„Ha nincs busz, megteszi a szamár is”
A kollégáim által több ízben átküldött link egy érdekes világba kalauzolt el. Ott, ahol a mozgókönyvtár szamárháton is tud működni. Jó, hogy van az is. Számomra egy valóságos csoda. Minden elismerésem Luis Soriano tanítómesternek. Ritka kinccsel lepi meg a környék gyerekeit, akiknek nemcsak könyvet visz, hanem felolvas, és egyben tanít is. Mindez részletesen le van jegyezve a következő linkcímeken:
Érdemes megtekinteni.
* * *
E képsorok egyúttal felidézték a gyerekkoromat, amikor az erdőszéli tanya világában szüleim gondoskodtak otthoni könyvtárunkról. A család könyvtára ott a havasok lábánál több esztendő elteltével lassan 250 példányszám fölé emelkedett. Többségüket édesanyám cipelte ki hátizsákjában egyéb más szükséges dolog mellett, jól elkülönítve. A különbség annyi, hogy a megvásárolt könyveink nálunk maradtak házi könyvtárunkban. Néha érkeztek könyvtári könyvek is a paletta színesítése végett. Öt gyereknek kellett is minden napra egy kis szellemi táplálék. Az ötös gyereklétszám pedig nyáron akár tízre is duzzadt rokonok, ismerősök látogatása során. Természetesen tettünk arról, hogy ne maradjon ki a történetek többféle változatban való tálalása sem.
Eredményesnek bizonyult a petróleumlámpa melletti meseolvasás, amelynek bűvöletében megelevenedtek az éppen szóban forgó történetek szereplői. Jobbrészt édesanyám, majd bátyáim olvastak fel meséket. Később én is csatlakoztam a gárdához. Azért szerettük azokat a rokonokat is, akik felügyelve ránk különböző történetekkel, mesékkel, mondákkal, ritka érdekes hírekkel és természetesen felolvasással szórakoztattak szüleink távollétében.
Bizonyára nemcsak minálunk, hanem máshol is történtek ehhez fogható események. Lám-lám nem is olyan távoli tőlünk ez a kolumbiai világ…
Borbé Levente
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése