Békés önmagunkkal

Edith Éva Eger kötetét böngészve egészen közelről megismerhettem egy életutat. A benne lévő életszakaszok, állomások, elmesélésével Edith segít, hogy megértsük a saját életén keresztül a miénket.

A könyv első állomása a Börtön. A gyerekkori emlékeinek a megelevenedése reális képet ad az akkori zűrzavaros európai körülményekről. Hamar képbe kerül a zsidó kérdés, amelyet az akkoriban terjedő nácik vesszőparipája lesz. A megbélyegzés mindig sikeres egy ilyen és ehhez hasonló társadalmi rendben. Figyelemelterelés gyanánt lehet gyötörni akárkiket, akik erre vannak kiválasztva. Sajnos, Edith Éva Eger és családja zsidó-magyarként belekerültek ebbe a slamasztikába. Jöhetett a félelemkeltés, majd a tényleges megaláztatás, és meghurcoltatás, majd maga a haláltábor. A jól balettező lány álmai szertefoszlottak. Hiába került be a magyar olimpiai tornászcsapatba származása miatt kiteszik belőle. Sőt a lágert sem kerüli el. A családját véle együtt deportálják. Ezentúl Kassáról csak álmodozhatott a kegytelen körülmények közti Auschwitzi táborban. Ezt a fejében lévő titkos varázst a hírhedt Joseph Mengele szörnyű tettei súlyosbították. Hiszen szüleit is ő küldte a gázkamrába, több más honfitársával együtt. Ennek ellenére, mikor Mengele felkérte a Kék Duna keringő eltáncolására belement. Elméje varázslatos világával igyekezett átélni a tánc szépségét. Jutalmul pedig egy darab veknit kapott. A táborban testvérével marad egy helyen. A lidérces és hátborzongató események ellenére egymást szórakoztatva igyekeztek életet lehelni mindennapjaikba, mint például a rögtönzött divatbemutató...

Megtudja, hogy a kedvese sem éli túl a haláltábort. Ez a tény elszomorítja, viszont a testvére életbemaradása reményt ad neki. A nácik visszavonuláskor bástyaként magukkal cipelik őket. Hosszú menetelés lestrapálja őket. Sokan meghalnak. Majdnem ő maga is. Az ő élete ugyanúgy, mint számos sorstársáé egy hajszálon függött, hiszen alig tudott jelezni kezével a rápakolt hulláktól a felszabadult Gunskirchenben (Ausztria) az amerikai katonáknak , hogy életben van. A megélt borzalmak ellenére úgy határoz, hogy fogva tartóinak megbocsájt.

A Szökés is igen érdekes fejezete az életének. A viszontagságos utazások után, a „felszabadított” szülőföldjére visszatérve, ami újra Csehszlovákia része lett újabb váratlan dolgok történnek vélük. Izraelbe szeretnének menni férjével, de az akkori helyzet végett minden másként alakul. Az új hatalom köpönyeget cserélve, másként kezdte üldözni a számukra zavaró elemeket. Olvasás közben az embernek az az érzése támad, mintha a fasiszták továbbmunkálkodnának, csak éppen rendszert váltottak és nevet cseréltek... Jeruzsálem helyett Bécsen keresztül az Amerikai Egyesült Államokba kötnek ki.

Továbblépve Amerikában találjuk családjával Edithet, ahol nagyon bizonyítani kell, mert a bevándorlók úgynevezett „zöldfülűek”, és nem vállalhatnak akármilyen munkát. Bizony évekbe telik, ameddig változtatni tudnak, és továbblépnek. Fiatalkori megrázkódtatásait senkinek sem tudja elmondani. A múlt pedig ravaszul belép a mindennapjaiba, amíg meg nem találja a szabadulás kulcsát. Több, mint húsz esztendő után, amikor már egészen jól megbirkózott az angol nyelvvel és belevetve magát a pszichológia titokzatos bugyraiba a lelki gyógyítást saját magán is ugyanúgy végezte, mint lelkileg sérült embertársain. Innen kezdődik el a harmadik részen át az igazi Szabadsághoz vezető út, amely nem kér, nem követelőzik, nem tart rettegésben, hanem megszabadítva a félelmeitől nyugalmat önt a szívébe. Ezért tér vissza hajdani rémtáborának színhelyére is. Szembenézve a múlttal sokkal könnyebben szabadul meg a szabadulni vágyó lélekbörtönéből.

Az utolsó utazásunk Edithel inkább szakmája csodálatos világába kalauzol el, ahol a páciens is együtt épül és gyógyul a gyógyítójával. Nyilván Edithnek nincs már szüksége különleges gyógymódra, de minden egyes ember problémájának megoldásában megtalálja azt, amiből tovább építkezhet. Igazi fegyvere az őszinteség és a bizalom elnyerése, amelyet az érintett személy lelkivilágától függően adagol neki a felépülése reményében.

A múltra tekintve már nem görcsölt, inkább példaként mutatta be, hogy mindig van kiút saját poklunk felszabadításában. Bizony nem könnyű feldolgozni a testi-lelki bántalmazást, a zaklatásokat, a kirekesztést, vagy más terhet, amelyet időnként ránk pakol egy kialakult helyzet. Viszont, ameddig nem vagyunk képesek uralkodni felettük, addig áldozatok maradunk. Hogy megszabaduljunk saját magunk ostorozásától fel kell ismernünk, hogy segítségre van szükségünk. Nem lehet tudni mikor ér el hozzánk, de egyet tudni kell, hogy senkit sem lehet hibáztatni emiatt, inkább egy beavatott támogatását kérjük az ügy megoldása érdekében.

Edithnek sikerült annyi megpróbáltatás után békésen szárnyalnia, sőt számos ember lelki szabadságához vezető utat megtalálnia. A szeretet lényege azokba a tettekbe nyilvánul meg, ahol az embertársunk nemcsak jól érzi magát, hanem, békésen megtudja élni az életét.

A DÖNTÉS című történet más mint egy életrajz, mert kiutat talál kilátástalanságból. Az olvasó lehetőséget kap megszabadulni a mérgező tudata fogdájából. Egyúttal oltalmat talál abban, hogy a szenvedését fel tudja dolgozni úgy, hogy ne bántsa saját magát.

Azt nem lehet tudni kiben mennyi szenvedés rejtőzik, de azt igen, hogy korlátainktól csak mi magunkat tudjuk felszabadítani. A kulcs a döntés, amely magunk felvállalása felé tett úton, valahol átváltozik derűvé, szeretetté és elérhető, s mégis végtelennek tűnő szabadsággá.

Edith Eva Eger, A döntés szerzője magyarul üzent az olvasóinak: 

https://www.youtube.com/watch?v=Gbemrl48Trg

Borbé Levente,

könyvtáros