Kozma László tanulmánya a magyar himnuszról

Hymnus

A magyar nép zivataros századaiból

Kölcsey Ferenc

Isten, áldd meg a Magyart

Jó kedvvel, bőséggel,

Nyújts feléje védő kart,

Ha küzd ellenséggel;

Bal sors akit régen tép,

Hozz rá víg esztendőt,

Megbünhödte már e nép

A multat s jövendőt!

Őseinket felhozád

Kárpát szent bércére,

Általad nyert szép hazát

Bendegúznak vére.

S merre zúgnak habjai

Tiszának, Dunának,

Árpád hős magzatjai

Felvirágozának.

Értünk Kunság mezejin

Ért kalászt lengettél,

Tokaj szőlővesszein

Nektárt csepegtettél.

Zászlónk gyakran plántálád

Vad Török sáncára,

S nyögte Mátyás bús hadát

Bécsnek büszke vára.

Hajh, de bűneink miatt

Gyúlt harag kebledben,

S elsújtád villámidat

Dörgő fellegedben,

Most rabló Mongol nyilát

Zúgattad felettünk,

Majd töröktől rabigát

Vállainkra vettünk.

Hányszor zengett ajkain

Ozman vad népének

Vert hadunk csonthalmain

Győzedelmi ének?

Hányszor támadt tennfiad

Szép hazám kebledre,

S lettél magzatod miatt

Magzatod hamvvedre?

Bújt az üldözött s felé

Kard nyúl barlangjában,

Szerte nézett s nem lelé

Honját a hazában,

Bércre hág és völgybe száll,

Bú s kétség mellette,

Vérözön lábainál,

S lángtenger felette.

Vár állott, most kőhalom,

Kedv s öröm röpkedtek,

Halálhörgés, siralom

Zajlik már helyettek.

S ah szabadság nem virúl

A holtnak véréből,

Kínzó rabság könnye hull

Árvánk hő szeméből!

Szánd meg Isten a Magyart

Kit vészek hányának,

Nyujts feléje védő kart

Tengerén kínjának.

Bal sors akit régen tép,

Hozz rá víg esztendőt,

Megbünhödte már e nép

A múltat s jövendőt!

[Cseke, 1823. jan. 22.]

Magyar lobogó (B.L.)

A Himnusz nemzeti imádságunk, összefoglalja történelmünket, önvizsgálatra, hibáink beismerésére késztet, ezzel a szemléletmóddal a világ himnuszai között is különleges helyet foglal el. Történelemfelfogása optimista: ha összefogunk, ha elhagyjuk legnagyobb vétkünket, a széthúzást, akkor visszanyerhetjük Isten áldását, szövetségét, hiszen korábban már megsegítette, új hazába vezette népünket, támogatott küzdelmeinkben. Sorsunk tehát a saját kezünkben van, nem függ ellenségeinktől. A Himnusz korunk szkepticizmusával, távolságtartó megközelítéseivel szemben őszinte, férfias imádság, Istenhez fordulás, melyből mindnyájan tanulhatunk.

A költő-politikus 1815 elején költözik Álmosdról Szatmárcsekére, ahol a Himnuszt is meg fogja írni. „Az én lakom nem Almosd többé s nem Pozsony, hanem Cseke a puszta magányos falu Szatmárnak végső szélein” – írja Nagykárolyból, a megyeszékhelyről 1815. május 30-án Kállay Ferencnek. „A körny, melyben lakom, el van dugva szem elől, szép, vad s felette magányos. Egyfelől a Tisza foly, másfelől a Túr, mely itt amabba szakad, s minket a torkolatban hagy laknunk. Egyfelől nagy erdők körítnek, másfelől nyílás esik, s láthatárainkat a máramarosi hóbércek határozzák. Nem poétai hely-e édes barátom? Csak az a baj, hogy nekem emberek kellenek, nem lélektelen szépség.” Gondolatban látogassunk el a korabeli Bécsbe: fényes paloták (ma már múzeumok), a velencei tükrök csillogásában megjelennek a pezsgő társasági élet képviselői, politikusok, írók, művészek. Ezzel szemben áll egy vidéki, szatmári falu elmaradott környezete: amikor a Tisza kiönt, nemhogy Debrecenbe lehetetlen eljutni, de még az utcára is nehéz kimenni – az akkori utak állapotát Jókai Mór regényeiből ismerhetjük meg. Az irodalom Kazinczy Ferenc körül szerveződik, a levelek heteken át utaznak – csodálnunk kell azt a hitet, lelkesedést, mely egyszerre újítja meg a nyelvet, teremt nemzeti irodalmat és öntudatot.

Petőfi Sándor 1846 október elején, úti leveleit írva járt ezen a tájon, ekkor Kölcsey sírját is fölkereste. A következő év februárjában ezek az élményei ihlették A Tisza című versét. „Meg-meglátogattam a szent sírt, melyben a legnemesebb szívek egyike hamvad. Halmánál nincs kőszobor, még csak fejfa sincs, melyre neve volna fölírva; de nincs is rá szükség, mert az oda lépő vándornak szívdobogása megmondja, ki van ott eltemetve. Csendes e táj; a városok, a nagy világ zaja nem hallatszik idáig. A nagy férfi sírja körül csak a szellő rezgeti a tövisbokrokat, a tövisbokrok virágain vadméhek donganak, s távol az andalgó Tisza halkan mormolja dalát, hogy a koporsónak álmát meg ne zavarja.” (Úti levelek Kerényi Frigyesnek, 1847. július 17.) Kölcsey első síremlékét, melyet Gerenday Antal készített, 1856-ban avatták fel, ekkor a Himnusz is elhangzott a sárospataki kántus előadásában. Az újabb síremléket halálának százéves évfordulóján, 1938-ban adták át.

Igaz, hogy Kölcsey vidéki elszigeteltségben élt, de pályafutásának fontos része volt az évek során kibontakozó közéleti, politikai szerepvállalás. Szatmár vármegyében először aljegyzőnek, majd főjegyzőnek választották, 1832 végétől 1835-ig a Pozsonyban megnyíló országgyűlés követeként tevékenykedett, a diéta egyik vezető szónoka volt. Nagykárolyban, a régi megyeháza falán emléktábla áll Kölcsey Ferenc Huszt című verséből származó idézettel: „Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl.” Kölcsey Ferenc 1790-1838. Ebben az épületben dolgozott vármegyei jegyzőként a jogász, politikus, országgyűlési követ, nemzeti imánk költője 1829-1834 között. A politikusi pálya mozzanatai a Himnusz megértéséhez is kulcsot kínálnak: Kölcsey kiválóan ismerte a retorika szabályait, országgyűlési felszólalásai mindig nagy figyelmet keltettek – a Himnuszban az egész nemzetet szólítja imára. A költemény szerkezete, nyelve mozgalmas, drámai: az első versszak egyes számú megszólítása a másodikban „nemzeti többes számra” vált, majd Isten után a hazát is megszólítja, ugyanakkor a harmadik személyű elbeszélés is megjelenik.

Kölcsey gondolkodásában, országgyűlési követként folytatott politikai küzdelmeiben kiemelt szerepet játszott Erdély, ez is hozzájárult a megzenésített költemény itteni lelkes fogadtatásához. Országgyűlési napló című művének 1833. január 1-i feljegyzésében a következőket írja: „Estvelgett, s Wesselényi jött hozzám, s Erdélyről tőn szót. Általvevém adatait, s estvétől fogva reggeli hat óráig dolgozám. Hiszitek-e, hogy diplomatikai, száraz munka mellett a lélekre poétai hevűlet szállhat? Pedig úgy van! Míg a szerződéseket évről-évre jegyezgetém; míg a törvénycikkelyekből erősségeket szedék, s az országgyűlési naplókat rendre forgatám: a történetek szép koszorúja fűződött emlékezetemben. Előttem állott a mohácsi nap és Zápolya; előttem Martinuzzi, Báthori, Bocskay és Bethlen, s amint képzeletem két század alakjain végig röppent, fájdalmasan akadt meg az örökre elbújdosott sergecskén. Kezem akaratlanúl nyomódott mellemhez. És tudjátok-e ti, mit teszen a szó: távozni, és vissza többé nem jőni? távozni és ellenségi kezek közt hagyni mindent – hitvesét és gyermekeit? Mondom nektek: e kínt egészen általgondolni nem merem. Szegény szép kis Erdély, a te gyermekeid idegen parton hamvadnak; ki fog onnan egy maroknyi port hozni? hogy talán egy köny fakadna még látására, egy forró szent könyű, mely a szíveken fekvő jeget felolvaszthatná!” A Himnuszban a szép haza kifejezés a 2. és 5. versszakban is megjelenik. Szép Erdély című, 1838-ban írt versében Kölcsey az édesanya és Erdély képét kapcsolta össze: Szép Erdély barna fürtü/Leánya, hű anyám,/Tekints az égi lakbol/Még egyszer vissza rám./Im elhagyott hazádon/Pusztúlat átka leng;/Erdély ledőlt, s fölötte/Fiad keserve zeng.[1838.]

1845-ben Deák Ferenc és Vörösmarty Mihály a megvakult Wesselényi látogatásából Zsibóról hazafelé tartva Kolozsvárott szállt meg. Ekkor a „tisztelő fiatalság” a „megdicsőült Kölcsey” Himnuszát „dallá el” a vendégek tiszteletére.(Pesti Hírlap). Fölemelő pillanat: a Szózat szerzője és a magyarság jogaiért küzdő politikus a megzenésítés után alig egy évvel Erdély földjén együtt hallgatja a Himnuszt a lelkes ifjúság előadásában. Három év múlva, 1848. március 15-én a Nemzeti Színház estjén együtt fog elhangzani a megzenésített Himnusz és a Szózat, valamint a Nemzeti dal. Deák Ferenc válaszbeszédében, a Himnuszra utalva, szintén a széthúzást jelölte meg legnagyobb hibánknak.

Kölcsey Ferenc 1790 és 1838 között élt, a Himnusz a kézirat tanúsága szerint 1823. január 22-én keletkezett. Gyors megszületését évtizedes tájékozódás, a régi magyar irodalommal, a politikai gondolkodókkal, így a költő-hadvezér Zrínyi Miklós műveivel történő ismerkedés, teológiai, filozófiai elmélyülés előzte meg. A 19. század első felét az irodalom és a politika közvetlen kapcsolata jellemezte, az írók megszólították és teremtették is a nemzetet. Úgy érezték, hogy a magyar nyelv fejlesztése, megőrzése önállóságunk, függetlenségünk, megmaradásunk alapja. A korszak írói közül többen a 48-as forradalomnak is hősei voltak. Kölcsey unokaöccse, Kölcsey Kálmán, a Parainesis címzettje 1849-ben Komárom alatt esett el.

A Himnusz megírásakor már megszületett, illetve megkezdte tevékenységét az a nagy művészgeneráció, melynek alkotásai nemzeti azonosságtudatunk megerősödésére is hatással voltak. Erkel Ferenc a Himnusz megírásának idején 13 éves, korán kibontakozó zenei pályáján a népdal ütemeivel, a verbunkossal ismerkedik – tájékozódásában sok a Kölcseyvel közös vonás. A költemény szinte egyidős Petőfivel, aki három héttel annak megírása előtt, január 1-jén született; az ő Nemzeti dala 1848. március 13-án keletkezett, azonnal népszerűvé vált. Vörösmarty Mihály a Himnusz születésekor 23 éves. Zalán futása című, 1825-ben megjelent műve a honfoglalás korába vezet vissza, Cserhalom című alkotása (1825) Szent Lászlót idézi. A Szózat, mely szintén rendkívül gyorsan vált népszerűvé, 1836-ban keletkezett. Egressy Béni a Himnusz megírása idején 10 éves. 1843-ban ő zenésítette meg a Szózatot, melyet a közvélemény a második himnusznak tekintett. Egressy Béni volt Petőfi verseinek első megzenésítője is. Arany János Toldija (1846) Nagy Lajos korában vívja párbajait, a Buda halála (1863) Attila korában játszódik. A Himnusz összefoglalja az éppen induló reformkor íróinak gondolatköreit: honfoglalás, a nemzeti királyság kora, tatár-törökdúlás, a 6-7. versszak asszociációi a Rákóczi-szabadságharcot is fölidézik. A Himnusz keletkezésekor már énekelték az osztrák himnuszt (az 1700-as évek végétől), a Gott erhalte, (Isten, tartsd meg császárunkat) kezdőszavai a császárt dicsőítik. Kölcsey ezzel szemben, Istenhez fordulva, a magyart kívánja áldásban részesíteni – már az ártatlan fohász is izzó szembenállás az önkényuralommal.

A költemény egyszerű nyelve, fogalmazásmódja mindenkihez szól, az egyszerűség azonban Kölcsey készséggé vált retorikai, stilisztikai eszközeiből fakad. A trópusok és alakzatok annyira természetesen, könnyedén folynak egymásból, hogy összetettségük szinte eltűnik, természetessé válik, ami az igazán nagy alkotások sajátja.

A Himnusz nyolc nyolcsoros, keresztrímű strófából áll, melyek versdallama hangsúlyos és időmértékes (trochaikus) ütemként is értelmezhető. A rövid sorok (7/6-os szótagszámú periódusok) és a pergő ütem, mely a népies, úgynevezett kanásztánc-ritmussal is rokon, a gondolatok tömör, aforisztikus megfogalmazását jelzik. Ebben a könnyedségben a népdalok hatását is felfedezhetjük: Csolnakon című népies műdala közvetlenül a Himnusz előtt keletkezett. Formai bravúr, és a gondolatok kiérleltségét mutatja, hogy a költő ilyen rövid sorokban ennyire bonyolult tartalmakat tud előadni, hiszen végigtekint történelmünkön, bemutatja a jellegzetes magyar tájakat és a magyar föld termését, a szőlőt és az ért kalászt. Ugyanakkor küzdelmeinket is, valamennyi versszakban különféle formájú, balladai tömörségű csatajelenetekkel, harcra utalásokkal találkozhatunk. Himnuszunk semmiképpen sem elégikus, sokkal inkább drámai alkotás.

A Himnusz keretes szerkezetű költemény, melynek első és nyolcadik strófája kis változtatással ismétlődik, hangsúlyozva a gondolatokat. A 2-3. versszak a magyarság virágzásáról, a 4-7. a hanyatlásáról szól. A nyolc versszak témák szerinti beosztása matematikailag is arányos.

Az első és nyolcadik versszak 5-8 sora változatlanul ismétlődik, ezáltal nép-tép rímre külön hangsúly kerül. A rímpár az 1730-as években keletkezett Rákóczi-ének hosszabb rímsorának összefoglalása: a kortársak azonnal megértették a célzást, Erkel Ferenc megzenésítésében a verbunkos ütem is szerepel. Eleven volt a bujdosók emléke, a Martinovics-összeesküvést követő megtorlások pedig újra feltépték a sebeket: Kazinczy Ferenc, a nyelvújítás későbbi vezéralakja, akinek Kölcsey is megküldte alkotásait, Vörösmarty Mihály születésekor még osztrák börtönben ült.

Az 1. és 8. versszak kezdősora: Isten áldd meg – Szánd meg, Isten keresztszerkezet, kiazmus, mely az egész költeményt összefogja. A két tömör ige összekapcsolása kifejezi, hogy az Istenhez fordulás nem gyöngeség vagy kétségbeesés, a bűn megvallását, mint a megbocsátás feltételét a református (Kölcsey református volt) és a katolikus vallás egyaránt ismeri. A széthúzás nem csupán történelmi vétek, azzal Istent is megsértettük. Ellenségeink nem saját erejükből, hanem büntetésként zúdultak ránk, sorsunk ezért a saját kezünkben van, jövőnk záloga az önmagunkkal való szembenézés, az, ha vétkeinket jóvátesszük.

A csiszolt retorikai stílust látszólag apró motívumok jelzik: például, az 1. versszak negyedik sorának végén vessző, a 8. versszak negyedik sorának végén pont van. Ez a stilisztikai eszköz a mondanivalóval, a versritmussal összhangban megváltoztatja a mondatszerkezetet, az alá-és fölérendelések viszonyát – szinte példatára a mondatszerkezet oktatásának.

Az 1. versszakot egyetlen körmondat alkotja. A strófa5. sora kettős alárendelés: egyrészt jelzői mellékmondatként kapcsolódik a versszak első mondatához (1-2. sor), másrészt a 6. sor főmondatának képes helyhatározói mellékmondataként összefűzi a strófa mondatszerkezetét. A bal sors kifejezést inverzió hangsúlyozza.

A 8. versszakot két szimmetrikus, három-három tagból álló többszörösen összetett mondat alkotja, melyeket a 4. sor végén pont választ el, ezért az 1. versszakhoz képest a mondatszerkezet megváltozik. A versszak első sora egysoros főmondat, melyhez a második sor újabb jelzői mellékmondata kapcsolódik. A 3-4. sor mondata kötőszó nélküli kapcsolatos mellérendelés. Az 5. sorral a 4. sor végén álló pont következtében új mondat kezdődik. A versszak végén álló felkiáltójel az 1. versszakhoz hasonlóan erőteljes érzelmet jelez: a magyarság annyit szenvedett, annyi áldozatot hozott, hogy méltó Isten kegyelmére.

A 8. versszakban a kit vészek hányának és tengerén kínjának metaforák újszövetségi jelenetet idéznek: „(Jézus) Bárkába szállt s tanítványai követték. Egyszer csak nagy vihar támadt a tavon, úgyhogy a hullámok elborították a bárkát. Ő aludt. Fölkeltették és kérték: „Uram, ments meg minket, elveszünk!” Jézus ezt mondta nekik: „Mit féltek, kishitűek?” Aztán fölkelt, parancsolt a szélvésznek és a víznek, s nagy nyugalom támadt.” (Máté 8, 23). Ez a jelenet a Himnuszban metaforává alakult, a magyarságot a vészek, történelmének csapásai hányják-vetik. A Szentháromság Krisztusát megilleti az Isten megszólítás: az 1. versszakban megjelenő, harcokban segítő ószövetségi Isten-képet a záróstrófában kiegészíti az ember sorsát megszánó Krisztus. Ezt a metaforát készíti elő a 7. versszak: S ah szabadság nem virúl/A holtnak véréből – az áldozat megtörtént, de nem fakadt belőle szabadság – ezt csak az isteni irgalom biztosíthatja.

A költő Isten kegyelmének működését az ellentét alakzatrendszerével érzékelteti. A 2-3. versszak Isten áldását, az ország virágzását festi, a 4-7. a kegyelem elborulását, bűneink következményét. A 2-3. versszak kifejezései a 4-7. strófában negatív hangulati környezetben térnek vissza, ellentétükbe fordulnak, szerkezetalkotóként kapcsolják össze a versszakokat. Az ismétlésnek tehát nem csupán az első és a nyolcadik versszakban van szerepe, a költemény egészére kiterjedő szerkezetalkotó tényező.

szent bércére (2. vsz.) – bércre hág (az üldözött) (6. vsz.)

szép hazát 2. vsz.) – szép hazám (5. vsz.) a haza megnyerésével a testvérharc áll szemben.

zúgnak habjai (2. vsz.) – zúgattad felettünk (4. vsz.) a folyó zúgása a mongol nyilak süvöltésévé lesz – Isten áldásának, kegyelmének megszűnésével a harmonikus természeti környezet is elborul.

hős magzatjai (2. vsz.) – magzatod miatt/magzatod hamvvedre (5. vsz.)

felvirágozának (2. vsz.) – szabadság nem virúl (7. vsz.) a két ige etimológiailag rokon.

vad török sáncára (3. vsz.)– töröktől rabigát (4. vsz.) a törökök fölötti győzelem és vereség szembeállítása.

Az ország jólétét a természet képei és a természetből vett metaforák fejezik ki: az emberi társadalom és természeti környezete összhangban van. A 2. versszakban Árpád magzatjai felvirágozának, a magzat – mag metafora élővé válik. A 2. versszakban a kalász, a szőlő, a nektár jelzi gazdagságunkat. Ezeknek a metaforáknak ugyanakkor szakrális jelentése is van, utalnak a kenyérre és a borra, Krisztus áldozatára. Még a hadi sikert is a békés plántálád ige fejezi ki. A szó jelentése Martinkó András elemzése szerint: beletűzni, beledugni, ahogyan a növényt elültetik. Ebben a két versszakban Kölcsey Bendegúzon (hun rokonság) és Árpádon kívül név szerint Mátyás királyt említi. Mátyás király 1485-ben foglalta el Bécset, ami a magyar történelem szimbolikus eseménye, írói és képzőművészeti alkotások tárgya. A visszakapott nagyváradi püspöki palotában megtekinthetjük Koroknyai Ottó hatalmas vásznát (a 19. század végén keletkezett), mely a Mátyás király előtt hódoló bécsieket ábrázolja. A palota helyreállítója, Tempfli József püspök helyezte el ismét méltó környezetben. Mátyás királyt már Zrínyi Miklós is idézte – Bécs elfoglalása a Habsburg-ellenesség szimbóluma. A vár metonímia, a benne lakókat jelenti. A Mátyás bús hadát kifejezés jelzője a bősz, haragos jelentést is magában foglalja. Ebben az értelemben jelzőátvitel, mely a költő saját korának hangulatát, elkeseredését, de elszántságát is festi.

Az egyéb stilisztikai alakzatokra is bőségesen találunk példákat. A 4. versszakban a költő Isten haragjának következményeit a gondolatritmus világos szerkezetével érzékelteti. A gyúlt harag kebledben metaforikus kifejezés, mely a 3. sorban a villám, a 4-ben a dörgő felleg képében bontakozik ki. A fény és a hangjelenség leírása gondolatritmust alkotva külön sorba kerül: a 3. és 5. sorban a villámlással a mongol nyíl, a 4. és 6. sorban a mennydörgéssel a nyíl zúgása áll párhuzamban. (Ezt a tagolást a műfordítások nem képesek visszaadni). A metaforalánc egységes, Isten haragjának föld felé közeledését fejezi ki. A mennydörgés után a rabiga némasága a negatív fokozás alakzata. A tiszta grammatikai tagolás a gondolkodás logikus struktúrájának a tükre.

A Himnusz a Nemzeti Színházban 1848. március 15 estjén a közönség követelésére a Szózattal és a Nemzeti dallal együtt hangzott fel. A három költemény egyszerre irodalmi és történelmi összefoglalás: a Himnusz a reformkort közvetlenül megelőző korszak feszültségét érzékelteti, a Szózat a reformkor kibontakozása idején keletkezett, a Nemzeti dalban pedig kitör a forradalom. A három költemény gondolataiban, az Istenhez fordulásban, a szabadságeszme hirdetésében, nyelvében is hasonló: a reformkor nagy írói a szabadság, a nemzeti függetlenségre törekvés közös nyelvét beszélték. (Könyvünkben részletesen is összevetjük a költeményeket.) Himnusz: Isten áldd meg a magyart Nemzeti dal: A magyarok Istenére esküszünk. Himnusz: S ah szabadság nem virúl/A holtnak véréből,/Kínzó rabság könnye hull/Árvánk hő szeméből! Nemzeti dal: Rabok legyünk vagy szabadok? A magyarság legnagyobb bűne a széthúzás, a testvérharc. A Himnuszban: Hányszor támadt tennfiad/szép hazám kebledre. A Szózatban: oly sok viszály után. A sors kifejezés a történelmi végzetet idézi. A Himnuszban: Bal sors akit régen tép. A Szózatban: Áldjon vagy verjen sors keze. A magyarság túlnő támadóin: nagyobb ellenféllel, a sorssal és önmagával vív.

Jancsó Benedek Kölcsey-monográfiája 1885-ben jelent meg. Ebben így jellemzi Himnuszunkat: „E megmérhetlen nagyságú és bensőségű hit teszi Hymnus című költeményét a magyar hazafias költészet egyik typikus darabjává. Az élő hit ereje, mi soraiban lüktet, okozza azt, hogy nemzeti imadallá lett, mely vigasztalással és reménnyel tölti el mindig a hazafi szívét, ha fölharsan a megpróbáltatások és a szenvedések keserű napjaiban; erőt és bizalmat kölcsönöz a jövő iránt, ha a nemzeti ünnepélyeken vagy a diadal perceiben mint háladal zeng a honfiak ajkán.”

Kozma László

Kölcsey Ferenc: Himnusz Kozma László Kairosz Kiadó, 2020. 138. o. Ez a könyvem a fentieknél részletesebben foglalkozik a Himnusz keletkezéstörténetével, elemzésével.