2015. december 18., péntek

Vendégünk volt Tompa Andrea


A Márton Áron Gimnázium magyar és irodalom szakos tanárai 2015. december 16-án délután négy órától fogadták A fejtől s lábtól szerzőjét, Tompa Andreát. Az írónővel Albert Csilla, a gimnázium egykori diákja és Dimény Áron színészek jöttek, akik részleteket olvastak fel a nemrégiben közösségi térré alakított Magház Klubteremben.



     A vendégeket Bara Katalin magyar szakos tanárnő fogadta. Albert Csilla és Dimény Áron több, mint egy órán keresztül szórakoztatták az egybegyűlteket az általuk kiválasztott részekkel.
    A későbbiekben a regény, vagy a felolvasás nyújtotta élményekről lehetett kérdéseket feltenni. A kérdésekkel együtt a közel három óra kellemesen telt.
    A Fejtől s Lábtól regényről nehéz úgy beszélni, hogy a jelent kivonnánk a történetből még akkor is, ha a cselekménye 100 esztendővel ezelőtt játszódik. Története megállja a helyét hétköznapjainkban is. Az 1910-es évek eleji Erdély mindennapjai életerősen vetítik az olvasó elé az emberek problémáit, s azokra gyógyírt, megoldást keres. A naplószerű regény cselekményfonala két fiatalt kalauzol névtelenül az események kavalkádjában, akik orvostanhallgatóként kerülnek Erdély akkori kulturális központjába, Kolozsvárra. Az egymást követő élménybeszámolók a személyes élményeiken túl élénken tárják fel a korabeli erdélyi világ „ízét-zamatát”. Egy idő után olyan benyomást kelt az olvasóban, mintha folyton ott lennénk, és jön hogy hozzászóljunk, részesei legyünk egy-két beszélgetésnek. A kezdetleges bajok pitiáner problémává zsugorodnak az első világháború súlya alatt, s főként tetőzve a trianoni katasztrófa után. Habár akkor már ők maguk is gyakorló orvosok. Az impériumváltás (román világ) teljesen más világba helyezi át a hősöket. Kettejük párhuzamos történetének véletlenszerű találkozásainak, valamikor a húszas években egy tudatos egymásra találás lesz a vége. Hogy miként folytatódik életük, azt a szerző az olvasók fantáziájára bízza. A kötet egyben egy kultúrtörténeti csemege. Nemcsak Erdély, de a Monarchia és Magyarország akkori hétköznapjaiba, gazdasági helyzetébe, politikai csatározásaiba, tudományos, de főleg orvosi életébe lehet betekintést nyerni. A regény hitelességéhez jól illeszkedik az az egyedi nyelvezet, amellyel az írónő mesterien tud bánni. Nyelvében felismerhető a korabeli, a családi és tájnyelvi, valamint az orvosi kifejezések egyvelege. A történet első perctől magával ragad, s ösztönzően hatva kíváncsivá teszi az olvasót az események tengerében.

   
Albert Csilla és Dimény Áron színművészek olvasatában a könyv másként elevenedett meg. Jobban kihangsúlyozódott az eseményekben megbújó humor, de a szöveg által kínált fokozatos tragédia is. Így is kerek és szerethető volt a történet. Utolsó sorai nyomatékosabbakká váltak.  Az egymásrautaltság érzése szembeszökőbb lett. Mindez egy komoly, kiforrott és gyakorlott olvasási technika eredménye. Új köntösben megeleveníti a szereplőket, akik - úgy tetszik -, mintha ők lennének az asztal mellett, s csak elbeszélnék mindazt, ami történt, kivetítve pillanatnyi hangulatukat is. Hiába olvastak fel egymás mellett, mert ugyanolyan párhuzamosan hatott, mintha néma olvasás közben tennénk meg. Csak a végén kerültek „közel” egymáshoz, mikor közös párbeszéddel érintették lényüket.


    A Tompa Andreának feltett kérdések is izgalmasak voltak. Úgy a diákok, mint a tanári kar kivette részét belőle. A közönségi sokadalom soraiban résztvevők kíváncsisága szinte fékezhetetlen volt. Kérdések sora röpködött a levegőben. Az írónő a kérdésekre reagálva készségesen válaszolt mindegyikre, amiből nemcsak a regény titkairól kaptunk általános képet, hanem annak elkészítéséről is, egyáltalán arról az univerzumról, amelyben megszületett a könyv. Jól látszott, hogy egy alapos és kidolgozott munka eredménye, s ezért vált olvasmányossá. Könnyen betekintést lehetett nyerni a férfi és a női szereplők tulajdonságainak felvázolásába, a kortörténeti nevezetességek megragadásának ábrázolásába, a háború előtti és alatti feszültségek érzékeltetésébe stb... A szereplők történetére utalva elmondta, hogy mindenkinek saját magának kell megküzdenie élete ügyes-bajos dolgaival, mert a problémák elintézése elsősorban magányban és csendben zajlik. Ugyanakkor a várakozás hatja át, főleg a véletlenszerű találkozásokból kialakulóban lévő szerelmet, amelynek beteljesedése is kérdésessé válik. Főhőseinknek az írónő egy követhető utat rajzol ki a kezdetleges családi elszakadástól a felnőtté válásig. Hiszen az élet bármit is hoz, azt megélni kell, és nem várakozni, vagy bármit is tartogatni belőle, mert a múltat nem lehet visszahozni, a jövővel meg nincs amit kezdeni. Természetesen a regény a múltban játszódik, de mint az első regénye is, minden problémájával  együtt inkább a jelen tükrében szól az emberekhez.
    Kérdések voltak feltéve Albert Csillának és Dimény Áronnak is. Ők is előszeretettel meséltek az előadások előtti készülődésekről, valamint az olvasási technikák furfangjairól, hogy miként lehet minél hitelesebben átadni egy történetet, kezdve a szelektálástól a kész felolvasásra szánt anyag összeállásáig.
    Nagy élményben részesült a gimnázium. Köszönet mindazoknak, akik kivették a részüket a rendezésből.  Örültünk, hogy köztünk lehetett Tompa Andrea, és, hogy Albert Csilla és Dimény Áron színészek segítségével utazhattunk a múlt eme szögeletébe.
   
  
Tompa Andrea könyveit és születendő műveit csak ajánlani tudom mindazoknak, akik a Kárpát-medencei szellemi örökség és a múlt kalauzolásán keresztül a jelent tudatosabban akarják megélni. Nyilván azoknak is, akik puszta kíváncsiságból veszik kezükbe, mert egymagában több, mint egy olvasásra való mű.


Borbé Levente, Csíkszereda
könyvtáros

Nincsenek megjegyzések:

Harom-vára túra a IX. E osztállyal

Romok a Harom-várából * * * A csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium IX. E osztályos diákjaival és Tankó József angol nyelvtanárr...