A szavak ahol megtalálnak, ott kezdődik a költészet.
Az irodalom munkái, s azoknak is egy része, amelyek megérintenek általában
egyedi eredetiséget hordoznak magukban. Azt hiszem ez a jó. Az illúzió adta idő-
és térbeli utazáson keresztül haladva böngészgetés közben jutottam el az
állandóságig. Ez az állandóság hordozza magában az örök fényből kipattanó kis
sugarakat, amelytől széppé válik az élet, a legnagyobb ajándék. Megerősíti
hitem, s erre van a legnagyobb szükségem.
Borsodi László legújabb
kötetének olvasása közben is valami hasonló villanást éreztem. Ez az
élményeredmény néhol megbabonázott, hiszen van benne egyszerűség, eredetiség,
érthető tartalom, mesélő képvilág, amelybe mindazok beleférnek, akiknek szükségük van az őszinteségre és a
feltöltődésre. Egy varázsba csomagolt utazáshangulat gyanánt partot érő, néha
szellemi komorsággal, de üdeséggel is párosuló szépségáramlatok
lényegmarasztaló elemei szabadítanak fel a gúzsba kötött hétköznapokból,
miközben csak arról regélnek. Ez egy kettősség, s mégsem meghasonlás, hiszen az
állandóságban való utazás egyben tisztít, lehet az bármilyen hangulatot keltő
elem, ugyanakkor előhozza az egymásrautaltság mélységeit és magasságait,
amelytől a részek egy egésszé kerekednek ki.
Úgy érzem többször is
érdemes fellapozni a kötetet, mert benne van a lehetőség a továbbhaladásra, akkor
is, ha netán valamelyik félemeleten úgy éreznénk, hogy szükségünk van a
feltöltődésre. Vagy akkor is, ha éppen a körülölelő világot más szemszögből,
hamis elemektől mentes képekből próbáljuk összerakni. Igen, a kötet eredetisége
az, ami egyféleképpen megmozgatta belső világomat, s számomra bizony ez már
költészet.
Borbé Levente
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése