Egy
magyar nyelvre nemrég lefordított könyvet ajánlottak olvasásra.
A regényt John Williams amerikai író és költő írta, még
1965-ben. Mostanság ez a mű, több mint ötven esztendő
távlatából, újból a figyelem középpontjába került. Az
emberek megint olvassák. Az érdekessége az, hogy mára vált
népszerűvé. Stoner történetének sikeréről maga az író is
lemaradt, körülbelül úgy, mint „hőse” is sok mindenről az
élete során.
*
A regény
William Stoner történetét meséli el születésétől halála
napjáig. A XIX. század végén születik egy missouri állambéli
kis falu tanyáján. Szülei földművesként tengetik az életüket,
amelyből a gyerek Stoner már idejében kiveszi a részét. Apja
biztatására tizenkilenc évesen beiratkozik a Missouri egyetemre,
agrártudomány szakra. Szálláshelyét a család ismerősei
biztosítják, ám meg kell dolgoznia érte rendesen. Egyik
bölcsészkari tanárának munkája teljesen lenyűgözi. Szülei
tudta nélkül iratkozik át a bölcsész szakra. Csak az egyetem
elvégzése után értesülnek róla. Az egyetemi éveket követően
állást kap először gyakornokként, majd tanárként, amelybe egy
kicsit az első világégés is besegít. Hiszen ez időszakban a
tanárok egy része bevonult katonának a hadseregbe, és nem
mindenki tért vissza. Viszont tanára, Archer Sloane bízik benne,
helytállásában, oktatói tehetségében, hiszen már jó előre
meglátta benne az igazi tanítót. Munkáját becsülettel próbálja
végezni. Ugyanolyan lelkiismerettel és alapossággal gyakorolja,
mint hajdanán, ahogy az otthoni teendőkben segítette szüleit.
Negyven évtizednyi munkája során többször kell szembesülnie
azzal, hogy még az írott törvény is kevés akkor, ha valaki
tűzön-vízen át érvényesíteni akarja magát. És ha éppen ő
maga állt ennek az érvényesítésnek az útjába, akkor őt
kellett elseperni. A néha kudarcoknak megélt pillanataiban többször
is elgondolkozik munkája folytatásán, de mindig talpra tud állni.
Szerencsére a tanításban nem ismer megalkuvást. Ezért is lesz
egyre sikeresebb a diákok körében.
Magánélete azonban még az
egyetemi megmérettetéseinél is pocsékabbra sikerül. Egy
kötelességtudónak titulált lány lesz a felesége, aki még az
udvarlás idején más arcát mutatta. Házasságuk, főleg Stoner
részéről, nem más, mint kompromisszumok hosszú sorozata.
Feleségeként Edith ridegen viselkedik vele. Talán annyi változott
az életében, hogy nem a szüleivel osztja meg az otthonát. Számára
mégsem annyira borzalmas a szinte eseménytelennek mondható élete.
Mégis, a változás lehetőségként ott lebeg előtte. Felesége
gyereket akar. Így születik meg egyetlen gyerekük, akit javarészt,
főleg kiskorában Stoner lát el, mert az asszony kevésbé bírja a
„gyerekbűzt”.
Stoner életének
kellemesebbnek mondható pontja továbbra is a tanítás marad. Még
az igaz szerelmét is ott találja meg egyik gyakornoklány képében.
Akkor érti meg, hogy a szerelem több, mint egy múló érzés, a
csodás érzelmi kötelék egyfajta megnyilvánulása, ami bármikor
lángra lobbanhat az élete során. Habár kedvesével kapcsolatukat
végig titkolják, mégiscsak fény derül rá. A felesége hamarabb
tudomást szerez róla, mint az egyetem tanári kara. Meglepetésére
Edith elnéző, de nem úgy a kollégái. Mielőtt kipattanna
teljesen az ügy, kedvese, Katherine Driscoll lelécel. Stonert
nagyon megviseli az esemény, és egyre jobban magába roskad. Hamar
megőszül, még jobban meggörbül a háta. Teljesen beleroppan a
hétköznapokba. Ám az egyetemen pörög az élet tovább, és még
ki kell védenie kollégái újabb támadásait. Ebben nagy szerepet
játszik egy bohém diák, aki lazán véve az egyetemet, zavarva
Stoner óráit, nagy kalamajkába keveri őt. Habár Stonernek van
igaza, a diáknak mégis sikerül befűtenie neki. Évek telnek el,
míg kezdő tanárnak való lefokozásából újra visszakerül
eredeti posztjára.
Sajnos lánya élete sem
sikerül valami jól. Kitörni vágyott környezetéből. Ezért
szándékosan teherbe esik. A fiú, a „kötelezettségének”
eleget téve feleségül veszi az állapotos lányt. Grace el is
hagyja otthonát. Az ifjonc férj a második világháború adta
lehetőségként a fronton köt ki, ahol életét veszti. Lánya eme
szomorú eseményt követően sem jár gyakran haza.
John Williams főszereplőjének
úgy tűnik nem adatott meg valami sok az életében. Visszagondolva
életútjára, amikor a hatvanat is elrúgta, alig néhány ember
arca villan fel előtte. Megvolt a szenvedély, a szerelem, ami még
elevenen ég benne. Azonban megmaradt a kimértsége, vele együtt
távolságtartó magatartása. Talán tettei sem voltak éppen
annyira tudatosak... Egyre erőteljesebben kristályosodik ki előtte
a létben működő szeretet esszenciája.
Stoner, nyugdíjazása előtt
még vonakodik attól, hogy idejekorán leköszönjön tanári
pályájáról. Sajnos betegsége közbeszól. Orvosával megegyezik,
hogy titkokban fogják tartani. Úgy gondolja, jobb, ha nem tudnak
róla sem otthon, sem az egyetemen. Amikor a dékánnak bejelenti,
hogy mégis nyugdíjba vonul, mindenki meglepetten veszi tudomásul
újonnan meghozott döntését. Persze, az orvos a megegyezésük
ellenére sem tudja tartani a száját, hamarosan mindenki értesül
betegségéről. Először természetesen a felesége, s aztán a
kollégái. Az operáció ellenére hátralévő napjait ágyhoz
kötve tölti.
* * *
Stoner életének nincsenek
nagy durranásai. Inkább csöndes, és mások számára alig
észrevehető. Nem egy egetverő hős, aki megmutatja a világnak a
nagy igazságot, s a kétszer kettőt. Inkább vívódó, aki
bármilyen körülmények között meg akarja tartani a becsületét.
Habár nem tudja az élete minden területét kordában tartani, de
igyekszik jobbá tenni azt, s nemcsak a maga számára. Ezt az
erősséget manapság „gyengeségnek” is szokták becézni.
Mindenképpen segítségére szeretne lenni embertársainak, miközben
jól esne neki is egy-két támogatás, amelyet ritkán kap meg az
élete során. Igaz, amikor megkapja, megragadta, s attól tud
továbbszárnyalni. Kitartása a törvények és az íratlan
szabályok örvénylő eseményeiben is táptalajra talál. A diákjai
szeretik, fiatal kollégái felnéznek rá. Sokat nyújt kisembernek
titulált, visszahúzódónak látszó lénye az őt körülvevőknek.
Azt, hogy bármi is történik, munkálkodni kell, hiszen a látszat
nem jut el a szívhez, és az igazi változások sora, akár az idő
múlása, csöndben történik.
Borbé
Levente,
könyvtáros
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése