A napokban Alekszandr Grin kisregény gyűjteményét vettem a kezembe. Nem véletlenül, hiszen ebben a hónapban van az orosz író születésének 140-ik évfordulója. Az apai ágon lengyel származású tollforgató, gyerekkorát nagy szegénységbe töltötte. Sajnos ettől az állapottól felnőtt korában sem tudott szabadulni tőle. Voltak nehéz napjai. Viszont ennek ellenére az írásait teljesen körüllengi a számunkra is szokatlan bűbáj és igézet. Talán imigyen igyekezett egyensúlyt teremteni lelkivilágában…
Grin három kisregénye közül az elsőt választottam ki bemutatásra, ami egyébként a kötet címe is. Fandango történetének kezdősorai egészen hűen ábrázolja a XIX. századi oroszországi állapotot. A szegénység, a társadalmi egyenlőtlenség, ahogy lenni szokott, legtöbbször túllép az igazságosságon. Ennek legjobb kifejezője az éhség. Az író mindezt a téli hideggel teszi még dermesztőbbé, nyomasztóbbá. Mégis történik valami szokatlan, a történetben megbúvó fandango muzsika csak amúgy áramlik szét, mint ahogy ez a régi spanyol táncos zene fokozatos önkívületi állapotba ragadása teszi. Ahogy a kasztanyetta csattogása élénkíti a ritmust, úgy változik át a cselekmény hangulata is. Szinte ide halljuk a gitárt, a citerát, vagy éppen a mandolin kellemes hangzását, amelyet a főhősünk elhagyva a lakását dúdolja magában.
A cselekmény meséje átsodródik az utcára. Cigány muzsikásokat lát, akiket általában irigyelnek. Talán azért mert van bennük valami megmagyarázhatatlan állandóság, mintha nem fogna a közösségükön az idő.
Hősünk Brok festőhöz érkezve, mint megbízott, hogy egy bizonyos képet vásároljon SZ. T.-nek, időzik el nála. Az ott látott festmények némelyike teljesen lenyűgözik őt. Brok úrral alkudoznak majd kiegyeznek az árban.
Újra kint találja magát az utcán. A Tudósok Háza felé veszi az irányt, ahol főleg élelmiszer, valamint ruhasegély érkezett. Ennek eloszlatásában próbál részt venni, mint tolmács az úgynevezett Rózsaszínű Teremben. A bálák még tartalmaztak hangszereket és más csecsebecséket is. Az úgynevezett spanyol segély, azért több felesleges dolgot tartalmazott, mint szükségest. Jersov statisztikus megjelenése zavart kelt az emberekben. Hősünk a dulakodás közben elesett. Mikor valamennyire helyrepofozták, mintha egy más dimenzióba lépett volna be. A nélkülöző város egyik épülete útvesztőnek tűnő hellyé alakul át. Újra találkozik a cigányokkal, akik ezúttal jósolnak neki kártyából és tenyérből egyaránt. A „tőlük kapott” kék kendő látomások és képzetek sorát idézi elő. A zűrzavaros fénybűvölet közepette találkozik a Brok házában azzal a bizonyos kiszemelt festménnyel. A kiválasztott rejtélyekkel teli kép fokozatosan megelevenedik előtte. Ezt követően káprázatokkal teli megdöbbentő és hihetetlen események sorai váltják egymást. A történet végén még a kedves nejével is találkozik, aki még tudta szerint, amikor elindult hazulról nem volt neki...
* * *
Grin hisz a fantázia éltető erejében. Néha szinte valóságként ábrázolja azt. Nem is csoda hogy a nyomorúságos valósághű életábrázolás után, ebben a műben is a történet átcsap valami különös és furcsa térbe és időbe. Az író ezzel is bírálja azt a társadalmat, amelyben élnie kell. A kisregény főszereplője ezért próbál szinte észrevétlenül kilépni a mindennapi élet mezejéről az általa kreált mesevilágba. Az egyes szám első személyben íródott kisregény egyik kulcsa a misztikus világ hitelesítésének.
Mindenképpen a történet magával ragadó, főleg, aki szereti a szárnyalást, és nem föltétlen szükséges elhinni. A kaland mégis megéri.
Rab Zsuzsa fordító lírai eszközei felélénkítik a látomásokban burkolódzó igaz zajló lét igenlését, és a benne rejlő csodákkal határos misztériumot.
Az illusztrációkat Kass János készítette.
Az érdeklődőknek:
A könyv 1970-ben jelent meg az Európai Könyvkiadónál, Budapesten (más kiadással még nem találkoztam).
Borbé Levente,
könyvtáros
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése