Becsületes életút

Egy magyar nyelvre nemrég lefordított könyvet ajánlottak olvasásra. A regényt John Williams amerikai író és költő írta, még 1965-ben. Mostanság ez a mű, több mint ötven esztendő távlatából, újból a figyelem középpontjába került. Az emberek megint olvassák. Az érdekessége az, hogy mára vált népszerűvé. Stoner történetének sikeréről maga az író is lemaradt, körülbelül úgy, mint „hőse” is sok mindenről az élete során.

*

A regény William Stoner történetét meséli el születésétől halála napjáig. A XIX. század végén születik egy missouri állambéli kis falu tanyáján. Szülei földművesként tengetik az életüket, amelyből a gyerek Stoner már idejében kiveszi a részét. Apja biztatására tizenkilenc évesen beiratkozik a Missouri egyetemre, agrártudomány szakra. Szálláshelyét a család ismerősei biztosítják, ám meg kell dolgoznia érte rendesen. Egyik bölcsészkari tanárának munkája teljesen lenyűgözi. Szülei tudta nélkül iratkozik át a bölcsész szakra. Csak az egyetem elvégzése után értesülnek róla. Az egyetemi éveket követően állást kap először gyakornokként, majd tanárként, amelybe egy kicsit az első világégés is besegít. Hiszen ez időszakban a tanárok egy része bevonult katonának a hadseregbe, és nem mindenki tért vissza. Viszont tanára, Archer Sloane bízik benne, helytállásában, oktatói tehetségében, hiszen már jó előre meglátta benne az igazi tanítót. Munkáját becsülettel próbálja végezni. Ugyanolyan lelkiismerettel és alapossággal gyakorolja, mint hajdanán, ahogy az otthoni teendőkben segítette szüleit. Negyven évtizednyi munkája során többször kell szembesülnie azzal, hogy még az írott törvény is kevés akkor, ha valaki tűzön-vízen át érvényesíteni akarja magát. És ha éppen ő maga állt ennek az érvényesítésnek az útjába, akkor őt kellett elseperni. A néha kudarcoknak megélt pillanataiban többször is elgondolkozik munkája folytatásán, de mindig talpra tud állni. Szerencsére a tanításban nem ismer megalkuvást. Ezért is lesz egyre sikeresebb a diákok körében.

Magánélete azonban még az egyetemi megmérettetéseinél is pocsékabbra sikerül. Egy kötelességtudónak titulált lány lesz a felesége, aki még az udvarlás idején más arcát mutatta. Házasságuk, főleg Stoner részéről, nem más, mint kompromisszumok hosszú sorozata. Feleségeként Edith ridegen viselkedik vele. Talán annyi változott az életében, hogy nem a szüleivel osztja meg az otthonát. Számára mégsem annyira borzalmas a szinte eseménytelennek mondható élete. Mégis, a változás lehetőségként ott lebeg előtte. Felesége gyereket akar. Így születik meg egyetlen gyerekük, akit javarészt, főleg kiskorában Stoner lát el, mert az asszony kevésbé bírja a „gyerekbűzt”.

Stoner életének kellemesebbnek mondható pontja továbbra is a tanítás marad. Még az igaz szerelmét is ott találja meg egyik gyakornoklány képében. Akkor érti meg, hogy a szerelem több, mint egy múló érzés, a csodás érzelmi kötelék egyfajta megnyilvánulása, ami bármikor lángra lobbanhat az élete során. Habár kedvesével kapcsolatukat végig titkolják, mégiscsak fény derül rá. A felesége hamarabb tudomást szerez róla, mint az egyetem tanári kara. Meglepetésére Edith elnéző, de nem úgy a kollégái. Mielőtt kipattanna teljesen az ügy, kedvese, Katherine Driscoll lelécel. Stonert nagyon megviseli az esemény, és egyre jobban magába roskad. Hamar megőszül, még jobban meggörbül a háta. Teljesen beleroppan a hétköznapokba. Ám az egyetemen pörög az élet tovább, és még ki kell védenie kollégái újabb támadásait. Ebben nagy szerepet játszik egy bohém diák, aki lazán véve az egyetemet, zavarva Stoner óráit, nagy kalamajkába keveri őt. Habár Stonernek van igaza, a diáknak mégis sikerül befűtenie neki. Évek telnek el, míg kezdő tanárnak való lefokozásából újra visszakerül eredeti posztjára.

Sajnos lánya élete sem sikerül valami jól. Kitörni vágyott környezetéből. Ezért szándékosan teherbe esik. A fiú, a „kötelezettségének” eleget téve feleségül veszi az állapotos lányt. Grace el is hagyja otthonát. Az ifjonc férj a második világháború adta lehetőségként a fronton köt ki, ahol életét veszti. Lánya eme szomorú eseményt követően sem jár gyakran haza.

John Williams főszereplőjének úgy tűnik nem adatott meg valami sok az életében. Visszagondolva életútjára, amikor a hatvanat is elrúgta, alig néhány ember arca villan fel előtte. Megvolt a szenvedély, a szerelem, ami még elevenen ég benne. Azonban megmaradt a kimértsége, vele együtt távolságtartó magatartása. Talán tettei sem voltak éppen annyira tudatosak... Egyre erőteljesebben kristályosodik ki előtte a létben működő szeretet esszenciája.

Stoner, nyugdíjazása előtt még vonakodik attól, hogy idejekorán leköszönjön tanári pályájáról. Sajnos betegsége közbeszól. Orvosával megegyezik, hogy titkokban fogják tartani. Úgy gondolja, jobb, ha nem tudnak róla sem otthon, sem az egyetemen. Amikor a dékánnak bejelenti, hogy mégis nyugdíjba vonul, mindenki meglepetten veszi tudomásul újonnan meghozott döntését. Persze, az orvos a megegyezésük ellenére sem tudja tartani a száját, hamarosan mindenki értesül betegségéről. Először természetesen a felesége, s aztán a kollégái. Az operáció ellenére hátralévő napjait ágyhoz kötve tölti.

* * *

Stoner életének nincsenek nagy durranásai. Inkább csöndes, és mások számára alig észrevehető. Nem egy egetverő hős, aki megmutatja a világnak a nagy igazságot, s a kétszer kettőt. Inkább vívódó, aki bármilyen körülmények között meg akarja tartani a becsületét. Habár nem tudja az élete minden területét kordában tartani, de igyekszik jobbá tenni azt, s nemcsak a maga számára. Ezt az erősséget manapság „gyengeségnek” is szokták becézni. Mindenképpen segítségére szeretne lenni embertársainak, miközben jól esne neki is egy-két támogatás, amelyet ritkán kap meg az élete során. Igaz, amikor megkapja, megragadta, s attól tud továbbszárnyalni. Kitartása a törvények és az íratlan szabályok örvénylő eseményeiben is táptalajra talál. A diákjai szeretik, fiatal kollégái felnéznek rá. Sokat nyújt kisembernek titulált, visszahúzódónak látszó lénye az őt körülvevőknek. Azt, hogy bármi is történik, munkálkodni kell, hiszen a látszat nem jut el a szívhez, és az igazi változások sora, akár az idő múlása, csöndben történik.

Borbé Levente,

könyvtáros