Egyik kedvenc kortárs íróm, Radu Țuculescu 2019-ben megjelent könyvét böngésztem, és igen tartalmasnak bizonyult.
Az író Adrian gyerekkori emlékeit sorakoztatja fel benne, ami hasonlóan hat azokra a kedves olvasókra, akik ezt az időszakot gyerekként átélték, mint a főhősre . Az emlékei között első világosan látott gyerekkori cselekedete Sztálin halálával kapcsolatos. A nevén kívül nem sokat tudott Szovjetunió akkori nagy vezéréről, de fabrikált róla egy dalt, amelyet még az anyja se tudott tolerálni. Nem azért, mert gyerekét nem szerette, csak az akkori helyzet megkövetelte a résen levést és politikai suttogást. Ezt követően Adrian a legérdekesebb történeteire emlékszik visssza, ami tele van kezdetleges gyermeki ártatlansággal, de huncutságokkal is egyaránt. Az idő előrehaladtával a cselekményben nyilván minden egyre jobban fokozódik. Eltűnik a gyermeki ártatlanság, a főszereplő lelkében újabb álmok és vágyak törnek utat. Van benne öröm és bánat egyaránt, és a problémák megoldására való igyekezet, megtalálni rájuk a megfelelő gyógyírt. Ahogy írja a történetek végén, hogy amikor „nő egy kicsit”, az újabb változásokra utal, az ismeretlenre. Az előtte lévő történéseket a fokozatosan sokasodó tapasztalatokra építi, hogy mik a fontos pontok a mindennapokban, amitől zsong körülötte az élet. Ennek függvényében igen lényeges gondolatok rajzolódnak ki az életről, mint a szülői szeretet, barátság, szerelem és az elhivatottság fontossága. Adrian világát összeköti a komoly zene szeretete. A muzsika általi rajongása jövőt ígérő álomba ringatja őt.
Ezekben a kis élettöredékekben elénk tárul Erdély fenséges és ámulatba ejtő világa. Viszont ebben a milliőben lépten nyomon érződik a szocialista ország hatása erre az igen sokszínű vidékre, ahol bármely nemzet fiai próbálták megtalálni magukat, és nem túlélni az életüket. Főhősünk sem kivétel ez alól.
Aztán megint jön egy újabb lehetőség. Mintha Adrian egy kicsit a rendszerváltás utáni éveitől újabb reményt várna, vagy egy lehetőséget. Viszont azok az esztendők sem hozzák meg azt az életigenlést, ahol az ember elégedett lehet magával és a körülötte zajló eseményekkel. Megdöbbentő hír a hetvenes éveiben járó Adrian Loga számára, hogy Sztálint halála után pár évtizeddel Oroszország új vezetője előtérbe helyezi, sőt úgy hozza vissza a történelem színpadára, mintha egy hősről lenne szó.
Toldásként teszem hozzá, hogy a dőlt betűkkel beékelt, másik síkon játszó történetek a már megöregedett Adrian Loga portréja. Sajnos ezekben a vallomásokban már szertefoszlanak az álmok, ködbe vész az élet ünneplése. Életét felidézve kevésbé mondhatjuk, hogy zökkenőmentes. Még a lányának a kérdéseire válaszolni sem egyszerű.
* * *
Ajánlom mindazoknak, akik szeretik a múltat emberközelből látni, megérezni, netán átélni. Figyelemreméltó események sorozatát találjuk meg a regényben.
A gyermekkori emlékek fejezetei külön történetként is megállják a helyüket. Ezért könnyen fel lehet dolgozni egy biblioterápiás foglalkozáson. Inkább serdülőkortól kezdve ajánlanám, természetesen felnőtteknek is. Egy foglalkozásra kiválasztott anyagrész bőséges gondolatzáporral ajándékozza meg a csoportot, a könyvben feltárt helyzetek megélésével, és újra átélésével.
A kötetet Szőcs Imre fordította magyar nyelvre, és a Typotex Kiadónál adták ki.
Borbé Levente
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése