Naplónkba foglalt „paradicsomi” gondolatok

Az „Olvass többet! határtalanul – magyarul” nemzetközi irodalmi vetélkedő kapcsán került kezembe Mark Twain (Samuel Langhorne Clemens) Ádám és Éva naplója című könyve. Kezdetben a na hadd lám félkíváncsiság motorja hajtott. Bevallom, úgy, mint ahogy evés közben jön meg az étvágy, a kis iromány is lapról-lapra egyre jobban lenyűgözött. Hogy mik vannak! Ráadásul én még nem olvastam! Kár lett volna kihagyni...

Röviden: az olvasmány a férfi és a nő természetének különbözőségére, s az ebből születendő félreértésekre, valamint megoldására fókuszál, mindezt hétköznapi dolgokra leegyszerűsítve.

A naplóban feldolgozott szokatlan alkotás derűt csalt az ábrázatomra, ugyanakkor mélyen elgondolkoztatott. A két-két részből álló mű a paradicsomkertben élő Ádám naplójával kezdődik, amint beszámol arról, hogy a másik „teremtmény” egyfolytában a sarkában van, és neki mennyire kínos ez a helyzet.

A szinte hűbelebalázs módjára kezdet egyre izgalmassá válik. Az író bámulatos képzelőerejével és humorával megjelenített fantázianaplót tárja elénk. A bejegyzésekben a nemek közötti ki nem beszélt megfigyelésről szóló események sorozatával találkozunk.

Betekintést nyerhetünk Ádám és Éva „paradicsomi” viszonyáról. A XIX. századi író gondolatvilágával megspékelt magával ragadó derűs közlése szinte észrevétlenül avat be kettejük titokzatos világába, amelyet igazából mi magunk sem ismerünk különösebben. Főleg ebben a formában.

Ádám naplója itt a kiűzetésen keresztül egészen a gyerekei születéséig tart. Ezt követi Éva naplója. A humor ebből sem marad el. Attól lesz még szellemesebb és vidámabb, hogy ugyanazon történet az Éva szemszögéből teljesen más. Végeredményben két párhuzamos napló formájában megírt bibliai teremtéstörténet szórakoztató, bohókás, de ugyanakkor megfontolandó részhistória.

Példának okáért, Ádám amíg nem eszik az almából eléggé zavarja őt Éva mindennapi intézkedései. Aztán lassanként rájön, hogy mennyire nélkülözhetetlen számára, mint társ ez a „hosszú hajú teremtmény”.

Éva viszont egyfolytában ábrándok között élteti az Ádámról kialakított képének mivoltát. Az eltúlzott érzelmi megnyilvánulása egészen mókás dolgokat szül egymás kapcsolatában. Viszont a gyerekek születése alatt kialakuló már-már bizarr viszonyukat a lépésekben haladó közeledés, az egymáshoz való ragaszkodás enyhíti.

* * *

A férfi és a nő életvitelének és gondolkodásmódjának, s ennek egyeztetésének csudanaplója ez a szerzemény. Érzelmi világa hullámzóan gazdag. Miközben egyre derültebbek leszünk tőle, s néha önkéntelen felkacagunk az események sorozatán,  mégis mindvégig ott motoszkál bennünk valami megmagyarázhatatlan szorongás. Ez a könyv végéig elkísér, de utolsó sorai támpontot adnak a feloldozásra, és a szabadság meglelésére.

A budapesti Ver-Deco Művészeti Kör és Alkotóegyesület kiállításából származó műalkotás.

Mark Twain sajátos humora mellett ugyanúgy megkapjuk az emberi érzések sokszínű skáláját, amit a naplóbejegyzések időpontjával is fokoz. Az összetartozás érzését, és az egyedül nem megy állapotát teljesen kihangsúlyozva teszi meg. Hamar rájövünk, hogy nincs itt semmi baj, sőt, de minden a figyelmen és az ezt követő egyeztetésen múlik.

A fotókat jómagam készítettem. 

Borbé Levente,

könyvtáros