Bevezető
2018
szeptembere és novembere között zajlott iskolánkban az Olvasói
utazás
elnevezésű program, amelyre a XI. A.
filológia osztály diákjait vontam be. A osztályból
kialakított két
csoportban ugyanazok a művek kerültek bemutatásra. A művekről a
felolvasás után a kérdések mentén beszélgettünk. A diákok
hamar megtalálták azt a
hangot,
amellyel a mű kapcsán elmondták véleményüket, benyomásaikat,
észrevételeiket,
és nem utolsó sorban élményüket. A foglalkozás után is
többször tették/teszik tiszteletüket a könyvtárban. Nem sokkal
a foglalkozássorozat után bejelentették, hogy Ráduly Margit
képzőművészet tanár irányításával elő fogják adni Max
Lucado: Értékes vagy
című művét. Bevallásuk alapján jómagam ihlettem a mű
színpadra vitelét. Ennek igazán örültem. Azt jelentette, hogy az
általam bemutatott műnek sikeresen átment az üzenete.
A
meglévő művet a diákok átírták, aktuális problémát
feszegetve, és új köntösbe öltöztették. A történet
átfogalmazásába beledolgozott az egész osztály. Olyanná
formálták amilyennek ők szerették volna láttatni annak
mondanivalóját. Ráduly Margit tanárnő kiváló módszerekkel
dolgozott. Rávette a diákokat, hogy önállóan rendezzék meg a
darabot. Természetesen a háttérben végig ott volt, és a
felmerülő problémáknál megoldásokat ajánlott. Nemcsak a
forgatókönyv szövege különbözött az eredetitől, amelynek
lényegét meghagyva másként került színpadra, hanem a szereplők
jelleme is módosult. A manók ruhái és egyéb kellékek is
másmilyenek lettek, mint a könyvben fellelhető illusztrációké.
*
A
meséről röviden
A történet a foltmanókról szól, akik szinte változatlanul
ismétlik mindennapi dolgaikat. Egymásra aranyszínű csillagokat
vagy szürke pontokat raggatnak. Akiket szépnek és menőnek ítélnek
meg, azok kapják a csillagokat, a többiek a pontokat. Természetesen
ennek keveréke is létezik. Pancsinelló, a főszereplő csak szürke
foltot kap, mert egyáltalán nem üti a manók csillagmércéjét.
Néha azért is kap, mert már van neki, akkor
mást
meg miért ragasszanak rá... Ezért egyre félénkebbé,
ügyetlenebbé, visszahúzodottabbá válik. Lúciával való
találkozása, akinek se csillagja, se pontja nincs, változtatja meg
az életét. Ő küldi el Éli fafaragó mesterhez, a mindenmanók
alkotójához. Ott kapja meg azt a lekesítést, amelytől önmaga
lehet, és többet már nem érdekli, ki minek gondolja.
Az
átírt mese
A
diákok változatában a szereplők maradtak a régiben, csak bejött
még egy szuper csaj a képbe. Ő Fiorella. A történetben a
foltmanók itt is ragasztgatnak egymásra kaci (mosolygós) és
szomorka (szomorú) hangulatjeleket. Párhuzamosan zajlik az élet a
virtuális világban is. Nem babra megy a játék, hanem a lájkokra
meg diszlájkokra az úgynevezett Foltagramon. Fontos és
égető számukra, hogy mennyire tetszenek másoknak, vagy éppen
mennyire nem. A divatos életmódot figyelembe véve állapítják
meg, ki a menő és ki a gagyi. A menők, akiknek a közösségi
oldalakon sok ismerősük van, folyton lájkolják, s egy táborban
menősködnek. Az uncsi arcok külön vannak mindenkitől, igyekeznek
jó viszonyt kialakítani egymással. A köztesek többsége felfelé
kapaszkodáson “munkálkodik”... A menőket éljenzéssel
fogadják társaik, a kirekesztetteket pedig csúfolódással,
cinikus megjegyzésekkel intézik el.
Pancsinellóval
is úgy bánnak, mint egy kivert kutyával. Ezért félénk és
bizonytalan a világgal, és önmagával szemben is.
A
történet Pancsinelló és a sztárként ünnepelt Fiorella egybeeső
születésén fordul ki a megszokott kerékvágásból. Fiorella
közösségi oldalán bemutatja szülinapi cuccait, ahol a rajongók
sokasága tetszikeli, sőt azt ígérik, hogy ott lesznek a
szülinapi buliján, ami egyébként fergetegesnek ígérkezik. Ezzel
ellentétben Pancsinelló nem számíthat elismerésre. Mégis
meglátogatja és felköszönti a kedves Lúcia, akin egyetlen egy
hangulatjel sincs. Pancsinelló nagyot csodálkozik ezen. Először
nem akarja elhinni, s főképp azt nem, amit Lúcia mond Fiorelláról.
Azt, hogy Fiorella, a sok rajongója ellenére barátok nélkül
otthon gubbaszt. Miközben Pancsinellónak akad néhány jó ismerőse
is... Pancsinelló hitetlenkedése arra sarkallja Lúciát, hogy
látogassák meg Fiorellát. Rögtön kiderül Lúcia igaza. Fiorella
bánatosan számolt be az ő szomorú kirakatember világáról.
Pancsinelló csakhamar rádöbben szerencsés helyzetére. Lúciát
kérdezgetik boldogságáról. Furcsának találják nyugodtságát
és természetesen a kedvességét is. Lúcia a két látszatvilágból
származó lelki ellentétet elkíséri Éli fafaragó mesterhez. Éli
világosan kifejti véleményét a fölös értékelésekről. Inkább
az életre biztatja, hogy próbálják elfogadni, megérteni egymást
olyannak amilyenek. Figyeljenek a belső értékekre. Az üzenet
szárnyra kapva szinte futótűzként terjed a foltmanók között,
ahol hamarosan eltűnnek az előítéletek, és az ők történetükben
is valami más, valami új, valami jobb kezdődik el. Ledobják
magukról a teherként viselt hangulatjeleket, búcsút intenek a
felszínességnek, s egymás megismerésével próbálkoznak.
Összegzés
Megtisztelő
volt számomra a diákok választása. Komolyan dolgoztak az adott
alkotással. Az eredmény sem maradt el. Felismerték a történetben
rejlő eszenciát. Meglepetésemre, igazán jól sikerült
összerakniuk. Első perctől a kis lazaságnak látszó világot
átszőtte a történések hátterében lappangó feszültség. A
megoldás felszabadultságérzete ugyanakkor gondolkodóba is ejtett.
Büszkén állíthatom, hogy a foglalkozás során az
osztályközösség jobban összekovácsolódott, mert itt már munka
közben nekik maguknak kellett szembesülniük hiányosságaikkal,
problémáikkal, és megannyi olyan érzéssel, amely magával vonja
a felelősségvállalás kérdését. Az egymásra figyelés úgy
látom meghozta a gyümölcsét. Hiszen együtt írták át és
játszották el a darabot! Sikerült ott lennem a főpróbán, és
megnéznem az egyik előadást. Nagyszerűek voltak! Darabjuk
őszinte, időszerű és hiteles volt. A színmű bemutatásának
végeztével hangulaterősítésként a közönséget meghívták egy
kis játékra, ahol a látottakhoz kapcsolódva tettek fel kérdéseket
az emberi érzelmek hullámhosszán.
A
darabot iskolán belül több osztálynak is előadták.
*
Köszönet
illeti a diákok munkáját és Ráduly Margit tanárnőt, hogy
életet öntöttek ebbe az aktuális témájú olvasmányba. Engem
meg a hasonló programok továbbvitelére serkentett.
Borbé
Levente,
könyvtáros,
Márton Áron Főgimnázium, Csíkszereda
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése