Tömbházban is történhet csoda?

 

Petru Cimpoeşu Románia kommunista diktatúrájából való felocsúdás utáni „nagy változások” kilencvenes éveinek történéseit (vagy éppen nem történéseit) eleveníti fel Simion, a panelszent (Simion liftnicul) című regényében. A történet Bákó (Bacău) moldovai város az úgynevezett aranykorszakban felépített egyik nyolcemeletes panelháza körül forog. Az ott élő emberek az 1989-es változások, forradalom, rendszerváltás, vagy nevezzük akárminek, mindennapjaiba belegabalyodva, nyolc esztendő után is, mint átmeneti korszak, ugyanúgy várják a csodát, hátha valami történni fog, ami jobbá és szebbé teszi életüket. 

 

Erre a bizonyos csodára várás élteti bennük a reményt egy különb életmódra, miközben élik a megszokott, és az 1989-es fordulat után némileg megváltozott életüket. Egy sajátos balkáni demokrácia légkörében érezhetjük magunk, a még el nem szakadó kommunista diktatúra gondolkodásmódjával elegyítve.

A „hőseinek” nagy része közel áll hozzánk. Az új éra által be nem következett elképzeléseik, a sorozatos csalódások után igyekeznek talpon maradni, s életet lehelni a számukra egyre szokatlanabb médiaőrületben tengő hétköznapokba. Ugyanolyan emberek,mint bármelyikünk, akik se nem rosszak, se nem olyan jók, csak próbálkoznak érvényre juttatni saját céljuk elérése érdekében önnönmaguk szintén sajátos igazságát. A panelház lakói teljességgel tárják elénk azt a képet amely minden kis mozzanatával egy egész ország imázsát leplezi le. 

A szereplők mégis az újonnan felszedett és értelmezett információáradatban keresgélnek lehetőségeket a hőn áhított csodára. Bármennyire is átértelmeződni látszanak a hétköznapi helyzetek, a végeredmény, mint régen, nem sokat változik. Igyekeznek belekapcsolódni az ország friss, zsenge hajtású ideológiáiba, hogy lépést tartsanak a demokratikus rendszer alternatíváival, amelyek nemegyszer tragikomikumba torkollanak.

Simion a regény szentje, a cipész, aki a földszinten lakik, egyik különös tettével képes a panelház összes lakóját saját „érdekszférájába” vonzania, azzal a tettel, hogy az általa sohasem használt liftbe szinte észrevétlenül beköltözik. Ettől a perctől a felvonó nem működik. Egy darabig fel sem tűnik a tömbház lakóinak eme hiányosság. Aztán, mint mindennek, ennek is eljön az ideje, s Ion, az éber lépcsőházfelelős derít fényt a lift elakadásának okára. Simiont viszont nem lehet onnan csak úgy kiszedni. Ő elmélkedésbe kezd, beszélgetésbe elegyedik az angyalokkal, s az éppen arra járó érdeklődőkkel megosztja a társalgásokból származó fennkölt gondolatait. Nemsokára az egész lépcsőház hozzá jár tanácsért. Példabeszédeiben a lakók csodák tucatját vélték felfedezni. Simion szép lassan szentté avanzsál elő, hiszen elmélkedéseinek gyümölcséből történő tanácsok során, a tömbház lakók kijelentése alapján, közülük számos kinyilatkoztatás valóra válik. Mégsem marad ott végig a liftben, mert tisztaságában nem tudna megmaradni, ezért elhagyva a panelházat az ott lakó egyik gyerekkel kilép a „tömbház” világából, és valahol, nem tudni hol, továbbéli hiteles életét.

A lift elakadása, amely összehozta a tömbház lakóit, annak felszabadítása után visszaadta azt a látványvilágot, amelyben az embereket a rendszer nemegyszer a manipuláció által kihasznált, s tovább úgyszintén a rájuk zúdított hazugságok groteszk játékában élik mindennapi életüket. 

A kötetet csak ajánlani tudom a ma emberének, hisz ezek az élmények még a fiatalok számára sem ismeretlenek. Jó lenne néhány példány belőle a könyvtáraknak is. A regény túl a történéseken humorral telített, szórakoztató, gyakran kétértelmű utalásokkal megspékelve válik lebilincselő olvasmánnyá.

A mű magyar nyelvre való átültetése Szőcs Imre könyvtáros és műfordító munkája

A könyv 2015-ben jelent meg Budapesten a Kalligram könyvkiadónál.

Borbé Levente könyvtáros