Rakovszky
Zsuzsa Célia
című regénye a családok átértelmezéséről, annak hiányáról
ad képet. A magányból fakadó céltalanság, letargia néha
reménnyel tölti el az egymás mellett élő embereket. Az olvasónak
az az érzése, mintha XXI. századi társadalmi korrajz tárulna
elébe.
A
történet mesélője egy Ádám névre hallgató férfi. A
cselekmény Magyarországon, főleg Budapesten játszódik.
Cáfolhatatlan részletezéssel bemutatott ismert képek sorozata
tárul elénk a mai világról, ott ahol „a reklám beszél és a
kutya ugat”. A látszatvilág átveszi az élet fölötti hatalmat,
s a kellékvágyak közötti tengődésben mintha nem lenne kiút,
hiszen a kereskedelem, a „vegyél meg akármit diktatúra”
hálójából szinte lehetetlen a szabadulás.
Az
egyedülálló főhősünk, Ádám, felnőttként ismeri meg Célia
lányát, aki addig függetlenítette magát minden köteléktől,
családtól és a rokonoktól egyaránt. Megélhetését is ő maga
irányítja. Céliával való találkozása szinte megbénítja a
komfortzónás kényelmes kis világát, s lemegy szomorúba.
Továbbra is szeretné megőrizni függetlenségét. Mégis szeretne
segíteni Célián, de ezzel továbbra is teljes feltétel nélküli
szabadságra „ítéli” lányát.
Célia
tudatában van ennek a helyzetnek, s próbál ellene lázadni, mert
nincs mit kezdjen a nyakába szakadt, elvárásoktól mentes
szabadsággal. Borzasztóan zavarja az értékek meghasonlása.
Próbál küzdeni ellene. A lehetőségek tengerében hiányzik a
kalauzolás, amit megadhatott volna az apja, ezért csak sodródik az
árral. Sajnos az anyja se sokat segít ebben. Őt inkább saját
bajai kötik le. Ezért védtelennek érzi magát. Nem tudja hogyan
folytassa életét.
A
mai divatos társasmagányt erősítő mozaikcsalád harmadik
főszereplője Zsani, Célia anyja. Ebben a szerepben sem érzik
egymást, sehol egy kis figyelem, megértés vagy szeretet. Zsani
megpróbál harcolni az élet adta lehangoló társadalmi modellek
ellen. Szabadságvágya ellenére nem tud kievickélni a sablonok
világából. Ott totyog benne, akár egy süppedő mocsárban.
A
történet nagyjából egy esztendőt foglal magába. Hiányzik a
szereplők életigenlése. Helyette megtelik az elhagyatottság
lehangoló pillanataival, a biztonság hiányával, a céltalanság
ürességével, a sehova se tartozás érzésének
kilátástalanságával, ami még jobban fokozza a célnélküliséget.
Ahelyett, hogy időt szánnának egymásra, máshol keresgélnek a
boldogulás és boldogság után. Így kapnak meghatározó hangsúlyt
a regényben a természetfeletti látványcsodák, az elburjánzó
vallási alapon létrejövő tanok, a jóslás minden formája, a
természetgyógyászat és más hitre épülő tanácsadós
spirituális valamik, amely valóságos „iparágként” nőtte ki
magát. Az akármit eladó reklámokon túl mindezekhez
hozzácsapódnak a valóságshow-k, influenszerek, más néven a
tömegkultúra hatásai is.
Az
események menetében a boldogtalanság mellett helyet talál magának
a szikkadt tréfa, a szellemes megjegyzések fel-felbukkanó
rájátszása.
* * *
A
könyv egy számadás is lehet arról, hogy miként nem érdemes
élni, vagy folytatni életünket. A mindennapokban tomboló
látszatboldogság elfeledteti a valódi lényeget, hogy valóban
megjátszás nélkül fogadjuk el egymást. Az sem baj, ha igazi
érzések hatalmába kerülünk, ahol a tényleges figyelem a
megértéssel párosul. Talán akkor párologni kezdene a
létbizonytalanság, s lenne, akire támaszkodjunk. A biztonság
érzésétől pedig magunktól talpra tudnánk állni.
Borbé
Levente,
könyvtáros
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése