Megszüntetett dokumentarista poszt

A legutóbbi költségcsökkentési intézkedések  áldozata lett az igen jól működő dokumentációs és információs központunk. Sajnos „nem találtak rá megoldást”, hogy egy ilyen illusztris intézményben, mint a Márton Áron Gimnázium, eme részleg alkalmazottja folytathassa az eddigi tevékenységét. Pedig az említett poszt a 2008-as esztendőben egy pályázat útján volt elnyerve. Ez azért is érthetetlen számomra, mert a dokumentációs és információs központokat azért hozták létre országszerte, hogy egy újabb, egy modernebb könyvtári képet alakítsanak ki, és azáltal egy jövőbeni pozitív praktikákkal ellátott kereső-kutató, főleg gyerekközpontú rendezvények stb. otthona legyen.

            Balázs Bécsi-Enikő már a dokumentációs és információs központ létrehozása előtt a könyvtárban dolgozott technikusként, felváltva elődjét, Silló Ildikót, aki gyereknevelésre ment. Munkájában készséges és segítőkész volt, akárcsak Ildikó. Mint dokumentarista, nagyon komolyan vette a munkáját, és mindig naprakészen, zokszó nélkül végezte azt, még az első megszorítások után is, amikor több kollégánk leépítése után más feladatkört is ráruháztak. Nagyon jó volt együtt dolgozni. A munkában teljességgel kiegészítettük egymást. Ott segítettünk egymásnak, ahol csak tudtunk. Szakmai tudását esztendőről-esztendőre kamatoztatta. Lelkesen fogadta az új kihívásokat, és minden ráosztott feladatot megoldott. Örülök, hogy eddig közvetlen munkatársam volt, hogy véle dolgozhattam.

            Kollégám novembertől már nem dokumentarista minőségben fog dolgozni iskolánkban. Jómagam fogom átvenni a Dokumentációs és Információs Központ feladatkörét. Ezek a megszorítások befolyásolják majd a mindennapi teendők kimenetelét. Véleményem szerint nem lesz könnyű feladat a minőséget megőrizni.

Borbé Levente, könyvtáros