Sántha
Attila frissecske kötete szinte repített engem a
kalandok szárnyán. A lapok sajátmagukot etették. Lehet azétt es
volt így, met egy cseppet hazaiasabb környezetbe bónyászódhattam.
Ezétt es sikeredett helybe, egyhuzamba kiböngésznem.
Gajdó
Máris székelyhoni megélemedése visszarántotta az időt vagy
hetvenöt esztendőre, s onnan osztán kicsidenként haladt előre.
Elécsalogatta emlékeimbe félregyömöszölt gyerekkoromot. A
külömbség csak annyi, hogy ő cefre, sezért nekije más
foglalatosságok jutottak osztályrészül. Meg az es, hogy nekije a
háború utáni sanyarú sorssal es meg kellett kínlódni. Az
eseményeken, amik le lettek írogatva, egészen jóízű történetek
kerekedtek belőle, versbe szedve. Én azé a heherészésen túl,
imitt-amott elbúsúlkodtam. Ahogy mondani szokás könyvezve
nyeríteztem. A búsulkodások végett mégse tanáltam mindent
annyira viccesnek.
Székely
Árti költeményes levelezgetése nagy kalandok feltárásába
bocsátkozik. Hej de élvezetes dolgok derülnek ki. Ezek a szerelmes
menetek höhööö... Ejsze, szinte egy része annyira titkos volt,
hogy el-elszégyenkeztem olvasásuk közbe. Azétt fúrt a
kiváncsiság, megreszkíroztam a szememet, s nem hagytam ki egy
sort se belőle. Na de vannak elmélyülősebb részek es benne.
A
végin az Isten
hidege megfogyasztott minket
című történecske, rendesen mellbevágott. Elfogyott belőlem a
virgoncoskodás, s alábbhagyott a jókedv es. Nekem szívfacsaróra
sikeredett minden szava, s hova tovébb súlyosodott mind egy bűnagy
ólomgolyó. Szépre és meghatósra jött essze.
*
A
történeteket nem írom le, met eredeti studérozásba bocsátkozni
sokkal izgalmasabb. Az eccer biztos, aki székely, szégyen, hogy ne
vegye kezibe eztet a könyvet. Egyből érti a sok tekervényes,
fineszes huncutságokot. Aki meg nem a', az pláne, hogy olvassa, met
ha reajön a fondorlatosságokra, kiröhögi magát becsületesen. S
hogyne jönne rea, ott van a szavaknak magyarázattya es!
Az
esemény menetének tarkítása céljából Csillag
István erősen jó rajzai mutatványoznak a szemünk
előtt. Habár jól tudunk képzelődni, de imigyen teljesebben
érezhetjük át a dolgok menetét.
Borbé
Levente,
könyvtáros
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése