A régi gimnáziumra emlékezve

Óktóber kilencedikén a Segítő Mária Gimnázium IX.A és IX.B. osztályos tanulói tették tiszteletüket iskolánkban. A csapatot Zöld Ildikó történelem szakos tanárnő és Borsodi Beáta angol szakos tanárnő kísérte el. A látogatóknak előadást tartottam Múltunkra emlékezve címen.

A választás annál is inkább telitalálat volt, mert a Márton Áron Főgimnázium és a Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium egy tőről fakadnak. Összeköti őket a közös múlt.

A résztvevőket elkalauzoltam a csíksomlyói ferences rend történetébe. Beszéltem arról, hogy mennyire meghatározó tevékenységük volt és van Székelyföldön és nemcsak. Csak Csíksomlyón iskolát alapítottak, és könyvnyomdát létesítettek. Az utóbbit Kájoni Jánosnak köszönhetjük, akinek ebben az esztendőben ünnepeltük születésének 390-ik évfordulóját. Szó esett azokról a meghatározó egyéniségekről is, akik hozzájárultak a gimnázium múltjának megőrzéséhez. Itt többek között Bándi Vazulra, az iskolatörténetíróra, Imets Fülöp Jákóra az évkönyvek elődjének első szerkesztőjére hívtam fel a figyelmet.

Külön hangsúlyt fektettem az iskola könyvtártörténetének múltjára, kezdve a ferencesek könyvtárától napjainkig. A megmaradt közel 1500 dokumentumból bemutattam néhányat. Szó esett egy kihalt mesterségről, a gépírásról is.

A könyvtár mai helyzetének ismertetése után a lelkes csapat meglátogatta az iskola múzeumát. A kis térben valóságos kincseket láthattak a diákok. A gimnáziumban létező régi tablók, kicsengetési kártyák, évkönyvek, a szocialista éra egyenruhái és a vele járó tanuláshoz szükséges tartozékok, a gimnázium hokicsapatának kupái, néhány festmény, képek a régi iskola kiemelkedő tudású diákjairól és tanárairól, valamint a hajdani város fotósora stb. teljesen lenyűgözték a jelenlévőket.

A múzeum bemutatását a régi kommunista szellemű oktatásról szóló történeteim színesítették. Többek között említésre került az akkori szuper matematika osztályok, a vegyes osztályok (fiú- és lány) kialakítása, a kicsengetési kártyák története, a Micsurin-kert stb. A látogatást Zöld Ildikó köszönő beszéde zárta.

Végkonklúzióként elmondhatom, nagyon örültem a látogatásnak, és remélem lesz folytatása.

Borbé Levente,

könyvtárpedagógus