Petru Cimpoeşu
Románia kommunista diktatúrájából való felocsúdás utáni
„nagy változások” kilencvenes éveinek történéseit (vagy
éppen nem történéseit) eleveníti fel Simion,
a panelszent (Simion liftnicul)
című regényében.
A történet Bákó (Bacău)
moldovai város az úgynevezett aranykorszakban felépített egyik
nyolcemeletes panelháza körül forog. Az ott élő emberek az
1989-es változások, forradalom, rendszerváltás, vagy nevezzük
akárminek, mindennapjaiba belegabalyodva, nyolc esztendő után is,
mint átmeneti korszak, ugyanúgy várják a csodát, hátha valami
történni fog, ami jobbá és szebbé teszi életüket.
Erre a bizonyos csodára várás élteti bennük a reményt egy
különb életmódra, miközben élik a megszokott, és az 1989-es
fordulat után némileg megváltozott életüket. Egy sajátos
balkáni demokrácia légkörében érezhetjük magunk, a még el nem
szakadó kommunista diktatúra gondolkodásmódjával elegyítve.
A „hőseinek” nagy része közel áll hozzánk. Az új éra
által be nem következett elképzeléseik, a sorozatos csalódások
után igyekeznek talpon maradni, s életet lehelni a számukra egyre
szokatlanabb médiaőrületben tengő hétköznapokba. Ugyanolyan
emberek,mint bármelyikünk, akik se nem rosszak, se nem olyan jók,
csak próbálkoznak érvényre juttatni saját céljuk elérése
érdekében önnönmaguk szintén sajátos igazságát. A panelház
lakói teljességgel tárják elénk azt a képet amely minden kis
mozzanatával egy egész ország imázsát leplezi le.
A szereplők mégis az újonnan felszedett és
értelmezett információáradatban keresgélnek lehetőségeket a
hőn áhított csodára. Bármennyire is átértelmeződni látszanak
a hétköznapi helyzetek, a végeredmény, mint régen, nem sokat
változik. Igyekeznek belekapcsolódni az ország friss, zsenge
hajtású ideológiáiba, hogy lépést tartsanak a demokratikus
rendszer alternatíváival, amelyek nemegyszer tragikomikumba
torkollanak.
Simion a regény szentje, a cipész, aki a
földszinten lakik, egyik különös tettével képes a panelház
összes lakóját saját „érdekszférájába” vonzania, azzal a
tettel, hogy az általa sohasem használt liftbe szinte észrevétlenül
beköltözik. Ettől a perctől a felvonó nem működik. Egy
darabig fel sem tűnik a tömbház lakóinak eme hiányosság. Aztán,
mint mindennek, ennek is eljön az ideje, s Ion, az éber
lépcsőházfelelős derít fényt a lift elakadásának okára.
Simiont viszont nem lehet onnan csak úgy kiszedni. Ő elmélkedésbe
kezd, beszélgetésbe elegyedik az angyalokkal, s az éppen arra járó
érdeklődőkkel megosztja a társalgásokból származó fennkölt
gondolatait. Nemsokára az egész lépcsőház hozzá jár tanácsért.
Példabeszédeiben a lakók csodák tucatját vélték felfedezni.
Simion szép lassan szentté avanzsál elő, hiszen elmélkedéseinek
gyümölcséből történő tanácsok során, a tömbház lakók
kijelentése alapján, közülük számos kinyilatkoztatás valóra
válik. Mégsem marad ott végig a liftben, mert tisztaságában nem
tudna megmaradni, ezért elhagyva a panelházat az ott lakó egyik
gyerekkel kilép a „tömbház” világából, és valahol, nem
tudni hol, továbbéli hiteles életét.
A lift elakadása, amely összehozta a tömbház lakóit, annak
felszabadítása után visszaadta azt a látványvilágot, amelyben
az embereket a rendszer nemegyszer a manipuláció által kihasznált,
s tovább úgyszintén a rájuk zúdított hazugságok groteszk
játékában élik mindennapi életüket.
A kötetet csak ajánlani tudom a ma emberének,
hisz ezek az élmények még a fiatalok számára sem ismeretlenek.
Jó lenne néhány példány belőle a könyvtáraknak is. A regény
túl a történéseken humorral telített, szórakoztató, gyakran
kétértelmű utalásokkal megspékelve válik lebilincselő
olvasmánnyá.
A mű magyar nyelvre való átültetése Szőcs
Imre könyvtáros és műfordító
munkája
A könyv 2015-ben jelent meg Budapesten a Kalligram könyvkiadónál.
Borbé
Levente
könyvtáros
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése