, egy olyan időszakban, amikor már nem a békés létforma volt jellemző a Bánságra. Írói pályája inkább Kolozsvárhoz kötődik, amelyet később Budapest vált fel. Deák Tamás a kommunista diktatúra alatt kellett végezze munkáját. Nem volt megalkuvó, a rendszernek behódoló. Számos hivatalos akta bizonyítja az akkori rendszer nemtetszését a nem kívánatos elemként megpecsételt, világpolgár szemléletű író kapcsán. Ő mégsem a rendszer kinyilatkoztatásának ellenállásával foglalkozott, hanem az irodalom és a saját, valamint az egyetemes kultúránk megőrzése mellett állt ki. Minden erejével ezen dolgozott, hogy átmentse az utókor számára ezeket az értékeket.

Az előadásban Deák Tamás európai műveltségű íróról, színműíróról, esszéíróról, valamint műfordítóról szóló felszólalások következtek a gimnázium tanárainak tolmácsolásában. 

Az ünnepélyt Orbán Zsolt történelem szakos tanár folytatta, aki a hajdani Temesvár sokszínűségére fókuszált, arra a városra, ahonnan Deák Tamás elindult. Egy olyan ritka multikulturális központra, amelynek életvitele példa lehet a jelenben is. Ezt a multikulturalitást az első világháború utáni impériumváltás szakította félbe, amelyre, mint hab a tortán rájött az ezt követő kommunista korszak. Nem csoda, hogy az ilyen légkörben nevelkedett Deák Tamás más helyet választott munkálkodása színterének.

Temesvár történeti és kulturális változásait Kolozsváry Katalin angol szakos tanár előadása követte. Műfordítói tevékenységének bemutatása után Deák Tamás esszéírói munkásságáról beszélt. Esszéíróként a világirodalmi jelentőségű művek boncolgatásának kérdéseiről írt, melynek angol irodalmi vonatkozású témáiról tartott összefoglaló beszédet Kolozsváry Katalin. A tárgyalt írók: Charles Dickens, Katherine Mansfield és Edgar Allan Poe. Deák Tamás egészen közelről, azt is lehet mondani bensőségesen ismerte az angol irodalom említett személyiségeinek életét és munkáit.

Ezt követve Tódor Imre filozófia és latin szakos tanár tartotta meg előadását Német kérdés Deák Tamás Demetrius művében címmel. Érdekes képet kaphatunk a műről. Egy teljesen más szemszögből megvilágítva, néhány mozzanata nem egy korszakra tehető, hanem akár örök érvényűnek is mondható.

A Deák Tamásról szóló előadást A hadgyakorlat című színműrészletek zárták. A színműből kiemelt jeleneteket a gimnázium diákjai adták elő Boldizsár Ágoston magyar szakos tanár rendezése és irányítása alatt.

* * *

Tíz perces szünet után Nagy István átfogó munkásságának ismertetésére került sor. Bevezetőként a Lux Aurumque kamarakórus énekelt Ványolós András vezényletével. Fuvolán játszott a gimnázium IX.D osztályos tanulója, Boros Andrea. Majd Köllő Ferenc karnagy és zenetanár méltatta Nagy István karmester, hegedűművész és zenetanár munkásságát. Nagy István Csíkszeredában született és a gimnázium diákja volt. Már kiskorában magába szívta a zenét, mivel szülei benne voltak a helyi dal- és zeneegyesületben. 4 esztendősen hegedűje volt. Későbbi esztendőkben a gimnázium zenekarában játszott. 1934-től Marosvásárhelyen a tanítóképzőben zenét tanított. 1941-től a Kolozsvári Tanítóképző Intézet zenetanára. 1946-tól pedig a kolozsvári Magyar Zene- és Színművészeti Iskola, majd a Magyar Művészeti Intézet és a Gheorghe Dima főiskola tanára. 1974-ben hegedűtanárként vonul nyugdíjba. 1983. január 5-én távozik az élők sorából. Köllő Ferenc különös figyelemmel mutatta be élete történetét. Kodály Zoltánhoz fűződő barátságát, és Bartók Bélához kötődő „históriáiról” hozott értékes archív hanganyaggal emelte az ünnep hangulatát Köllő Ferenc. A felidézett események közelebb hozták Nagy Istvánt.

Idős Borsodi László Nagy Istvánt méltató levelét fia, ifjú Borsodi László olvasta fel 60 perc Nagy Istvánnal címmel. Idős Borsodi László beszámol azokról a momentumokról mikor kórust kellett vezetnie. Szakképzetlen karvezető továbbképzőn vett részt Kolozsváron, ahol 60 percben megfigyelhette Nagy István vezényletét. A megható levél tanúbizonyságot tesz egy igazi zenész, egy kultúrapártoló előtt. Így ismerte meg idős Borsodi László Nagy Istvánt, a művész embert, akinek szerény és alázatos munkálkodása példaértékű lehet számunkra.

Az ünnepség utolsó momentumát iskolánk diákkórusa szolgáltatta Csiszér István zenetanár vezényletével.

Záróakkordként az iskola kápolnájában Nagy István tiszteletére emléktáblát avattak. Az emléktáblát Dóczy András szobrászművész készítette.

A rendezvényt Borsodi László magyar irodalom szakos tanár vezette le. 

A műsor plakátját Ráduly Margit képzőművész tanár tervezte.

A Deák Tamásról és Nagy Istvánról szóló tanulmányok, amelyből az emlékünnepség résztvevői is ízelítőt kaphattak, a közeljövőben könyv formájában is megjelennek.

A két nagysághoz kötődő kiállítást a gimnázium könyvtára melletti előtérben helyezték el, amely expozíció e tanév éke marad.

Végszóként elmondhatom, hogy örömömre szolgált e rendezvény kapcsán kifejtett segítségem, az anyag összegyűjtésében és a kiállításban vállalt szerepem.

Köszönet illeti Varga Lászlót, a rendezvény kitalálóját és szervezőjét e nagyszabású előadás sikeres megteremtéséért. Köszönet mindazoknak is, aki részt vállaltak az ünnepségben és annak gördülékeny lebonyolításában.

Borbé Levente,

a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium könyvtárosa