Nyugalmi állapot

Fekete Vince költőnek a múlt esztendő decemberében két közönségtalálkozóján vettem részt egyazon napon. Egyik a Márton Áron Főgimnázium diákjaival és pedagógusaival, a másik a Kájoni János Megyei Könyvtárban tartott könyvbemutató kapcsán.

A két találkozó egymást kiegészítve hatott rám. Valami olyasmi történt, amelyből csak építkezni lehetett. A hitelességből fakadó légkörteremtés meghatározóvá tette az összejövetelek minden egyes mozzanatát. A levezetéshez segítségül szolgált Borsodi L. László bevezetője és a költőtárshoz intézett kérdései.

A nyitott közlése által történő költői pályafutását bemutató Fekete Vince így emberi mivoltát is megismertethette a közönséggel. Aki ott volt és hallotta, maradandó élménnyel gazdagodott. A felolvasott költemények észrevétlenül beleolvadtak élatútja történetébe. 

 

* * *

A Szárnyvonal című nemrég megjelent kötete a szabadságérzet lélekbeli misztériumát nyújtja át nekünk. Mint tudjuk, az összhang mulandósága körbejár bennünket, akár a pára, pillanatok alatt elillanhat. Ezért érdemes megtartani azokat a kincsként őrzött “titkokat”, amelyektől többek leszünk, s talán jobbakká is válunk. 

Fekete Vince költészetét az otthoni székelyvarázsban rejlő anyatermészet lengi körül. Természetesen mindez továbbnövekedve átöleli egész Erdélyt. Egy olyan világba kalauzol el, ahol sorai olvasása közben vendégei vagyunk. Bepillantást nyerhetünk sajátos erdélyi világába. Elsősorban észlelhetjük azt a nyugtató erőt, amire nagy szükségünk van manapság, de ugyanakkor a körülötte lévő feszültségről sem hallgat. Más időben, máskor, valahol, de nem idegen tájak érzelmei tisztulnak le a ködfátyolos erdélyi vidék zeg-zugaiban rejlő teremtő vidékről. A versek egymagukban is magukkal ragadóak tudnak lenni, de a sorok egyásutánisága “szinte befejezetlené teszi” az egyes költeményt. Követeli a folytatást. Ezért érdemes időt szakítani rá és egyben olvasni, az elejétől a végéig.

Ebben a letisztuló, néha mesébe illő környezetben a megjelenő emberi kötelékek, és viszonyok, problémák jelenlegi helyzeteinek természetei is a felszínre törnek. Némely esetben ők határozzák meg kapcsolatukat a sorok gondolatfelhőiben. Mégis jó leragadni ebben a kizökkent időben, mert ideig-óráig a lélek otthonra talál benne. A nyugalom érzése pedig semmivel sem mérhető.

Borbé Levente