Tanév elején nagy fába vágtam a fejszémet. Úgy terveztem meg egy biblioterápiai foglalkozást (14-18 éveseknek), hogy igyekeztem belekalkulálni az esetleges akadályokat. Akadályok akadtak bőven, mégis lenyűgöző eredmény született.
Témaként ezúttal az ŐSZt választottam. Szerettem volna olyan írásokról hallani a „foglalkozás” során, amelyek segítenek megnyugtatni, jó kedvet teremteni, vagy elgondolkoztatni a diákokat ebben a mindennapi zavaros helyzetben. Hiszen elgondolkozni saját világunkról mindenképpen célravezetőbb, mintha az események foglyai lennénk.
A megoldás is bonyolultra sikerült, mivel a diákokat csak tankönyvezésekkor lehetett elcsípni, néha pedig a folyóson. Beavattam ebbe a „foglalkozásba” a gyermekeimet és még az ismerős gyerekeket is (itt már kisebb korosztályúakat is), akik egyébként szerették ezt a „játékot”. Hiszen nem volt benne számonkérés, és mások előtt sem kellett föltétlen véleményt nyilvánítaniuk (mert legfeljebb egy várakozó hallhatta). A kikötés csak annyi volt, hogy magyar szerzőtől válasszanak művet.
Többségében a költészetet célozták meg, de részleteket is soroltak fel néhány prózai műből. Voltak akik a megzenésített költeményeket említettek meg, amelyekre a világháló segítségével találtak rá. A zene, a költészet és a látvány összhangja segítségével értek el békés, nyugtató, vagy elgondolkoztató hatást.
Úgy vettem észre, hogy a rövid beszélgetések igencsak pozitívan hatottak rájuk. Voltak, akiket a művek kellemesen befolyásoltak, másokat meg arra késztettek, hogy leássanak az élet kérdéseinek titokzatos bugyraiba. Az utóbbi nem éppen egy kellemes választás, mégis megerősítette őket lelkiekben. Hiszen a választott költemények nagy része magukba foglalják az emberi természetet és a mulandóságot is.
Amit ajánlóként hozzátettem, az az volt, hogy olvassanak még több művet erről a gyönyörű évszakról, s főleg látogassák meg az anyatermészetet, aki a befogadó békés pillanatokért még csak a jelenlétüket se kéri számon, de mégis jó ott lenni benne.
Amit hiányként könyvelek el, az nem más, mint a közös beszélgetések, az együttlétek, ahol foglalkozásról foglalkozásra megnyílnak a csoporttagok.
Költők, írók munkái, akik többször szóba jöttek: Ady Endre, Arany János, Áprily Lajos, Csokonai Vitéz Mihály, Dsida Jenő, Heltai Jenő, Hervay Gizella, Kányádi Sándor, Kovács András Ferenc, Lackfi János, Lászlóffy Aladár, Márai Sándor, Móra Ferenc, Nagy László, Nemes Nagy Ágnes, Petőfi Sándor, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc, Szemlér Ferenc, Szilágyi Domokos, Weöres Sándor, Zelk Zoltán.
Leggyakrabban választott költemények:
Ady Endre – Párizsban járt az ősz
Áprily Lajos – Ajánlás, Ősz
Dsida Jenő – Ősz a sétatéren
Hervay Gizella – Ősz
Kányádi Sándor – Felemás őszi ének, Jön az ősz, Valami készül, Vén juh az ősz
Lackfi János – Őszi színek, Szösz-Szonett
Móra Ferenc – Cinege cipője, Kertem alján
Nemes Nagy – Ágnes - Hull a bodza, Október
Petőfi Sándor – Itt van az ősz, itt van újra..., Szeptember végén, Ősz elején
Radnóti Miklós - Október
Szabó Lőrinc – Ősz, Őszi éjszaka
Szilágyi Domokos – Ősz
Weöres Sándor – Galagonya, Szüret után,
Zelk Zoltán – Október, Őszi dal, Varjúnóta
A fényképeket Zsögöd környékén készítettem
Borbé Levente
könyvtáros
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése