Borbély Szilárd Kafka fia című regényét böngészve gondolkodóba estem. Egy szövevényes, egymást kevésbé értő apa-fia világba csöppentem. Habár a regény befejezetlen maradt, a benne meglapuló mondanivaló drámai fordulatokat vesz. A szereplők viszonya is érdekes. A folytonos küzdelem jellemzi.
A kötet levelekből, különös történetekből elmesélt, megteremtett világba kalauzolja az olvasót. Nem kevés elmélkedéssel megfüszerezve.
Mintha mindenkinek lenne egy ikertestvére, s azt hagyná el a felnőttéválás rögös útján. A hasonlatokkal ékesített mondanivaló mintaként értelmezhető az apa-fia viszonyban. Nem hiába ismétlik meg generációkon keresztül az elődök, ősek hibáit. Ettől megrázó az egész. Lélektani hatása olykor lesújtó tud lenni.
A szerző, mesélői minőségben szinte egybeolvad a történettel. Az érzelmi reakciók arra engednek következtetni, hogy az apában tovább él a gyerek, de a gyerekben is ott vam megbújva a nem mindig szívesen fogadott apaság.
A regénybéli Franz Kafka azzal vádolja apját, hogy puszta létének hallatán sem tud élni, fulladozik tőle. Úgy éli meg, hogy folyton hatalmaskodik fölötte. Ez az érzés nem kevés lelki sérülést okoz benne.
Az apa pedig a nyegle, bizonytalan magaviseletéért nehezen viseli el saját gyermekét. Nem felejti el folyton kioktatni fiát.
Franz fia írásra való törekvéseit sem nézi jó szemmel. Nem lát benne semmi mást, csak a bajt. Mindezeket számba véve Franz is tudja, hogy maga az írás is egyféle kibúvó lehet az élettel való szembenézése alól. Az írás csak ideig-óráig hoz megnyugvást számára. Mégis ezáltal sikerül fejlesztenie saját személyiségét. Talán ezért is ír.
A kettejük közötti problémát nehezen emésztik meg. Magát a szerzőt is elnyeli a gondok mélysége. Olyan az egész, mint egy sodrás, amelyből aligha lehet kiszállni.
Mindemellett a háttérben bevillannak a hajdani Osztrák-Magyar Monarchia és annak romjaiból kialakuló életképek. A darabokra eső, zűrzavart előidéző, majd az újraéledést követően fokozatosan felépülőnek láttató Kelet-európai világ kihat a történet szereplőire.
Még többet a szerzőről és műveiről: http://szekelyiskkonyvtaros.blogspot.com/2019/02/az-emlekezet-zengo-csondje.html
A könyvet kimondottan a felnőtt nemzedéknek ajánlom. Érdemes feldolgozni úgy olvasókörökön, mint biblioterápiás tevékenységeken. Van amin elgondolkozni, mert közvetetten, de minket is érint, hat ránk, mint egyféle hagyaték, a történetben bemutatott univerzum.
Borbé Levente,
könyvtáros
2 megjegyzés:
Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmem! Jó az illusztráció, a térkép és a regény egy képen. :)
Örömmel tettem. Én is köszönöm a méltatást. B.L.
Megjegyzés küldése