Biza
(bizony),
hogy igen. Hatalmasra sikeredett az előbbihez (előzőhöz)
viszonyítva. A 2004-ben kiadott darab se volt semmi, de jóval
szerényebb és szűköcskébb (kevesebb)
szócikket tartalmazott a mostaninál. Nem azé (azért), hogy vizet se vihet
neki, de azé ez az összeállítás mán (már)
sokkal jobb! Sántha
Attila
a szavak gyűjtésébe ezúttal rendesen belédolgozott
(beledolgozott).
Volt mit csináljon... Az esszegyűjtött (összegyűjtött)
anyag helyregyúrásába segítségére ügyekeztek (igyekeztek)
Orbán
János Dénes
mint szerkesztő, és Luca
Anna
mint olvasószerkesztő. A szótárt mások es megficázták (itt –
megtarkították,
vonzóbbá tették).
Sokkal kelletősebb (vonzóbb,
kelendőbb)
a benne lévő fotográfiákkal. Ádám
Gyula
és Fodor
István
csíki fényképészek keccintgetései (fényképei)
díszítik az albumot, pont ott, ahol kell, ahol helye van annak a
felvételnek.
Az
ábécés sorrendű tájszótárhoz előzményként a székelyekről
van egy cseppecske ismertető. Hogy es (is)
élnek Erdélybe, vagy hova is ért el kezük, azaz hol es maradt
fenn hasonló szójárás az övékből. Ezt követően a szavak
eredetét birizgálja (itt – piszkálja,
magyarázza)
a szerző. Nem es beszéd, ezek a különösen megformált szavak a
székelyek egyik nagy öröksége. Tárgyalja még a régi szavakhoz
hézacsapódott (hozzáilleszkedett)
gyerekbeszédet, s más jött-ment szavakot (szavakat),
a magyarosabbat, a románosabbat, németesebbet, az örményesebbet,
vagy a cigányosabbat, s ami még létezik ebbe a székelyes magyar
nyelvbe. Mikor az lezárul, akkor gyürkölőzik neki (kezd
neki)
a szócikkek felépítésének magyarázatjába (magyarázatába),
kiírja becsületesen a forrásokot (forrásokat), hogy honnan es
szedte azokot (azokat).
Beszél a rövidítésekről sa helységek neveiről. Sö, (és)
mindezeket követően, amikor mán ennyire eligazította a szótár
használóját, vág belé a szócikkek bémutatásába
(bemutatásába),
de nem szetetve (itt – nem
elsietve, megnagyolva),
hanem jó ráérősön (alaposan)!
A szócikkek alatt fel van még az es tüntetve, hogy kitől, s
honnan szedte azokot. Még az én nevem es meg-megjelenik
imitt-amott.
A
szótárt meg kell venni! Há (hát)
milyen székelyek vagyunk, ha nem! Minden székelyföldi könyvtárba
ott kéne legyen legalább egy példány! Ennek csak egy akadálya
lehet, ha mégse jön össze, ha nem adnak rea lóvét (rá
pénzt).
Pedig nem es drága, egy lej hijján (híján)
csak száz lej. Ha azt vesszük, már kilóra se semmi... Valóságban
es egy bühnagy (hatalmas, a
megszokottól sokkal nagyobb)
szótár, de isteni fáintos (szuper,
nagyon jó)
darab (itt – munka).
Kapcsolódó
világhálós beszéd a könyvről Sántha Attilával:
Borbé
Levente,
könyvtáros,
és székely atyafi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése